A zsidósággal kapcsolatos (rém)hírekre szakosodott honlapon Magdalena Marsovszky „Pogromhangulat Budapesten – Gerhard Schröder volt kancellár állást foglal” című írásában próbálja riadóztatni a nemzetközi közvéleményt.

„Itt zsidó üzletek és házak égnek. Minek kell még történnie, hogy odafigyeljenek?” – kérdezte egy üldözési mániás hülye zsidó az április 11-i antifasiszta tüntetésen. „Még ha emberek lógnának a lámpavasakon, akkor is csak ritka jelenségről beszélnének” – fogalmazott a lapnak egy "megtört holokauszt-túlélő", aki tiltakozásul sárga csillagot viselt. „Hál’ Istennek legalább Schröder itt van” – folytatta. Egyetértünk: tényleg sokat számít, hogy Schröder itt volt.

„Jó lenne, ha a benyomásait mindenütt elmesélné Németországban. Fontos lenne, hogy Európa megtapasztalja, milyen gyorsan növekszik a nácik száma Magyarországon. Valamit tenni kell ellene, legalább annyit, mint amennyit Németországban” – hisztériázott az idióta.

Ezt követően a szerző elismerően idézi Schröder szavait, s megdicséri jelenléte miatt Gyurcsány Ferencet, mert ő „az első miniszterelnök a rendszerváltás óta, aki az antiszemitizmus problémáját nem söpri a szőnyeg alá, és szintén rendszeres résztvevője az antiszemitizmus elleni tüntetéseknek”.

Majd Marsovszky megjegyzi, hogy "ugyanolyan gyorsan zsugorodik a magyarországi antifasiszta mozgalom tagjainak száma, mint ahogyan a neonáciké növekszik."

„Ma a Magyar Gárda uralja a budapesti utcaképet, kisebb csoportokban masíroznak” – hazudja a zsidó. „Háromnegyed éve elkezdődött valami, írja a Magyar Gárdára utalva, amit a köztársasági elnök határozott fellépése még megakadályozhatott volna. De az, hogy ez megtörténhetett, arra vezethető vissza, hogy a népi gondolat az egész társadalmat áthatja”.

Ennek az ideológiának az eltévelyedett Marsovszky szerint legfontosabb képviselője Orbán Viktor, aki a közelmúltban egyházi vezetők előtt afelett sajnálkozott, hogy „az átalakulás nem vezetett a mai nemzet valódi népi egységéhez”. Marsovszky "beszámol" a Civil Jogász Bizottság tevékenységéről is, ám Morvai Krisztina Magunkfajták könyvének címét tipikus héber csúsztatással úgy fordítja le: a „Mi fajunk”.