Sajtószemle a filmről – 1.

Győri Nemzeti Hírlap, 1941. március 5.

/A cikket eredeti helyén - több más hírrel együtt - ide kattintva olvashatja./

Hetek óta fut Pesten a film, hetek óta jön Győrbe a híre: láttad? Szenzációs! Tüntetnek az előadásokon! Hallatlan siker!

Nem néztük meg Pesten a filmet. Viszont Győrött igen nagy várakozással néztük meg a legelső lepergetést, és az előadás után bolyongani kellett kissé, céltalanul, csak menni, menni a sötét utcákon, hogy a film nagy művészi hatása és a nemcsak a germán, de a mi szegény magyar fajtánkat is ért sok-sok ugyanilyen és hasonló megalázás és meggyalázás felszakadt keserűsége kissé elsimuljon, hogy írni tudjunk a filmről, úgy, hogy ne szaggatott mondatokban és feltörő indulatszavakban kiáltsuk: láttad? Nézd meg! Éld át! És: okulj, tanulj, javulj! És eszmélj, hamar, míg nem késő!

Miről is van szó? Történeti tény, hogy egy Oppenheimer nevű zsidó a tizennyolcadik század elején behálózott egy könnyelmű és léha fejedelmet, megnyittatta a városok addig elzárt kapuját a zsidó siserahad előtt és ösztönösen és tudatosan használt eszközeivel és módszereivel törve céljai felé, talán megkaparintotta magának a fejedelem feleségét, de biztosan meggyalázott egy tiszta kis keresztény asszonyt, aki ezért megölte magát... Aztán céljai érdekében már kész volt testvérrel testvérvért ontatni, ó, nem zsidóval zsidóvért!... A tizenkettedik órában a kis állam kemény és törhetetlen és megvesztegethetetlen igaz hazafiai fellázadnak a zsidó miniszter ellen, a fejedelmet megüti a guta, – senki sem sajnálja a szerencsétlent, – a zsidót pedig a meggyötört nép és a nézőközönség osztatlan örömére és tapsai közt felakasztják.

Ez röviden a film meséje. Szereplői pedig, kik felejthetetlen művészettel játszanak: Heinrich George, Kristina Söderbaum, a nagy Werner Krauss és Ferdinánd Marian és még sokan mások, mind kiválóak a legkisebb szerepben is.

Miért olyan hallatlanul hatásos ez a film, mely nem is egy propaganda körmönfont ügyességével használ fel hatásokat, hanem a megcáfolhatatlan, sőt zsidó író által – jó pénzért persze – regényben is feldolgozott történetét mondja el Süss Oppenheimernek?

Éppen azért olyan nagy, olyan keserű, olyan felháborító, vérünkbe jajduló és lelkünkbe hasító ez a film, mert nem egy embernek, nem egy, más fajtában is található, ártatlan nőt meggyalázó embernek történetét mondja el.

Ez a film az első, – néhány kísérlet után immár tökéletes formában – mely egy híres zsidó történetében, egy megsértett faj fájdalmában és igazságosztásában valamennyi nemzetet érinti Európában és minden faluban, városban, országban és világrészben, ahol ennek a fajtának sok Süsse, mint Jud Süss, levegőt kapott, elhagyhatta a gettót, levághatta pajeszát, pénzével, ravaszságával simán befurakodhatott a keresztények közé és hatalmat kaphatott a keresztények felett. És urak barátja, házizsidaja, bérlője, szabadkőműves páholyok vallásrontó nagymestere, úriasszonyok kedvelt üzletembere, humánus szívű és nemes gondolkozású rövidlátó urainak megtűrt, majd pertu barátja, az újság, a színház, zene, irodalom, film, a háztulajdon, a földbirtok, a gyár, a bank, a tőzsde, spekuláció, tánclokálok pénzmágnása, tulajdonosa, vámszedője, a falusi korcsmák százszor lezsidózottan is mosolyogva tollasodó Icigje és Mórica.

Minden fajt meglázongtat ez a film, melynek vérrel védett történelmi neveit vehette fel, melynek bokorugrós kis parasztpesztonkáit, irodakisasszonyait, gyári lányait és minden nőjét, akit megszédíthetett, mézes-mázas udvariasság talmi ajándékaival el is szédítette.

Nagy és igaz ez a film, nemcsak németeké, de mienk, magyaroké is. Nagy, mert tanít, nevel egy egész és még sok más nemzetet is.

Fájdalmas nekünk magyaroknak, mert a húsunkba vág. És fájdalmas, mert még csak itt tartunk, filmeken elégülünk ki. És fájdalmas, mert holnap ismét meglátogatnak keresztény urak a szerkesztőségben és írnak levelet jóakaró barátaim, hogy vigyázzak, ez fájt sokaknak.

Nekünk is sok minden fáj. És nem vigyázunk.

P–j.–

(Pohárnok Jenő, felelős szerk.)