Elöljáróban szeretném leszögezni: jómagam nagyra tartom és tisztelem Antikommunista 47 olvasónkat, alapjaiban egyet is értek vele, mind világnézetileg, mind a szükséges politikai lépések megtételét illetően. Azonban az EU-ból való kilépésünk kapcsán nekem írt válaszában van néhány olyan tétel, amelyeket fenntartásokkal fogadok. Ráadásul ezek alkalmasak arra, hogy a kilépés melletti érveket meggyengítsék – legalábbis szerintem.
Mielőtt rátérnék írásom lényegei elemeire, hadd osszak meg valamit az olvasókkal, valamit, ami talán segít jobban megérteni azt, hogy miért gondolkozom így bizonyos kérdésekben. Egy jó ideje azon fáradozom, hogy a radikális oldalon felmerülő politikai kérdések esetében meghaladjam a szokásos fogalmi ellentétpárokból adódó dilemmákat. A kilépni vagy nem lépni az EU-ból kapcsán is ezt próbálom keresni, túl szeretnék jutni ezen az álságos kérdésen, valahonnan máshonnan megközelíteni az egészet, aminek reményeim szerint az lenne a vége, hogy adekvát, azonnal alkalmazható és sikerrel kecsegtető válaszokat tudok majd kínálni. Nem egyszerű szellemi út ez, nem is értem el eddig komoly sikereket ilyen téren, mégis kitartóan igyekszem a fentiek szellemében reagálni egy-egy kérdésre. Ez persze messze nem jelenti azt, hogy én nem szeretnék kilépni az EU-ból, ahogy azt sem, hogy szeretném ezt. Amit szeretnék, az egy boldog, gyarapodó és szabad Magyarország (a keresztény, valamint az ókori római, ógörög és ógermán, illetve az ősi magyar kultúrán alapuló Európában), és számomra egyelőre nagy kérdés marad, hogy ennek eléréséért szükséges-e fenntartani az ellentétpárra épülő gondolkodásmódot, avagy létezik más szempont, más megközelítési mód is.
AK 47 nekem írt válaszában azonban van néhány olyan megállapítás, amivel nem teljesen, vagy egyáltalán nem értek egyet. Végezetül pedig egy hozzászólónak válaszolok majd, ez viszont nem tartozik szervesen a vitához.
„Viszont a következő rész már nagyon problémás: "hazánk alapvető pozicionálásán való bárminemű változtatás előtt magát a népet kéne rendbe szedni".
Ez az a fajta megállapítás, ami miatt sosem mozdulunk ki a holtpontról. "Várjunk! Csak szépen, lassan!" - írja az általam nagy becsben tartott AK 47.
Szerintem itt téved, vagy valamit félreértett a kedves vitapartnerem. A „nép rendbeszedése” nem egyenlő a „várakozással”, még csak a „szépen, lassan”-nal sem, legalábbis szerintem. A jobb megértéshez tegyük fel a kérdést: miért sikerült politikai elitünknek ilyen pocsékul összehozni az EU-hoz való csatlakozást, olyan helyzetbe hozva az országot, amelyet a környező államokban sehol sem követtek el? Gyakorlatilag kijelenthetjük, hogy már olyan országok előztek meg bennünket (vagy állnak ehhez közel), mint Románia vagy Szlovákia, akiket szegénységük, elmaradottságuk miatt az EU-hoz való csatlakozásunk idején még messze lenéztünk, lesajnáltunk. Továbbá: sem az EU-csatlakozás, sem a NATO-hoz való csatlakozásunk, sem az IMF és a Világbank dollár-, euró-, és német márka-milliói, milliárdjai nem voltak elégségesek ahhoz, hogy ennek a tízmilliós országnak legalább a Nyugaton ismert és megszokott elemi jólétet biztosítsák, ahogy ahhoz sem volt elég, hogy a trianoni határokon túl ragadt magyarjainknak megfelelő védelmet nyújtsunk. Könnyű a politikai elit és a globális hatalmi erőcentrumokra kenni a felelősséget, ahogy írtam már, nekik is megvan a saját saruk, ez tény. Azonban mindezt nem lehetett volna így, ebben a formában megtenni, nem lehetett volna ezt az országot ilyen mélyre taszítani, ha nincs a Kádár-rendszer által agymosott birkatömeg, amelyiket olcsó ígéretekkel, egyszeri juttatásokkal (13. havi nyugdíj stb.) rá lehetett venni mindenféle ostoba és közép-, illetve hosszútávon káros politikai-gazdasági