Ha Schmitt Pált a Fidesz magára hagyná, a kormánypárti propagandagépezet érvelhetne azzal, hogy lám-lám, immár mégsem vagyunk „következmények nélküli ország”, és nincsen nálunk „kettős mérce”. Az államfő távozása esetén a közvélemény hamarosan elfelejtkezne az ügyről, és a 2014-es választási kampányban sem lehetne Schmitt mostani botrányát a Fidesz orra alá dörgölni. Vajon miért jó a Fidesznek az, hogy ez a kínos ügy még hetekig, hónapokig húzódik? Mostantól kezdve bárhol is jelenik is meg a köztársasági elnök, mindenütt tüntetők várják majd, a balliberális média az egész, valóban felháborító plágium botrányt a Fidesz nyakába varrja, és a sok tolvaj, hazaáruló gazember „baloldali” politikus pedig az erkölcsbíró szerepében fog tetszelegni. Miért nem vágta ki magát ebből a számára is roppant kellemetlen helyzetből a Fidesz? Miért nem értik meg, hogy a köztárasági elnök álláspontja a kisdoktorija ügyében védhetetlen?

Nos, először is vegyük tekintetbe: a 2014-es választások időpontja még messze van. A szavazók hamar felejtenek, és ha Schmitt Pál vesszőfutása akár még hónapokig húzódik, annak sem lesz különösebb következménye a két év múlva esedékes voksolás alkalmával. Tegyük fel, hogy egy hosszadalmas botránysorozat után Pali bá néhány hónap múlva lemond. A politikusokon és az újságírókon kívül ki fog részletesen visszaemlékezni Schmitt szánalmas hazudozásaira és a Fidesz mostani mellébeszélésére és sunnyogására? A fideszes vezérkar továbbá – ismerve a tömegek lélektanát - abban is bízhat, hogy egy idő után az elnök elleni dühödt kampány kifullad, sőt az ellenzékre bumerángként üt vissza: akit ugyanis ilyen vehemensen támadnak, azt idővel az emberek megsajnálják. (Gondoljunk csak például a Horn elleni hatalmas össztűz teljes eredménytelenségére a 94-es választási kampányban.) Schmitt Pálnak a „PR-szakemberek” két dolgot fognak most ajánlani: egyrészt azt, hogy az áldozat szerepébe helyezkedve „ne üssön vissza”, „legyen szerény és visszafogott”, másrészt viszont viselkedjen úgy, mint a „végsőkig küzdő egykori sportoló”, aki „soha nem adja fel”, „teszi a dolgát”, és még egy PhD doktori dolgozatot is megír.

Miközben pedig zajlik a Schmitt körüli purparlé, a Fidesz számos népnyúzó intézkedést képes lesz különösebb felháborodás nélkül lenyomni a magyar nép torkán. Ne feledjük, az IMF és az EU további „megszorításokat” követel, és ha a politikai diskurzus középpontjában továbbra is Schmitt Pál kisdoktorija áll, könnyebb lesz teljes nyomorba és rabszolgaságba dönteni a magyarságot.

Idővel persze ki fog derülni, hogy Schmitt Pál képes lesz-e a „szegény áldozat” és a „mindhalálig küzdő sportoló” kettős szerepét eljátszani. Meg kell nézni majd a közvélemény-kutatási adatokat néhány hónap múlva. Ha a „doktor úr” netán kudarcot vall, akkor is el lehet majd őt mozdítani a posztjáról. Minél később, annál jobb a Fidesz szempontjából - habár arra azért vigyázni kell, hogy lehetőleg a 2014-es választások előtt legalább egy évvel célszerű lesz Pali bától megszabadulni. Ha 2013-ban lépne hivatalba az új, fideszes köztársasági elnök (mondjuk például Martonyi elvtárs vagy Kövér Laca), egészen 2018-ig a posztján maradhatna, hosszú időre biztosítva a fideszes politikai-gazdasági körök érdekeinek érvényesülését.

Azt javasolnám tehát a Jobbiknak: minden nyilvános fórumon mondja el ugyan véleményét az államfő csalásáról és az egész plágiumügyről, de ne fecséreljen túlságosan el sok energiát Schmitt Pálra. Vannak sokkal fontosabb, a nemzet sorsát tényleg meghatározó ügyek is. Jusson eszünkbe a halhatatlan dakota közmondás: „Ha döglött lovon ülsz, szállj le róla.”