A Magyar Nemzet szerdai számában Tömeges falopás fényes nappal címen jelent meg Borsodi Attila riportja arról, hogy – mint olvasható a bevezetőben – „Elképesztő pusztítást végeznek a Pest megyei Tura erdeiben a helyi cigánysor lakói, a tulajdonosok pedig tehetetlenek a fatolvajokkal szemben. Ennek oka, hogy a bűnözők rendszerint csak annyi fát visznek el egyszerre, hogy az értéke 20 ezer forint alatt maradjon, ezzel ügyük csak szabálysértésnek minősül és a jegyző hatáskörébe tartozik. Ha egyáltalán elfogják őket, a több mint 8 ezer lakosú városban ugyanis csak egy körzeti megbízott van, akit sok esetben más településre osztanak be járőrszolgálatra”.
A cikkben az is olvasható, hogy Turánál a közelmúltban még sűrű erdő helyén most több hektáron letarolt terület áll.
Akik már felnőttként élték meg az egypártrendszeri diktatúrát, nyilván emlékeznek arra, hogy a kommunisták (szocialisták) mennyire gyűlölték az erdőt, a zöldet, a természetet. Talán azért, mert a buja, irányíthatatlanul növekvő zöldben ösztönszerűen valamiféle lázadást éreztek a kommunizmus beton- és silórendje ellen.
Irtották is, semmibe is vették. És annyira elégedetlenek voltak a természet rendjével, hogy kényszeresen meg akarták azt változtatni. Hol folyókat elterelni időtlen idők óta változatlan medrükből, hol gumipitypangot, hol rizst, hol narancsot akartak meghonosítani ott, ahol a nyárfa vagy a kukorica érzi igazán jól magát.
Az 1990-es fordulat után neoliberálissá vált, változatlanul pozícióban maradt egykori természetgyűlölőkhöz csatlakoztak fiaik, akik a piaci fundamentalizmus rendszerében megőrizték apáik és politikai társaik erdő- és természetutálatát. Ők, akik szemében a beton pláza a magasabb rendű a fával és fűvel, az ipari szennyezés a tiszta folyóval szemben.
Ők, akik a zöldben amúgy sem dúskáló Budapestet örömmel kopasztották meg mutatóban maradt parkjaitól, engedélyezték gátlástalanul a fák irtását, és bátorították az egész országban a fa lopását, illetve hunytak szemet felette.
Hogy nem tudnak semmit tenni ellene?
Valóban? Azok, akiknek várható eltűnésük utolsó pillanatában még arra is van idejük, hogy törvényt hozzanak a gömb alakú akváriumok megtiltására?
Netán tényleg Magyarország volna az egyetlen uniós ország, ahol nem védhető a természet, a környezet, a zöld? És ahol akkora a nyomor meg a „közbizonytalanság”, hogy lábon tűnnek el erdeink a szegénysoron?
Amit e szocialista-szabaddemokrata kormány nyolc év után szemétben, mocsokban, a föld feltépett sebhelyeiben maga után hagyott, az csupán egyvalamihez hasonlítható.
Prominenseinek arcához.
(Magyar Nemzet Képeslap)
Ajánló: A liberalizmus bűn! - Vége a gyilkos kórnak? (x)