lépések támogatására. Véleményem, és ebből indulok ki, amikor a „nép rendbeszedését” tartom elemi feladatnak, hogy ez mára sem változott meg lényegesen. Nem vagyunk messze ugyan, de még nem tartunk ott, hogy erős civil bázis, a relatív többséget jelentő kritikus tömeg kezébe tudja venni saját és az ország sorsát, akaratát rá tudja kényszeríteni a politikumra stb. Ennek hiánya viszont mindig is óriási problémákat fog okozni, legyen Magyarország az EU tagja, vagy keresse boldogulását azon kívül bárhol. Az EU-ból való kilépésünk esetén ez az agymosott birkatömeg legkésőbb fél évvel később már olyan jóléti intézkedéseket fog követelni, amelyeket nem lehet majd teljesíteni. Így aztán marad a politikai manipuláció, az egyszeri juttatások, mint burkolt szavazatvásárlás és a múltból már olyan jól megismert többi trükk. Holott a helyzetünkben nem az jelenti a nehéz lépést, hogy kilépjünk az új Szovjetunióból, ebből az EU-kolhozból, ahogy AK47 találóan fogalmaz, hanem az, hogy mi lesz utána. Ugyanis rekordidő alatt kell majd egy élhető országot teremteni, ez pedig egy erős civil szektor nélkül, a már említett kritikus tömeg nélkül nem fog menni – ezt láttuk az utóbbi húsz évben is.
AK 47: „A csapdahelyzetet pedig az adja, hogy az EU-n belül, erős kötöttségek közepette nem engednék nekünk, hogy igazságot terjesztő médiát alakítsunk ki, mert ettől ők félnek a legjobban!”
Részben igaz! De csak részben: nézzük meg a környező államok, a posztkommunista országok sajtóját. Nem állítom, hogy ott mindent szabad, de beszédes tény – emlékezzünk csak vissza –, hogy a Magyarországon meggyilkolt Marian Cozma esetében a román sajtóból értesültünk, hogy a gyilkos cigány. Ha akkor nincs a Kuruc.info, akkor a libsi sajtó legalább egy fél évig, ha nem tovább, el tudja titkolni a gyilkos származását. Ebből is látszik – és példákat erre reggelig tudnák sorolni –, hogy azért nem minden keleti államban olyan a sajtó, mint nálunk. Azaz: lehet ezt jobban csinálni, mint ahogy most van. Másrészről, az utóbbi húsz év viszonyait nem lehet összehasonlítani az utóbbi öt-hat év médiaviszonyaival. A Jobbik parlamenti jelenléte, az internet megerősödése és a radikális sajtó térhódítása ma már tény, ahogy az általuk elért sikerek is azok. A fiatalokat már megnyertük magunknak, a cigánybűnözés által sújtott területeken élő középkorúakat úgyszintén. És még nincs vége. Nem hiába ajánlottam korábbi írásaimban, hogy az utcai megmozdulásokon és a permanens politikai harcon túl igyekezzünk magunkba fordulni, tanulni, képezni magunkat. A mai radikális táborból simán kinőhet az a generáció (akár egy-két év alatt), amelyik az általa elképzelt kritikus tömegnek a magja lehet. És annyit mégsem változott a világ a népmesék kora óta, a szájhagyomány útján terjedő eszmék valóban lassabbak, mint az RTL Klub híradója útján kibocsájtott agymérgező üzenetek, ám a lassabban terjedő, ám igaz eszme alaposabb munkát is végez. Szóval amire célozni akarok: messze nem csak az EU által engedélyezett médián múlik egy nép rendbeszedése, lennének is erre ötleteim, de erről talán majd egy külön cikksorozatban. Ami tény, hogy a radikális gondolatvilág társadalmi erősödével párhuzamosan, azért a fősodratú sajtóban is megfigyelhető változások indultak el. Csak egy példa: tíz évvel ezelőtt simán kiegyeztünk volna egy Célpont-szerű műsorral a fősodratú sajtóban, még mi, radikálisok is a tenyerünkön hordoztuk volna annak szerkesztőit. Ma már a mindennapjaink része lett a Célpont, és valahol már gondolkozik azon pár magyar fiatal tehetség, hogy ennél jobbat is lehetne készíteni. (Itt és most csak példaként említettem a Célpontot, nem áll szándékomban őket kritizálni, annál is inkább, mivel rendkívüli módon tisztelem munkásságukat!)
