Berlin, 1933. március 25., 19:30 (Conti)

Ha az utóbbi hetekben külföldi lapot vettünk a kezünkbe – mondotta –, először megijedtünk, azután felháborodtunk, és végül teljesen megzavarodtunk. A nemzeti forradalom az 1918. évi lázadással szemben a fegyelem forradalma. Annyi bizonyos, hogy történt néhány sajnálatos incidens, de a német birodalom újjáépítése általában nyugodtan és biztosan halad előre. A világsajtó hírei nyomán azt kellene hinnünk, hogy Berlinben vérben gázolnak. A zsidó zsinagógák és más épületek meggyalázásáról szóló hírek nem egyebek, mint uszítások. Semmi egyéb nem történt, mint az, hogy néhány ezer kommunistát a rendőrség letartóztatott. A letartóztatottak azonban ugyanolyan bánásmódban részesülnek, mint a többi fogoly.

A miniszter ezután hangsúlyozta, hogy a zsidó kereskedők nyugodtan folytathatják üzleti tevékenységüket. Zsidó tisztviselőket csak azért bocsátottak el, mert szociáldemokraták voltak. Ma még mindig számos zsidó teljesít állami szolgálatot.

– A birodalmi kormány és a porosz kormány – mondotta végül a miniszter – nem állapítottak meg különleges jogokat a német nép bizonyos része számára. A birodalmi kormány és a porosz kormány arra törekszik, hogy minden eszközt fölhasználjon a rendes nyugalom fenntartása érdekében. A világ egyszer majd megköszöni Németországnak, hogy a kommunista hullámot német földön feltartóztatta, és ezzel megmentette a nyugati kultúrát.

Göring miniszter fejtegetéseit a külföldi újságírók rendkívül nagy tetszéssel fogadták. Több újságíró külön engedélyt kapott a fogházak meglátogatására, hogy így saját szemükkel győződhessenek meg a politikai foglyokról elterjedt rémhírek valótlanságáról. (MTI)

 

Berlin, 1933. március 25., 21:30 (Conti)

„Tudomást szereztünk arról a propagandáról, amelyet az Egyesült Államokban németországi zsidókkal szemben állítólag elkövetett erőszakosságok hírét terjeszti. Kötelességünk nemcsak hazánk, hanem az igazság érdekében is ebben az ügyben állást foglalni. Történtek bántalmazások és kihágások, amelyeket éppen mi egyáltalában nem akarunk szépíteni. Ilyen túlkapások azonban egyetlen forradalmi átalakulásnál sem kerülhetők el. Súlyt helyezünk arra a megállapításra, hogy a hatóságok valamennyi előttünk ismert esetben erélyesen eljártak a kihágások ellen, bárhol volt meg a beavatkozás lehetősége. Az erőszakosságokat minden esetben bujkáló, felelőtlen elemek követték el. Tudjuk, hogy a kormány és minden vezető tényező a megtörtént erőszakosságokat a legélesebben elítéli.

Véleményünk szerint azonban legfőbb ideje eltávolodni attól a felelőtlen uszítástól, amelyet úgynevezett zsidó értelmiségbeliek a külföldön Németország ellen rendeznek. Ezek az emberek, akik túlnyomórészt sohasem vallották magukat németeknek, németországi hitsorsosaikat pedig, akiknek érdekeiért állítólag harcolnak, a legválságosabb pillanatban cserben hagyták és külföldre szöktek, elvesztették a jogot ahhoz, hogy németországi zsidóügyekbe beleszóljanak. Biztos fedezékből kilőtt nyilaik ugyan ártanak Németországnak és a német zsidóknak, de nekik maguknak sem válnak becsületére. Közléseik tele vannak túlzásokkal.

Nagyon hálásak lennénk az Egyesült Államok nagykövetségének, ha ezt a levelünket, amelyért teljes felelősséget vállalunk, haladéktalanul Amerikába kábelezné. Szövetségünk hajlandó ennek költségeit viselni. Minthogy tudomásunk szerint hétfőn a szóban lévő célzatnak megfelelő nagy propagandát rendeznek Németország ellen, örömünkre szolgálna, ha levelünk már lehetőleg hétfőn ismeretessé válnék az amerikai sajtóban.” (MTI)