Magyar lapszemle, 1933. május 22. (MTI)

A „Nemzeti Figyelő” hétfőn vezércikkben inti le mindazokat, akik jobbról és balról a sajtóban szítják és keverik a Bleyer-ügy politikai hullámverését, de ugyanakkor igen erélyesen megállapítja, hogy a kellemetlen ügyet Bleyer Jakab keverte fel, aki a maga politikai rövidlátásával a legalkalmatlanabb időben és a legkínosabb helyzetben a legnagyobb politikai tapintatlansággal iparkodott kisebbségi sérelmeket támasztani, és nyitott kapukat döngetve, sérelmi politikát kezdeményezni. Magyarország kisebbségi politikája egész világos. Nemzetiségi kisebbségeinknek megadjuk jogaik maximumát és kívánságaik teljességét. Felvetődik a kérdés, hogy mi célja volt Bleyer Jakab szereplésének és félremagyarázó nyilatkozatának, mert a magyarság és a németség a legnagyobb békében és egyetértésben élt egymással, senki sem uszította őket, mi szüksége volt a hazai németségnek Bleyer Jakab tolmácsolására.

A cikk végkonklúzióban rámutat arra is, hogy a baloldali sajtó átlátszó tendenciával iparkodott az egyetemi ifjúság megmozdulását taktikailag kihasználni, és ennek következtében az egész Bleyer-ügyről hamis kép alakult ki a magyar és német elemek látszólagos szembehelyezkedéséről. Be kell tehát fejezni ezt a kellemetlen incidenst, amelyet ki lehet ugyan élni ravasz uszítási fondorlattal, és ki lehet élezni a magyarsággal szemben, de nem szabad és nem lehet tovább az akut politikai kérdések sorában tartani.

– Milotay István a „Magyarság” vasárnapi vezércikkében ugyanekkor a Bleyer-ügy egész ódiumát a baloldali zsidó sajtó nyakába iparkodik varrni, és többek közt azt mondja, hogy ha csak egymás közt volnánk, a magyarság és a hazai németség között a viszony gyerekjáték lenne, és a kölcsönös megértés régi keretei között hamarosan megoldódnék a Bleyer-ügy, de a harmadik félnek, a zsidóságnak, minden érdeke amellett szól, hogy ez a viszony olyan viszállyá fajuljon, amelyben csak mi lehetünk a vesztesek. Szekfű Gyula történelmi megállapításaira hivatkozva szemére veti a hazai zsidóságnak a sovén magyarságával való kémkedését, de ugyanakkor a Jászi-féle háború alatti németrajongás vádját is fenntartja a zsidósággal szemben.

Ugyanekkor beszámolnak a vasárnapi lapok, hogy a Bleyer–Zsilinszky-párbaj Bleyer súlyosabb megsebesülésével végződött.

Ugyanekkor beszámolnak az összes vasárnap reggeli lapok arról, hogy a bécsi egyetemen a német horogkeresztes diákság szombaton magyarellenes tüntetést rendezett, és az elfogadott határozati javaslatban tiltakoztak a Bleyert ért támadások ellen, hangoztatva, hogy mindazt, amit Bleyer parlamenti beszédében mondott, igaz. A Magyar Nemzeti Diákszövetség válaszul a bécsi diákság határozatára nyilatkozatot adott ki, melyben a legerélyesebb hangon tiltakozik a magyar diákság belügyeibe való beavatkozás ellen, és megbízták a bécsi megbízottjukat, hogy világosítsa fel az ottani ifjúsági vezetőket, hogy a budapesti tüntetések kimondottan Bleyer személye ellen és nem a német kisebbségek ellen történtek.

A Bleyer-ügynek egy másik fejleménye foglalkoztatja vasárnap óta a lapokat. A „Nemzeti Újság” vasárnapi számában beszámol arról a kínos incidensről, amely a magyar–német főiskolai versenyre Berlinbe utazott magyar vívókat érte. A német főiskolások nem fogadták el a berlini Collegium Hungaricum meghívását azzal az indokolással, hogy társadalmilag nem érintkeznek a magyar főiskolai kiküldöttekkel, amíg Bleyer tanárnak elégtételt nem szolgáltatnak. A magyar főiskolai vívócsapat a történtek után nem állt ki a németek elleni mérkőzésre, hanem hazautazott Budapestre. A „Reggel” ezzel kapcsolatban Patschauer Attila aláírásával megszólaltatja Yolland Artúr, Gerevich Tibor egyetemi tanárokat, Garam Jenőt a Főiskolai Sportszövetség főtitkárát, Ugron Gábort, az Európa-bajnoki versenyek intéző bizottságának elnökét, Neubauer Konstantint és Misley Sándort, akik közül Ugron Gábor azt mondja, hogy ez olyan inzultus, amelyet sem ember, sem nemzet nem tűrhet el. Yolland Artúr, a BEAC elnöke pedig azt mondja, hogy ha azt üzenik nekem, hogy vívni vívnak velem, de fehérasztalhoz nem ülnek le velem, erre azt üzenem vissza, hogy én vívok velük szívesen, de maszk nélkül és éles karddal a kézben.