Összegezve: korántsem látom azt, hogy összes médiabeli lehetőségeinket kimerítettük volna, ahogy azt sem gondolom - pont a többi kelet-európai állam sajtójára alapozva -, hogy az EU itt nagyon tudna korlátozni minket.
AK 47: „A másik bajos megállapítás így szól: "kilépésünk esetén szembe kéne néznünk azzal, hogy a románok, szerbek, szlovákok hidegvérrel állnak neki magyarokat börtönbe vetni, meghurcolni, akár le is gyilkolni. [...] Bár borúsnak és talán túlzónak tűnik a fenti forgatókönyv, én személy szerint meg vagyok róla győződve, hogy egyáltalán nem túlzás az a kijelentés, hogy kilépésünk esetén szembe kéne néznünk az elszakított területeken fellángoló magyarellenességgel, és ez csak az egyik a szóba jöhető nehézségek közül."
Nem értem, hogy ha mi bármilyen módon is, de kilépünk az EU-ból, az miért hozná ilyen magyarellenes érzelmek fellángolását. Sem a szomszédos államok, de főleg az EU nem nézheti tétlenül, ahogy egy nemrég kilépett államot így eltaposnak a bent maradt tagállamok. Ha ezt tennék, akkor a világon még többen ébrednének rá, hogy az EU nem csak gazdasági-pénzügyi, hanem bizony durva erkölcsi válságban is van, sőt az EU-országokon belül is erősödnének ezen érzelmek! Magyarul az EU maga alatt vágná a fát!”
Nos, itt némi ellentmondást látok: kilépnénk az EU-ból, mert visszafordíthatatlan károkat okoz nekünk, viszont bízunk abban, hogy nem nézi majd tétlenül, ahogy minket eltaposnak a bent maradt – és nem mellesleg ellenünk alapvetően gyűlölettel viseltető, érdekeik szerint területeinkre hajtó – szomszédos államok. Én viszont meg vagyok győződve arról, hogy kilépésünk esetén Szerbia, Szlovákia mindenképp, Ukrajna gyaníthatóan, és egy rossz vezetés alá kerül Románia úgyszintén felállna ellenünk. Az EU pedig mindezt simán végignézi karba tett kézzel, itt szeretnék emlékeztetni mindenkit, hogy a „liberális” EU-vezetés higgadtan nézte végig, ahogy Csehország és Szlovákia bemasírozik az EU-ba, hónuk alatt a Benes-dekrétumokkal, továbbá magasról tett a szlovák nyelvdekrétumra, amelyről mindenki tudja, hogy egyértelműen a magyarok ellen irányul. Ajánlom továbbá a Wikileaks idevágó táviratait, amiből kiderül, hogy a térségünkbe békéltető szándékkal ideküldött uniós biztos miket makogott rólunk a tótoknak. Egyszóval: könnyen meglehet, hogy túlzó rémkép, amit felvetítetek, ám az tény, hogy teoretikusan legalábbis ezzel számolni kell. Ha mégsem így történne, az csak örömteli, ám ettől még akadnának bőven más gondjaink. Ugyanakkor, ha felelősséggel akarunk eljárni, és elemezni kívánjuk az EU-ból való kilépésünk utáni helyzetünk, akkor a fentieket nem kerülhetjük meg, arra, mint eshetőségre készülni kell.
Nagyjából ezek lennének a főbb pontok, ahol AK47 olvasónkkal nem értek egyet, illetve még egy: szerinte nemzet lelkét csak az EU-n kívül lehet helyretenni. Nos, a bevezetőmben említett fogalmi ellentétpár meghaladása pont ilyen kérdésekre vonatkozik. Én ugyanis azt gondolom, hogy egy nemzet lelkének helyreállítása nem lehet csak a térbeli elhelyezkedés függvénye. Ez egy folyamatos, minden időben meglévő cselekménysorozat eredménye kéne legyen. Azt viszont vallom továbbra is: még nem állunk azon a lelki-szellemi szinten, hogy a kilépésünk utáni helyzetet sikeresen lemenedzseljük. Ettől függetlenül kiléphetünk az EU-ból, részemről semmi akadálya, de mint író-gondolkodó magyar szerettem volna, ha fennmarad az utókornak legalább, hogy volt még, aki megpróbált előrelátóan gondolkozni, elemezni.
