Gábor Andor szobra a Margitszigeten (Fotó: Archív)

Van egy rossz, egy jó és megint egy rossz hírünk. Az első rossz az, hogy tavaly ősszel, majd az idén január közepén ismét színesfémtolvajok jártak a Margitszigeten, és ellopták a magyar kulturális élet néhány nagyra becsült személyének szobrát. A jó hír az, hogy ezúttal megszabadították a Művész-sétányon bandukolókat Gábor Andornak, a magyargyűlölő moszkovita írónak a szobrától. (Korábban ugyanis őt valahogyan mindig meghagyták, ottfelejtették.) Az újabb rossz hír viszont az, hogy az 1919-es Kun Béla-féle vörösterror, a bécsi, berlini, majd a moszkvai kommunista, jórészt zsidó emigráció emblematikus figurájának, Gábor Andornak a szobrát valószínűleg igyekeznek minél előbb újraönteni és visszaállítani a premontreiek Szent Mihály-kápolnája mellé, Ady Endre és Liszt Ferenc közvetlen szomszédságában.

A mellszobrot jelenleg restaurálják (Fotó: Hering J.)

Mielőtt rátérnénk Gábor Andor személyének bemutatására, a cégéres magyargyűlölő Magyarország-szerte máig jelen levő tiszteletére, ajnározására, meg kell említenünk, hogy a legutóbbi két tolvajlás során a talapzattal együtt „csak” fölborították, ám elcipelni nem tudták a Pátzay Pál alkotta Kodály-mellszobrot. József Attila kalapos bronz mellszobrát - Varga Imre műve - már a múltban is többször ellopták. A megélhetésiek József Attila mását ezúttal nem voltak képesek lefeszíteni, de megrongálták, s ezért restaurálásra el kellett szállítani a Budapest Galériába.

Beck Ö. Fülöp szobrász- és éremművész még életében saját magát mintázta meg, s a kőtalapzatra állított önportrét itt, a Margitszigeten már többször is ellopták. A múlt század '90-es éveiben lopták el első ízben, de a meglevő gipszminta jóvoltából a mellszobrot nemsokára újraöntötték, ám alig helyezték ki, a színesfémre éhes „jó emberek” ismét elvitték. A legutóbb, 2011 őszén ellopott Beck Ö. Fülöp-szobor már a harmadik öntés volt, s majd most, ha majd lesz rá pénz, a negyedik változat kerül ki a Művész-sétányra.

Stróbl Alajos alkotta a többi között Arany Jánosnak a Nemzeti Múzeum kertjében és Szent Istvánnak a Halászbástyánál álló szobrát. Stróbl önportréja azonban nem volt olyan nagy méretű, mint az említett nagyjainkról készült teljes és több alakos alkotások, s ezért a legutóbbi lopás idején, az idén januárban ezt az alkotást magukkal tudták cipelni a Margitsziget északi részében levő autóparkolóig. Most Stróbl szobrát is újra kell majd önteni. Izsó Miklósnak, a XIX. századi magyar szobrászat talán legnevesebb alkotójának mellszobrát még tavaly ősszel ellopták.

Gábor Andor író, költő, újságíró, műfordító, kritikus és „a kommunista mozgalom kiváló harcosa” (idézet az 1981-ben napvilágot látott Magyar Életrajzi Lexikonból) margitszigeti szobrának ellopása, a megformált személy életének felületes, nagy vonalakban történő bemutatása azonban megér egy (külön)misét. Nála nagyobb, manapság is becsben tartott magyargyűlölőt (a még élőkről ne beszéljünk!) ugyanis a föld nem nagyon hordozott a hátán. Életében más egyéb elismerései mellett Kossuth-díjat is kapott 1953-ben, a legvadabb Rákosi-rendszerben. Kun Béla egyik kedvence volt, s ezért a dicsőséges Tanácsköztársaság 133 napja alatt a művelődési népbiztosságon a sajtó- és színházi ügyek referense volt.

Kun Béláék bukása után érdekes módon gyorsan kiengedték a börtönből, és előbb Bécsbe, majd Berlinbe távozott. A moszkvai Pravda berlini tudósítója. Gábor Andor Németországot 1933-ban, Adolf Hitler hatalomra jutásakor hagyja el pánikszerűen, s teszi át székhelyét Moszkvába. A Szovjetunióban az úgynevezett „moszkvai emigráció” többi, jórészt zsidó kommunistákból álló tagjaival együtt derekasan kiveszi részét a magyar hadsereg, s az akkori budapesti kormány elleni propagandaháborúból. Ilja Ehrenburg szovjet zsidó író a németek, míg Gábor Andor a magyar honvédek gyilkolására biztatta a Vörös Hadsereg katonáit: „Orosz, ne kíméld, öld a honfitársam!”, írja az egyik propagandaversében.

