(Budapesti Hírlap) 1938. április 23. szombat (Élénk vita a zsidókérdésről)
A képviselőház egyesített bizottsága pénteken délelőtt Pesthy Pál elnöklésével megkezdte a társadalmi és gazdasági élet egyensúlyának hatályosabb biztosításáról szóló törvényjavaslat tárgyalását. A kormány részéről Darányi Kálmán miniszterelnök, Hóman Bálint kultuszminiszter és Mikecz Ödön igazságügy miniszter, továbbá Tahy László belügyi és Antal István igazságügyi államtitkár jelent meg az ülésen. (…)
Makkai János rámutatott arra, hogy Rassay Károly olyan párt vezére, amely párt szavazóinak száma a budapesti statisztika szerint pontosan egybeesik a választójoggal felruházott Budapesten lakó, szavazójoggal rendelkező zsidóság számával. Ennélfogva azt az elfogultságot, amely benne a törvényjavaslattal szemben él, természetesnek, ha a nemzet érdekében nem is hasznosnak tartja. Visszautasította Rassaynak azt a kijelentését, amellyel a törvényjavaslat származását ezzel a három szóval jelölte meg: „Made in Germany”. Megállapította, hogy a nemzeti politika, s ezzel kapcsolatban a zsidókérdés lényegének felismerése Magyarországon előbb született meg, mint Németországban. Megszületett 1919-ben, s abban a két évtizedes harcban, amelyet Magyarországon a keresztény politikáért folytattak. A zsidókérdés igazi lényegét csak akkor lehet majd látni az összes vonalakon, ha az új törvényes rendelkezések alapján megtartott statisztikai összeírás adatai ismertté válnak. A továbbiakban megállapította, hogy a felhatalmazási törvény teljes jogérvényű törvény és annak lényegével és jelentőségével nem lehet azon az alapon szembehelyezkedni, hogy ez most milyen óriási hatalmat fog adni a kormánynak.
– A törvény nem meglepetés a magyar közélet számára, mert egyrészt a magyar közvélemény két évtized óta kér ilyen törvényt, másrészt a többségi párt hosszú évek óta azon a véleményen van, hogy ezt a kérdést törvényesen rendezni kell. A miniszterelnök is két ízben határozottan leszögezte, hogy zsidókérdés van, és azt rendezni kell. A törvényjavaslat a magyar állami élet területén eddig élvezett jogegyenlőség elvét nem rombolja le, csupán a kereszténység számára hozza közelebb a jogegyenlőséget. Ez a törvény tehát nem száz évvel visz hátra, hanem legalább száz évvel viszi előre a keresztény a keresztény és modern Magyarország ügyét.
– A törvényjavaslat azzal, hogy a zsidóság országos arányszáma több mint négyszeresen meghaladó arányban érvényesülést enged a gazdasági pályákon és a szellemi életnek a törvényjavaslatban meghatározott területein, továbbá azzal, hogy a tűzharcosoknak és hadviselteknek előnyöket biztosít, olyan lovagiasságról, emberiességről és megértésről tesz tanúságot, amelyek az országban sokan még túlzottnak is tartanak. A négyszeres arányszámmal a hazai zsidóság lényegileg meg is van elégedve, még ha politikailag az ellenkezőjét is állítják.
Magyarországot csak a történelmi középosztály fogja egy jobb jövő felé elvezetni és ennek az osztálynak jövője szabja meg az egész ország jövendőjét. Ha ez a középosztály a magyar kapitalizmusban nem vesz kellően részt, gazdasági téren továbbra is nomád sorsban maradunk és ez semmi esetre sem alkalmas európai élet kifejlesztésére.
Ezután áttért a törvényjavaslat elvi hátterének a megvilágítására. Nyilvánvaló, hogy egy nép természetes szaporodása egy év alatt nem lehet nyolcszoros. Ennélfogva nyilvánvaló az is, hogy óriási bevándorlás történt a liberalizmus évtizedeiben.