Az AK 47 által említett energiatartalékaink, termőföldünk gazdagsága, valamint a magyar ember szorgalma stb. olyan tényezők, amelyek túl elvontak ahhoz, hogy erre építkezni lehessen. Jelenleg nem áll rendelkezésünkre hiteles adat arról, hogy a geotermikus energiából mennyire sikeresen lehet kifűteni Magyarországot. A vita során rendre felmerülnek ezek a pontok, amelyekről azért el kell ismernünk: javarészt feltételezésekre épülnek, ám mi hajlamosak vagyunk tényként kezelni őket, hogy álmainkat igazoljuk velük. Talán ez mutatja a legjobban, hogy mit szeretnék elkerülni: azt, hogy a kilépésünk ne legyen több, mint a homokra épült vágyaink vára.
Válasz egy hozzászólónak:
Gábor Gajdos: „A legbutább írás, amit valaha olvastam. Minden itt található az országunkban, nem máshol.”
Köszöntem dicsérő szavait, de mégis mi az a „minden”, ami országunkban megtalálható? Kőolajból, mint a gazdaság jelenlegi motorjából pl. mennyi is van? De hagyjuk is, rég nem válaszolok az ilyen sarkos semmik kimondására szakosodott agyhalottaknak, viszont az Ön szellemi színvonaláról és általános műveltségéről mindent elárul, hogy Florian Geyert zsidónak nevezi.
Hogy mindenki értse: pont az Önhöz hasonló emberek tömegére céloztam, amikor azt mondtam, az ilyenek képtelenek lesznek egy országot újraépíteni, kivezetni ebből a szarból. Szóval magára veheti... És jelzem, sem az egykori nemes, a német Dózsa György, sem az írói álnéven a Kuruc.infón ténykedő Florian Geyer nem zsidó. Viszont nagyon örvendenék, ha végre az általam megemlített problémákkal foglalkozna, és nem a fantazmagóriáit kergetné. Amihez persze minden joga megvan, csak épp egyre több gondolkodót fog elfordítani a radikális oldaltól.
Florian Geyer - Kuruc.info
Frissítés: viszontválasz:
Tisztelt Florian Geyer!
Először is köszönöm viszontválaszát levelemre! Kellemes tapasztalat kulturált vitát folytatni egy másik emberrel, és főként egy hasonlóan gondolkodóval, főleg, miután látom, hogy némelyek még a kuruc.info állandó olvasói közül sem rendelkeznek vitakultúrával, legalább is a fészbuk-hozzászólások alapján ítélve. Amúgy terveim között szerepel majd egy kis szösszenet írása az itt zajló viták menetéről, a viták stílusáról, de most inkább visszatérnék a tárgyra, név szerint az EU-ból való kilépés dilemmájára.
Florian Geyer írásában szimpatikus mozzanat a magasabb rendű döntéshozatal említése, én is sokszor tapasztalom ennek hiányát a "a Kádár-rendszer által agymosott birkatömegben". Valóban nem csak az anyagi, materiális, kézzel fogható szempontokat kell figyelembe vennünk, hanem a nagy egészet, aminek előbbiek csak részét képezik. De sajnos a többség nem ilyen...
"Arra szavazok, aki 500 forinttal megemeli a nyugdíjamat, mer' drága a farhát!"
...Köszönjük, Emese néni!
Valóban olybá tűnik, hogy nagy vonalakban egyetértünk e kérdés tekintetében Florian Geyerrel, viszont az általa megfogalmazott kritikák levelemmel szemben szerintem nagyrészt félreértésekből erednek, melyeket ezúton szeretnék tisztázni, haladjunk sorban!
Florian Geyer cikkében ez áll, válaszként soraimra:
"A „nép rendbeszedése” nem egyenlő a „várakozással”, még csak a „szépen, lassan”-nal sem, legalábbis szerintem."