A világháború vége felé Révai József, Rákosi Mátyás, Gerő Ernő, Illés Béla, Farkas Mihály, Péter Gábor és a „moszkvai emigráció” többi gyilkos ösztönű alakjaival (az ő tetteikért kért már valaki bocsánatot a magyarságtól?) együtt az orosz tankok fedezékében Gábor Andor is visszasompolygott Magyarországra. „1945-ben hazatért, egyike volt a demokratikus és szocialista szellemű irodalom újjászervezőinek. Munkatársa volt a Szabad Nép, Új szó, Szabadság, Világosság c. lapoknak, 1950-53-ban főszerkesztője a Ludas Matyi c. szatirikus hetilapnak”. (Idézet ismét a Magyar Életrajzi Lexikonból.)

Gábor Andor szobra a kaposvári Gábor Andor téren (Fotó: Archív)

Gábor Andor első mellszobrát Schaár Erzsébet alkotta 1970-ben. Ez a szobor Kaposváron lett fölállítva ugyanabban az esztendőben a Gábor Andor téren. A moszkvai emigráció, majd az azt követő magyarországi terror egyik emblematikus figurájának mása körül az esztendő nagy részében Kaposvárott azóta is szépen gondozott virágágyás virít, s a magyar kultúra tisztelői időnként kegyeletes emlékezéseket és koszorúzásokat tartanak a jóságos Gábor elvtárs szobránál.

Babócsa település is hűen őrzi Gábor Andor emlékét. Azt hinné az ember, hogy ebben Somogy megyei, a magyar-horvát határhoz közeli faluban született a neves internacionalista irodalmár-politikus, mert az ő nevét viseli a helység általános iskolája. De nem, mert Gábor elvtárs Újnéppuszta-Magyarszerdahelyen látta meg a napvilágot. Ennek ellenére Babócsa, amelynek vára a török hódoltság idején sokszor gazdát cserélt, az úgynevezett rendszerváltás után két évtizeddel sem talál a helyi iskolának jobb névadót Gábor Andornál.

Zrínyi Miklós, a hadvezér 1556-ben visszafoglalta a Szigetvár egyik előerődjének számító Babócsa várát a pogánytól, s tíz évig, Szigetvár elestéig magyar kézen maradt. Ezután, 1595-ben egy újabb Zrínyi, a tárnokmester, nyomdalapító Zrínyi György (A hadvezér Zrínyi Miklós és Frangepán Katalin fia) ismét visszafoglalta a töröktől Babócsa várát, s három évig megint a magyarok uralták. A költő és hadvezér Zrínyi Miklós 1664-ben, az úgynevezett „téli hadjáratban” végleg kikergette a törököt Babócsa várából. Megfordult ezen a településen elég magyar hős, s ezért Babócsának nem éppen a moszkovita Gábor Andorról kellene még manapság is neveznie az általános iskoláját.

Ledöntötték és ellopták Gábor Andor magyargyűlölő, moszkovita irodalmár és politikus szobrát a Margitszigeten. A szobor alkotója Domonkos Béla, aki egy másik cégéres gazembernek, Gábor Andor moszkvai emigránstársának, Hidas Antalnak a szobrán kívül csupa nagy és tisztességes személyiséget mintázott meg, így például Mindszenty Józsefet, az '56-os mártír, Tóth Ilonát, László Gyulát és másokat. Domonkos Béla a Művész-sétányon elhelyezett Gábor Andor-szobrot még a szocializmus idején, 1984-ben alkotta, s ugyanebben az évben állították föl.

Az elvetemült színesfémtolvajok a magyar művészettörténet és irodalom néhány értékes személyisége szobrának sajnálatos ellopása mellett akaratlanul is rövid időre megszabadítottak bennünket a magyargyűlölő Gábor Andor szobrától. A hírek szerint 2013-ra tervezik az elmúlt hónapokban ellopott margitszigeti szobrok pótlását. A rossz hír tehát az, hogy Gábor Andor szobra nemsokára visszakerül a jelenleg üresen tátongó talapzatára.

Hering József – Kuruc.info