A honvéd Ludovika Akadémia negyedik évfolyamát végzett akadémikusokat hagyományos szokás szerint augusztus 20-án, Szent István napján délelőtt a kormányzó képviselőjének, vitéz Sonyi Hugó gyalogsági tábornok, a honvédség főparancsnokának jelenlétében díszes ünnepség keretében avatták hadnaggyá. Az ősi intézet dísztermében 1/2 8 órakor kihirdették a hadnagyi kinevezéseket, és kiosztották a Ludovika Akadémia elvégzését tanúsító okleveleket, valamint a ludovikás gyűrűket. 1/2 9 órakor hálaadó Istentisztelet volt, amelynek befejeztével az egyes fegyvernemek rangelső új hadnagyai megkapták a nekik odaítélt alapítványi jutalmakat.

A színpompás nyilvános avatási ünnepség az Akadémia parkjában folyt le, ahol 1/2 11 órára nagyszámú előkelő közönség gyűlt egybe. Megjelent vitéz Kiss János tábornok, gyalogsági szemlélő, vitéz Miklós Béla ezredes, lovassági szemlélő, nemes Bangha Imre altábornagy, tüzérségi szemlélő, vitéz jávai Vajna Győző tábornok, nevelésügyi szemlélő, vitéz Náray Antal alezredes, a honvédelmi minisztérium nevelésügyi osztályának vezetője, vitéz Hász István és Soltész Elemér tábori püspökök, továbbá ott volt a Szent István jubileumi ünnepségek alkalmával Budapesten tartózkodó olasz küldöttség Marinetti tábornok vezetésével és a német küldöttség von Kluge tábornok vezetésével, valamint a külföldi katonai attasék, a debreceni nyári egyetem tagjai s számos katonai és polgári előkelőség.

1/2 11 órakor érkezett a kormányzó képviselője vitéz Sonyi Hugó gyalogsági tábornok, és kíséretével a Himnusz hangjai mellett elhaladt a kivonult akadémikusi alakulatok, a felavatandó hadnagyok, továbbá a tiszti és tanári kar arcvonala előtt, fogadva a parancsnokok tisztelgését. Miután elfoglalta helyét a díszemelvényen, a felavatandók a Ludovika-szobor elé vonultak, ahová előrehozták az Akadémia zászlaját.

Vitéz Szombathelyi Ferenc tábornok, a főcsoport parancsnoka magas szárnyalású búcsúbeszédet intézett az életbe kilépő fiatal tisztekhez.

A Ludovika Akadémia – mondotta – örömünnepet ül, amelynek az idén még külön jelentőséget ad első királyunknak jubileumi éve. Ez a jubileum ezeresztendős múltunkat idézi emlékezetünkbe, mint biztos zálogát annak, hogy újabb ezer esztendő várakozik ránk.

– A Ludovika ez évi termése ti vagytok, kedves fiatal bajtársaim. Mi nagy szeretettel és bizalommal bocsátunk ki benneteket a csapatokhoz. Olyan fiatal tisztekre van szükségünk, akik nemcsak elméleti tudással rendelkeznek, hanem a gyakorlati hozzáértésük is megvan, úgy, hogy a kiképzés munkájába azonnal és zökkenés nélkül bele tudnak kapcsolódni. Ti mindezeknek a követelményeknek megfeleltek. Legyen intézetünk bármilyen régi, legyenek bármilyen hagyományai, öncélú sohasem lehet, tevékenységünknek végső célja mindig a csapat kell hogy legyen és maradjon. Búcsúzóul azt kiáltom felétek: Legyetek kemény magyar katonák, a magyarok Istene vezéreljen benneteket!

Ezután az ünnepélyes eskütétel következett, majd Faragó László a rangban legidősebb új hadnagy lelkes katonás hangon tolmácsolta bajtársai nevében hódoló hűségüket a legfőbb Hadúr iránt. Köszönetet mondott volt parancsnokaiknak és tanáraiknak, s hangoztatta, hogy az Akadémia, amely a becsületes élet, a hazaszeretet és az önfeláldozás iskolája, nyugodtan engedheti őket útjukra. Felkészültek az élet harcára. Ígéretükben ég a szeretet, kardjukban szikrázik a hála, a férfibecsület, a nemzetbecsület, szívükben él a feltámadás örök hite.

A beszéd végén az ifjú hadnagyok ősi hagyományos szokás szerint kardot rántottak, és a ludovikás jelmondattal: „A hazáért mindhalálig!” pecsételték meg fogadalmukat.

Végül vitéz Sonyi Hugó gyalogsági tábornok intézett szózatot az új hadnagyokhoz.

– A Kormányzó Úr őfőméltósága, a legfelsőbb Hadurunk nevében örömmel üdvözöllek benneteket, fiatal bajtársaim – mondotta a honvédség főparancsnoka. – Kitartó szorgalmas munka után a mai nehéz viszonyok ellenére fiatalkorban gyönyörű szép fényes pálya nyílik meg előttetek. Ezen a pályán ti akkor fogtok boldogulni, ha minden körülmények között és minden áron tetőtől talpig katonák és csakis katonák maradtok, ha a mai élet sokszor zavaros hullámverése nyomtalanul pereg le a ti katonai erényetek hatalmas ércfaláról. Legyetek példaadók a legfelsőbb Hadurunk iránti hűséges kötelességteljesítésben, legyetek példaadók az önzetlen áldozatkész hazaszeretetben, legyetek becsületesek, és a kötelességteljesítésben ha kell, halált megvetően járjátok utatokat. Szeressétek rajongásig ezt a hivatást, álljatok mindenkor a nemzet legjobbjai között. Érezzék mindazok, akik rátok vannak bízva, hogy minden tekintetben rátermett, kemény, de igazságos, megértő és gondoskodó parancsnokok, elöljárók irányítják sorsukat, és akkor meg vagyok győződve róla, hogy a döntő órákban a nemzet fiai lelkesedéssel és ragaszkodással fognak felsorakozni mögöttetek, és nincs az a pokol, amelyen ti az örök idők dicsőséges és diadalmas magyar katonáját átvezetni ne tudnátok. A magyarok Istene ebben segítsen Benneteket, és legyen Veletek.

A felemelő ünnepség a ludovikás induló hangjai közben díszmenettel ért véget.

Szombaton délután 6 órakor ünnepélyes keretek között helyezték vissza őrzési helyére a Szent Koronát. Teleky Tibor gróf m.kir. titkos tanácsos, Perényi Zsigmond báró m. kir, titkos tanácsos, koronaőrök, Uray István m. kir. titkos tanácsos, a kormányzó és bárcziházi Bárczy István m. kir. titkos tanácsos, miniszterelnökségi államtitkár, a kormány képviseletében ellátták pecsétjükkel a lezárt koronázási jelvényeket, amelyeket díszes menet vitt vissza őrzőhelyére. Elöl hat koronaőr haladt teljes díszben, majd hat koronaőr a vállán vitte a ládát, egy pedig a palástot. Ezután haladt a két koronaőr: Teleky Tibor gróf és Perényi Zsigmond báró m. kir. titkos tanácsosok, majd Uray István és bárcziházi Bárczy István m. kir. titkos tanácsosok, valamint Barsy Aladár miniszteri osztályfőnök, aki a jegyzőkönyvet vette fel az ünnepélyes aktusról. A Szent Koronát és a koronázási jelvényeket fél hét órakor helyezték el a páncélteremben. A három nap alatt körülbelül százezer ember nézte meg a Szent Koronát és a jelvényeket. (MTI)