Vitatkoznék, ugyanis egyik napról a másikra sem megy! Én azon tapasztalatomból indultam ki, hogy ha bő húsz év alatt nem értette meg a többség, hogy mennyire értelmetlen erre a két hulladékpártra szavazgatni, és a többség szeme előtt még mindig vagy narancssárga, vagy vörös a köd, akkor mennyi ideig várjunk még? Budaházy György szokta a rádióműsorában minden egyes alkalommal - nagyon helyesen - említeni, hogy a nemzetiek egyik legfontosabb feladata, hogy szüljenek minél több gyereket, és neveljék fel őket, hogy legyen kiből, kivel építeni a jövőnket. Ezzel együtt többször említette, hogy nincs időnk várakozni, mert ez az utolsó 1-2 generáció, amely még létszámában cselekvőképes. De már most is teljesen elfogadott dolog, hogy egy fiatal külföldön képzeli el a jövőjét, "mert ez az ország szar". Én ezzel arra akarok kilyukadni, hogy nincs időnk sajnos még a relatív többség meggyőzésére sem, részben az előző levelemben már említett médiaellenszél, részben az emberek makacssága miatt.
Mint már előző alkalommal leírtam, a többségben van egy általános, tudat alatti félelem, iszony sőt, egyes esetekben undor a médiának azon szelete iránt, amelyik nem a Maunikasó szüneteiben, meg a Kossuth Rádió műsoraiból árad feléjük. A cionista, nemzetromboló médiának és politikai erőknek komoly fegyvere a nácizás, fasisztázás, antiszemitázás, amivel el tudják azt érni, hogy ha valakire rásütik ezeket a bélyegeket, azokat a tömegek egyáltalán nem, vagy csak nagyon-nagyon nehezen hallgatják meg, számukra hiteltelenné válnak. "Aki náczifasiszta, meg gyűlölekkeltő, az nem ember, ezért én nem érthetek vele egyet, mer' akkor én se vagyok ember!"
Következő idézet:
"A Jobbik parlamenti jelenléte, az internet megerősödése és a radikális sajtó térhódítása ma már tény, ahogy az általuk elért sikerek is azok. A fiatalokat már megnyertük magunknak, a cigánybűnözés által sújtott területeken élő középkorúakat úgyszintén. És még nincs vége."
Előzőleg többször említettem én is, hogy elismerem, a nemzeti médiának igenis van súlya, és én is látom, hogy sok olyan dolog van, amik a nemzeti oldal munkájának, propaganda-tevékenységének hiányában soha fel sem merültek volna sem a politikában, sem akár a fősodratú médiában. A határon túli magyarok ügye, a hazai termékek, a kettős állampolgárság, a bevándorlás - ezek egyike sem lenne manapság téma, ha a nemzetben gondolkodók nem dolgoznak keményen, és verik az asztalt húsz éven át. Amire én utaltam, az az elért eredmények súlya, vagy inkább mennyiségi hiánya. Ugyan növekszik a velünk egyetértők száma köszönhetően a jelenlegi rossz körülményeknek, az emberek tapasztalatának, és főleg igazunknak, de nem eléggé, és mint már említettem, nincs időnk arra, hogy elnyomott kis médiánknak, vagy akár a szájról szájra szálló igazságnak köszönhetően "rendbe szedjük" nemzetünk lelki világát és értékrendjét.
Egy másik pont:
"[...] azért nem minden keleti államban olyan a sajtó, mint nálunk. Azaz: lehet ezt jobban csinálni, mint ahogy most van."
Ez igaz, de! De nem csináljuk jobban, mármint a fősodratú média nem teszi, sőt nálunk már az is halálos bűn, gyűlöletkeltés, terrorizmus, talán még többrendbeli nemi erőszak is, ha valaki egy negatív megjegyzést tesz akár zsidókra, akár cigányokra. És persze azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a környező országokban, és a többi EU-tagállamban is néhány pozitívumot kivéve nagyjából hasonló a helyzet. Ott sem illik szegregálni, megkülönböztetni, ott is visítozik a sok "jogvédő" szervezet. Erre remek példa egy épp tegnap megjelent cikk, miszerint Tótországban a fogyasztóvédelem hivatalosan is elmarasztalt egy pólókészítő vállalkozót, aki nem akart egy fartúrónak "GAY" (buzi) feliratú pólót készíteni, mondván, hogy az ellenkezik értékrendjével.
