Kedves Huszár! Miután Önt miniszterelnöki állásától, valamint a népjóléti és a munkaügyi minisztérium vezetésétől megismételt kérésére fölmentem, rendkívüli viszonyok közt önzetlenül és önfeláldozással teljesített szolgálataiért elismerésemet és köszönetemet fejezem ki. Államférfiúi higgadtságának, valamint hazánkra nézve a legsúlyosabb megpróbáltatásokat jelentő viszonyok között tanúsított bölcs kormányzatának sikerült hazánk államéletét az alkotmányosság medrébe terelni s a rendnek, az alkotó munkának és a nemzet megerősödésének alapköveit lerakni. Az Ön hazafias vállalkozása vívta ki az ország kormányának a szövetséges és társult hatalmak által való elismerését, és tette lehetővé azt, hogy Magyarország volt ellenségeivel az érintkezés első fonalait fölvehette. Megelégedéssel kell, hogy eltöltse Önt az a tudat, hogy az ország közvéleménye állapítja meg a kormányelnöki működéséről azt, hogy nehéz időkben szolgálta hazáját. A szenvedő ország lakosságának sorsa iránt különösen meleg megértést tanúsított.

Horthy Miklós s. k.

„A királyi várpalota szertartástermében délután 4 órakor az új kormány letette Horthy Miklós kormányzó előtt az esküt. A neves napon a királyi vár belső udvarán egy díszszázad fogadta az új kormányt. A kormányzó érkezésekor a katonazenekar eljátszotta a Himnuszt, majd Horthy Miklós meghallgatta a díszszázad parancsnokának jelentését. Hamarosan megérkeztek az új kormány tagjai is és bevonultak a szertartásterembe. Először Simonyi-Semadam Sándor miniszterelnök mondta el az eskü szövegét a kormányzó előtt. Az eskümintát Ferdinándy Gyula igazságügyi miniszter olvasta föl. Az eskünél Széchenyi Gyula gróf főlovászmester segédkezett, mint zászlósúr. Azután a kabinet valamennyi tagja együttesen szintén letette az esküt. (...) Az eskütétel után a kormányzó rövid beszédet tartott az új kormány tagjainak és kijelentette, hogy nagyon meg van elégedve, mert most az alkotmányosság formailag is helyreállt Magyarországon. Horthy Miklós kihangsúlyozta beszédében, hogy nehezebb körülmények között még nem vette át hivatalát alkotmányos kormány ebben az országban. Majd rámutatott az ország súlyos helyzetére, s a nehéz gazdasági problémákra, amelyeknek megoldását nemcsak a nemzetgyűlés, de az egész ország az új kormánytól várja, ezért Horthy Miklós a Simonyi kormány tagjaitól hazafias együttműködésüket kérte.”

A Budapesti Hírlap így folytatta tudósítását:

Bár egész nap szitált az eső, az Ébredő Magyarok Egyesületének délutáni impozáns tüntető menetét nem tudta a rossz időjárás megzavarni. Ezrekre menő közönség vonult végig a Rákóczi úton nemzeti színű zászlókkal, zenekarokkal a Petőfi szobor felé. (...) Délután 4 órakor kezdődött az ünnep. A katonazenekar eljátszotta a Himnuszt, majd Pók János, az Ébredő Magyarok Egyesületének nevében beszélt. Röviden ismertette a nap jelentőségét, majd az őszirózsás forradalomról és a proletárdiktatúra országromboló munkájáról tartott előadást. Ezután Tolnay Kornél kereskedő fölszólította az egybegyűlteket, hogy ne feledkezzenek meg az erdélyi magyarokról, majd Borfa János szigorló gépészmérnök elszavalta Petőfinek „Feltámadunk” című költeményét.

Ekkor megérkezett cigányzenekar kíséretében Szabó Dezső, aki a következőket mondta: „Az ország rombolását a liberalizmus és a pacifizmus okozták. Ha azt akarjuk, hogy ez az ország boldoguljon, akkor a következő pontokat kell mint követelést fölállítani. A zsidókérdést intézményesen törvényhozási úton kell megoldani: ki kell mondani, hogy a zsidó faj, és nem felekezet: a zsidó csak arányszámának megfelelően érvényesüljön az országban: numerus clausus legyen a két egyetemen és minden főiskolában: követeljük az ötéves világháborúban a konjunktúráiban szerzett vagyonok felülvizsgálását: követeljük a középosztály helyzetének javításait és végül a magyarság megszervezését is.”

Budapesti Hírlap, 1920. március 15.:

A Magyar Távirati Iroda jelenti: Kis Lajosné, született Porkoláb Julianna, 35 éves takarítónő, 7 éven keresztül állt Pekár Gyula államtitkár családjának szolgálatban. 1919-ben, a proletárdiktatúra idején Kis Lajosné fölcsapott kommunistának és a házban szolgáló cselédeket folyton a bolsevista eszmékre bujtogatta. A vádlott több alkalommal is kijelentette, hogy május elsején a proletárok térdig fognak a burzsujok vérében gyalogolni. Kisné május 4-én a Vörösőr Parancsnokságon följelentette Pekár Gyulát és azt állította gazdájáról, hogy a lakásán fegyvereket rejteget. Néhány nappal később Cserni József terroristái éjszaka 1/2 3-kor elhurcolták Pekár Gyulát, akit a Lenin-fiúk 3 napig tartottak fogva az Országház épületének pincéjében, amíg házkutatás ürügyén a lakását teljesen kirabolták. Az államügyész Kis Lajosné ellen izgatás bűntette, és személyes szabadság megsértése címén indított eljárást.

(Kuruc.info)