Hitler lapja, a Völk. Beob. (27-86) egész első oldalát a Németországról terjesztett rémhírek ismertetésének és cáfolatának szenteli, azoknak következményeit német állampolgároknak London utcáin való üldözésében látja, és feltűnő piros betűkkel intéz intelmet a zsidósághoz.
Naponta feljegyeztük – úgymond – a világzsidóságnak és a 2. Internacionálénak a felébredt Németország ellen irányuló szemtelen hazugság-propagandáját. A háborús borzalmakról szóló propaganda újjáéledt. A hazug jelentések az összes államokban többnyire ugyanazokat a hazugságokat tartalmazzák, ami annak bizonyítéka, hogy e szennyhullámok forrásai ugyanazok. Kétségtelen, hogy a letört marxista hazaáruló mozgalom a külföldön át való úton kísérli meg a német talpra állás megbuktatását. Alá akarjuk húzni, hogy lassan-lassan mindinkább világosabbá vált, hogy hol futnak össze ennek a Németország-ellenes világ-összeesküvésnek a szálai. A jó német hírnév megóvására a birodalmi kormány indíttatva érezhetné magát azoknak az egyéneknek a legnagyobb mértékben való mindennemű további működését meggátolni, akikről a zsidó-marxista külfölddel való összefüggések ismeretesek. Nemsokára már nem fogunk figyelmeztetni. A helyzet komolyságáról éppúgy nem kellene, hogy megtévessze magát a világzsidóság, amely arra törekszik, hogy tőzsdeérdekeiért más népekkel visszaéljen, valamint az összmarxizmus.
– Ugyanezzel a kérdéssel foglalkozik Alfred Rosenberg főszerkesztő vezércikke a Völk. Beob.-ben (27-86), aki azt állítja, hogy a németországi zsidóság most leplező színeket, úgynevezett „védő színeket” öltött, és annak a Hitlernek „nagy államférfiúi beszédét” dicsérik, akit kutyakorbáccsal akartak kiűzni Németországból, tagadják nemzetközi kapcsolataikat, amelyekkel olyan gyakran visszatetszett, de egyidejűleg összes faji és szellemi társaik olyan módon uszítanak a felébredt Németország ellen, amelyhez már csak a háborús borzalmak propagandája hasonlítható. Az, hogy New York 600 zsidó egyesülete az Egyesült Államok és más államok kormányaihoz azt a kérelmet intézi, hogy diplomáciai lépéseket tegyenek Németország ellen, hirdessék a német áruk bojkottját, sőt esetleg fegyveres intervenciót vegyenek kilátásba, a legnagyobb világpolitikai szemtelenséget foglalja magában. Azt akarják, hogy a világ államai végrehajtó közegei legyenek az uralmi fensőbbségében veszélyeztetett zsidóságnak, még ha a legfontosabb érdekek kapcsolják is össze a német birodalommal. Előzően arra figyelmezteti a cikk a többi államot, hogy a német élet szabályozásai a Német Birodalomnak tisztán belügye, amelybe a beavatkozást ki kell magának kérnie. Szinte csodának nevezhető, hogy tulajdonképpen nem esett bajuk Németországban a zsidóknak, hiszen Németország 14 évi nyílt szidalmazásáért a zsidóság egészen más sorsot érdemelt volna. A cikkíró óva int attól, hogy Németország ellágyuljon, hanem azt kívánja, hogy kemény és igazságos maradjon, ne legyen „nagylelkű”, hanem mindenkor éber maradjon.
– Göring porosz belügyi birodalmi biztosnak a külföldi sajtó képviselői előtt mondott beszédének egyes részeit a Völk. Beob. (27-86) vastag betűkkel közli, és különösen kiemeli azt a kijelentését, hogy „mindaddig, amíg a külföldi uszítás tart, Németországban nem fog megjelenni marxista sajtó.”
„Londoni zsidók német állampolgárokat bántalmaztak” felírású londoni táviratot közöl a Völk. Beob. (27-86), jelentvén, hogy a londoni sajtó tudósításai megerősítik, hogy Londonban időző németek ez idő szerint lényeges veszedelmeknek vannak kitéve a zsidó lakosság részéről. A „Sunday Express” jelenti, hogy számos szállodában tettlegességekre került a sor zsidók és németek között. Egy embert a rendőrállomásra vittek. Soho városrész néhány kisebb vendéglőjében a tulajdonosok utasítására német vendégeknek nem szolgáltak fel ételeket. A Hyde park közelében, mint a „Sunday Dispatch” jelenti, egy 8-10 zsidóból álló csoport egy emberre vetette magát, aki horogkeresztet viselt. A támadók azonban eltűntek, amikor a rendőrség sietett oda. Német körökben ismeretes, hogy zsidók részéről további kilengések fordultak elő németek ellen, amelyeket azonban az angol sajtóban még nem említettek meg. (A szerkesztőség e hír mellé zárjel között felkiáltójelet helyez el.) A német kolónia egy része a helyzetet igen komolynak tekinti, és a németeknek azt a tanácsot adta, hegy London legtöbb zsidónegyedeitől, Witheshapeltől és Sohótól tartsák távol magukat, hogy az incidenseket lehetőleg elkerüljék. Szombat este nagyobb zsidó csoport a Piccadilly Circuson és az Oxford Streeten vonult végig, a tüntetők nagy lobogókat vittek azzal a felírással, hogy „bojkottáljátok a német árukat!” stb.
– „A londoni Zsidóparlament titkos ülése” felírású londoni táviratában a Völk. Beob. (27-86) jelenti, hogy a Zsidóparlamentnek is nevezett angol képviselőszövetség vasárnap Londonban háromórás titkos ülést tartott, hogy az angol zsidóknak a németországi állítólagos zsidóüldözésekhez való állásfoglalását idézze elő. Mint hírlik, a gyűlésen nagy véleménykülönbségek mutatkoztak. Számos vezető szerepet játszó zsidó sürgősen mérsékeltebb magatartást kívánt, és egyrészt a német ellennyilatkozatokra, azután pedig akármilyen élesebb németellenes intézkedéseknek a németországi zsidókra való visszahatására utalt. Másrészt a legélesebb intézkedéseket, mint például korlátlan bojkottot követeltek. Ezeknek a követeléseknek az élén, mint a „Sunday Referee” jelenti, Nathan, Janner és más zsidó képviselők állanak.