Előző levelemben azért írtam, hogy az EU nem hagyja a normális értékrendet terjeszteni, mert tisztában vagyok vele, hogy a legfelsőbb vezetői szinteken is ez a szándéka. Itt tehát nem arról van szó, hogy az EU jót akar, csak egy figyelmetlenség, vagy egy pár elmebeteg miatt rossz törvényeket szavaztak meg, vagy valamit rosszul tartatnak be, hibás a jogszabályok értelmezése, és hasonlók, hanem a szándék alapvetően rossz minden szinten! Ha pedig az ő "értékrendjük" az értékek hiánya, akkor nekünk nem fogják hagyni az ellenkezőjét, főleg nem egy ilyen szervilis magyar kormányzattal, amelynek vezetője Brüsszelben azzal dicsekszik, hogy hogy eltaposta nálunk a gárdát, meg a polgárőr egyesületet, amelyek amúgy az értékek és az élet védelmére jöttek létre!
És képzeljük el, mi lenne a hazai médiában, ha mondjuk hatalomra kerülne a Jobbik, vagy más nemzeti elkötelezettségű szervezet, párt, uralkodó stb! A nap minden másodpercében folyamatos rágalmakkal és félrevezetéssel próbálnák a népet saját jótevői ellen fordítani, és akkor a nemzetközi sajtó várható reakcióját még meg sem említettem! ("Magyarországon Hitler vette át a hatalmat Vona Gábor álnéven, 300 millió zsidó áldozat csak Gyöngyöspatán!", és hasonló címeket várok azok alapján, amiket eddig olvastam.)
Következik az a rész, amikor előző levelemben leírtam, hogy azért nem látom valószínűnek szomszédaink (akár fizikai) agresszivitását kilépésünk esetén, mert ezt az Unió, és a bent maradt tagállamok saját érdekükben nem hagyhatnák. Erre Florian Geyer az alábbit válaszolta:
"Nos, itt némi ellentmondást látok: kilépnénk az EU-ból, mert visszafordíthatatlan károkat okoz nekünk, viszont bízunk abban, hogy nem nézi majd tétlenül, ahogy minket eltaposnak a bent maradt – és nem mellesleg ellenünk alapvetően gyűlölettel viseltető, érdekeik szerint területeinkre hajtó – szomszédos államok. Én viszont meg vagyok győződve arról, hogy kilépésünk esetén Szerbia, Szlovákia mindenképp, Ukrajna gyaníthatóan, és egy rossz vezetés alá kerül Románia úgyszintén felállna ellenünk. Az EU pedig mindezt simán végignézi karba tett kézzel, itt szeretnék emlékeztetni mindenkit, hogy a „liberális” EU-vezetés higgadtan nézte végig, ahogy Csehország és Szlovákia bemasírozik az EU-ba, hónuk alatt a Benes-dekrétumokkal, továbbá magasról tett a szlovák nyelvdekrétumra, amelyről mindenki tudja, hogy egyértelműen a magyarok ellen irányul."
Nem arra céloztam, hogy reményeim szerint megvéd minket a többiektől az az EU, amelyikből épp kiléptünk, de azért látok egy aprócska különbséget a világ közvéleménye számára gyakorlatilag ismeretlen és érdektelen Benes-dekrétumok, a tót állampolgársági törvény, valamint egy esetleges tömeges magyarirtás között, már a sajtóvisszhangja szempontjából is. Tudom, hogy a média arról beszél, és úgy, ahogy érdekében áll, de azért a mai világban, és technikai lehetőségek mellett ilyen dolgokat nem lehet titokban tartani, viszont rendkívül egyszerű nyilvánosságra hozni. Már az előző írásomban is céloztam arra, hogy hogyan reagálna a világ közvéleménye azon abszurditásra, miszerint az EU-ból kilépő Magyarországot és magyar nemzetet a bent maradt államok vadállat módjára gyakorlatilag széttépik, és ezt az EU "simán végignézi karba tett kézzel". Kitartok azon véleményem mellett, hogy ez az Unió összeomlását rendkívül felgyorsítaná, ami pedig épp nem érdeke magának az EU-nak. Ráadásul ma már sokkal egyszerűbb, kifizetődőbb, és persze jobban kommunikálható egy gazdasági embargó, kiéheztetés, mint egy nyílt katonai támadás, vagy akár etnikai tisztogatás. Ez persze már inkább gazdaságpolitikai téma, mindenesetre valóban fel kell készülnünk erre a szörnyű, támadós-népirtós lehetőségre is, de valószínűségét változatlanul elhanyagolhatónak tartom.