- A háború után az antiszemitizmus szociális alapokon jött létre. A zsidókérdés lényegét – folytatta – mi is szociális, gazdasági, általában társadalmi szempontból nézzük és az életnek ezeken a nagy hadszínterein óhajtjuk a zsidókérdést rendezni. Ki kell jelentenem, hogy emberi és tudományos felfogásom szerint a zsidóság faj, sőt Európában a legtisztább faj, mert sokkal inkább megőrizte kulturális és társadalmi együvétartozását, mint a többi európai népfaj. Ennek az álláspontnak érvényesítését semmi esetre sem tudja megakadályozni a Kúriának döntvénye és tény az, hogy a zsidóság egyben bevett vallásfelekezete is.
Ezután az 1919. augusztus 1-i dátummal foglalkozott és a következőket mondotta: A zsidóság állandóan azt mondja Magyarországon, hogy nem faj, nem külön társadalmi réteg, hanem csupán vallásfelekezet. Ezzel szemben a magyarság nagy része és más európai népek is teljesen más véleményen vannak. Magyarországnak és általában a közép-európai országoknak az e helyzetük, hogy a zsidóság felső rétegei asszimilálódnak.
- Ugyanakkor azonban orosz és lengyel területről, Galíciából kapják az állandó faji utánpótlást, míg Nyugat-Európában ez a faji utánpótlás hiányzik. Ez teszi teljes mértékben lehetetlenné minden közép-európai országban a zsidóság teljes asszimilációját. Annakidején Jászi Oszkárék azt a tanácsot adták és azt a célt tűzték ki a zsidóságnak, hogy neveljenek keresztény utódokat és házasodjanak bele a magyar fajba. Mi ezt nem tartjuk olyan célnak, - folytatta Makkai – amelyekért küzdeni érdemes, és amelyet elősegíteni akarnánk, mert Magyarország 426.000 főnyi zsidósága, amelyben a kikeresztelkedett és félvér elem körülbelül 40.000 lehet, de semmi esetre sem több, az asszimiláció szempontjából nem nyolc és félmillió magyarral szemben, hanem csak a magyar középosztállyal, mert a magyar zsidóság lefelé nem házasodik. Ezért ez a javaslat az asszimilációt nem segíti elő, viszont nem helyezkedik arra az embertelen álláspontra, hogy ahol már bizonyos asszimiláció történt, azt meg nem történté tegye és a félig asszimilált elemeket a nemzeti közösségből kizárja. Azt a zsidóságot, amely már békeidőben olyan társadalmi pozícióra tett szert, hogy a magyar polgári társadalommal összeházasodhatott, továbbá, amely olyan kulturális hasonuláson ment keresztül, hogy a kereszténységet nem konjukturából, hanem komoly meggyőződésből magáévá tette, nem zárjuk ki a magyarság életéből; mint egyébként a többit sem, de velük szemben különbséget kívánunk tenni. Ez a faji álláspontnak és a zsidóság önmaga által terjesztett álláspontjának igen helyes kettéválasztása és a józan magyar álláspont érvényesítése.
- Rassay Károlynak azzal az aggályával kapcsolatban, hogy a törvényjavaslatnak nem lesz meg a kívánt hatása a keresztény rétegekre, viszont rossz hatással lesz a gazdasági élet stabilitására, rámutat arra, hogy a magyar középosztály az elmúlt két évtized alatt igen nagy előrehaladt tett gazdasági téren. A magyar középosztály ma már nem azon a színvonalon áll gazdasági téren, mint a háború előtt. Viszont kétségtelen, hogy amíg a zsidóság a fontos pozíciókat elfoglalja, és amíg nem segíti hitellel az új alakuló, kezdő és most munkára induló keresztény vállalatokat, addig a magyar középosztály gazdasági előretörése nem haladhat előre. Ezért volt szükség a törvényes rendezésre.
Meggyőződése, hogy a törvényjavaslat óriási hatással lesz Magyarország társadalmi és gazdasági állapotára. Felemelt fővel vállalja a felelősséget. Mi a magyar fajért, a keresztény Magyarországért végeztük ezt a komoly munkát – mondotta beszéde befejezéseképpen – és erre mindig büszkék leszünk.
(Olvasónktól)





