Negyven nap alatt eljuthat a Marsra a következő generációs csillaghajó – írja a Space.com. Ugyan a Mars-misszió a NASA költségvetésének megnyirbálásával talán ma távolibbnak tűnik, mint valaha, a technológia, mely egyszer embert juttathat a vörös bolygóra, talán már létezik.

Az új módszeren egy volt asztronauta, Frank Chang-Diaz cége dolgozik – az Ad Astra Rocket Company hajtóműve elektromos energia és mágneses terek manipulálásával érne el hatékony és egyenletes hajtóerőt. „Az emberek már az 1950-es években is tudták, hogy az elektronikus meghajtás lehet a Mars-expedíció kulcsa” – mondja Tim Glover, a cég fejlesztési igazgatója. „Ezt az ötletet fejlesztettük tovább.”

Ha sikerül megfelelő teljesítményű energiaforrást találni, az Ad Astra rakétái kicsivel több, mint egy hónap alatt a Marsra repíthetik az űrhajót, és a költségvetési nehézségek ellenére a NASA fő célja továbbra is ez: „Ugyan pontos dátumot nem jelölhetünk ki, továbbra is a Mars-expedíció lebeg a szemünk előtt. A legfontosabb feladat most az ehhez szükséges technológiák kifejlesztése” – mondta az űrügynökség egyik vezetője, Charles Bolden a kongresszus előtt.

Pontosan ehhez nyújthat segítséget Chang-Diaz cége. A ma ismert, kémiai anyagok által hajtott rakéták nem képesek gyorsan megtenni az utat, hiszen a kellő sebesség eléréséhez hatalmas mennyiségű üzemanyagra van szükség, ennek tömege pedig csak még inkább lassítja a járművet – ördögi kör. Az Ad Astra VASIMR (Variable Specific Impulse Magnetoplasma Rocket) névre keresztelt új találmánya azonban különböző gázok (xenon, hidrogén) ionizálásával hozza létre a különösen magas hőmérsékletre hevített plazmasugarat, ami előhajtja a rakétát. A VASIMR ezen felül elektromágneses hullámok segítségével teremti meg és hozza mozgásba a meghajtó plazmát, így nincs szükség könnyen elkopó elektródákra – azaz az új találmány megbízhatóbb és egyenletesebb működést tesz lehetővé.

Ha a VASIMR ilyen teljesítményre képes, miért nem használja máris a NASA? Azért, mert az energiaforrás kérdésének megoldása továbbra is várat magára. A fent említett szupergyors, negyven napig tartó Mars-járathoz legalább 200 megawattos forrás lenne szükséges – a készülő VASIMR-prototípust ennél ezerszer kisebb teljesítményűvel szerelik. Az igazi gond azonban a hatékonyság kérdése: Glover szerint a Mars-misszióhoz olyan energiaforrás kell, amelynek egy kilogrammjából egy kilowattnyi áramot lehet előállítani. Kevésbé gazdaságos hajtóanyag esetén az üzemanyag súlya lehetetlenné tenné a megfelelő sebesség elérését. A ma használatos energiaforrások még csak meg sem közelítik ezt az értéket: a leginkább gazdaságos napkollektorok is csak 20 kg/kW teljesítménnyel dolgoznak, bár a DARPA (a Pentagon egyik szervezete – Fejlett Védelmi Kutatási Projektek Ügynöksége) 7-3 kg/kW-os megoldásokon is dolgozik már – ez azonban még mindig kevés. Az Ad Astra szerint valamilyen nukleáris technológia lehet a megoldás kulcsa, az ilyen teljesítményre képes atomreaktorok azonban még csak mérnökök fantáziájában léteznek.

Megválasztották Nagy-Britannia legfestőibb utcáját – írja a BBC. A megtisztelő címet a yorki „Shambles”, azaz „romhalmaz, összevisszaság” nyerte. A 15. századi épületektől övezett utca a newcastle-i Grey Streetet és a bathi Royal Crescentet előzte meg a Google Street View díjkiosztóján.

Az emberek szakértők által kiválasztott öt utcára voksolhattak – majdnem 11 ezer szavazat érkezett be, a legfestőibb utca mellett a legjobb bevásárlóutca és a legjobb étkeket kínáló utca is díjat kapott. A Shamblesen boltot üzemeltető Ian Addyman szerint az embereket leginkább a környék „történelmi varázsa” fogja meg, de a helyi boltosok is különösen összetartanak, hogy az utca egyedi maradhasson. „Itt nem talál két ugyanolyan üzletet, minden bolt különleges, és teljesen egyedi” – nyilatkozta.

Az utca több tucat kirakójáték, csokoládésdoboz és vasúti poszter háttereként szerepelt már.