Valamint újfent megemlíteném, hogy ha több ország lép ki egyszerre, akkor mindegyikük számára előnyösebb, ha egymásban szövetségest látnak, mint ellenséget. A ketrecből elvégre nem éri meg azért megszökni, hogy kint verekedhessünk.
Végül az energiahordozók és nyersanyagok tekintetében írnék még pár sort. Előzőleg nem azt írtam, hogy nagyon jól állunk ilyen szempontból, csak azt, hogy "Magyarország nem egy természeti erőforrásokban szegény terület." A makói gázmezőről is egy ideig eléggé sokat lehetett hallani, persze már első említése is gyakorlatilag arról szólt, hogy kinek adjuk el "szaré-hugyé". Az viszont köztudott tény, hogy a Kárpát-medencében a földkéreg eléggé vékony, így a geotermikus energia jobban kihasználható, a gádorosi területen például épp zsidók szaglásztak, szaglásznak jó befektetés után. És bár nem rendelkezem elegendő tudással készleteink pontos felméréséhez, de azt tudom, hogy ha nálunk valami értékeset találnak, azt vagy azonnal eladják, vagy tönkreteszik, vagy eltitkolják.
Összegzésképp elmondhatom, hogy a kilépés kérdését jól át kell gondolni, mint ezt már előzőleg említettem, erre vannak ezek a viták is. És persze nem hiszem azt, hogy nálam van a bölcsek köve minden kérdésben, mint ahogy ezt senki nem mondhatja el magáról. Minden eshetőségre fel kell készülnünk, bár szerintem ez a legnehezebb az egészben. Nagyon sok ellentétes irányba kell kardot és pajzsot, valamint baráti kezet tartanunk, és egyelőre nem tudhatjuk, hogy melyik irányba melyikre lesz szükség. A nemzet lelkének betegségeire gyógyírt kell találjunk mihamarabb, viszont ezt csak úgy tehetjük meg, ha a magunk akaratából, erejéből megépíthetjük neki azt a kórházat, ahol meggyógyulhat, és csak akkor sikerülhet, ha nem más mondja meg nekünk a sötét távolból, hogy mit tehetünk és mit nem. És sajnos azt sem tudhatjuk előre, hogy a világszínjáték szerzői mit írtak a sorozat következő részébe.
Magam is úgy látom, tapasztalva a mai kor lehetőségeit és a várható eseményeket, hogy inkább úgy fogunk mi "kilépni" az EU-ból, hogy inkább kiesünk, tehát összeomlik alattunk, mint egy kártyavár. A leginkább az nyugtalanít, hogy ha sem népi, sem nemzeti, sőt, kormányzati szinten sem készülünk fel erre, akkor a süllyedő hajó örvénye magával ránt minket a pusztulásba. A Florian Geyer által is említett, és általam is nagy kincsnek tartott személyes meggyőzés és "szájhagyomány" feladata, hogy legalább kisebb közösségek szintjén többé-kevésbé önállóvá és tudatossá válhassunk, és így átvészelhessük a nehéz időket.
És visszatérnék még egy mondat erejéig a vitakultúra-témára: kérem a hozzászólókat, hogy minél többen osszuk meg egymással ötleteinket, gondolatainkat, megjegyzéseinket, és persze kritikáinkat is, mert fontos, hogy végre ne a fejünk fölött döntsenek a "valakik", de tiszteletre méltó módon szóljunk hozzá, mert nem anyázással, meg a cikkírók lezsidózásával épül a jövő!
Kitartás a végső győzelemig!
AntiKommunista-47
aki saját bevallása szerint nem zsidó
Kapcsolódó: Kilépni az EU-ból - belépni a biztos nyomorba? Florian Geyer válasza T. Kristófnak