Győri Nemzeti Hírlap, 1937. szeptember 8., eredetiben itt

Nürnberg, szeptember hó.

A német nép figyelmét két esemény tartja fogva: Mussolini bejelentett németországi látogatása és a nemzeti szocialista német munkáspárt 10. pártnapja Nürnbergben. Mind a kettőt világtörténelmi jelentőségűnek minősítik.

Aki hosszabb idő óta most érkezik a béke, a szorgalom és a kitartó munka városába, Nürnbergbe, valóban nem ismerne rá „a német város” megtiszteltető névvel kitüntetett ősrégi Nürnbergre. A vonatok egymásután befutó raja önti magából az ünnepi résztvevőket. Már vasárnap is, 2 nappal a pártnap megnyitása előtt, körülbelül 100.000 idegen lepte el a 425 ezer lakosú híres kultúrvárost. A menetrendszerű vonatokon kívül szinte egymást érő külön vonatok, autók, autóbuszok százai hozzák a hivatalos tömeget és az érdeklődők ezreit. Uniformis mindenütt. A rohamcsapatok barna, a védő osztagok fekete egyenruhája uralja a várost. Azonkívül a politikai szervezet barna ingei a tányérsapkákkal, a munkaszolgálat fekete egyenruhája a Hitler-ifjúság tízezrei sokasodnak. Az összes iskolák, fölhasználható középületek tömegszállásokká vannak átalakítva. A városon kívül egy majd hasonló nagyságú táborváros hatalmas sátrai fogadják be a rohamosan szaporodó tömeget.

A vonat még 60 kilométerre sem ért a városhoz, a házak már mindenütt zászlódíszbe öltöztek. Az udvar sarkán magas zászlórúdon a hosszú vörös lobogó, fehér körben fekete horogkereszttel, a házakon zászló és minden ablakban zászló. Ilyen óriási arányú lobogódísz még soha sehol sem volt. A város valóságos zászlórengeteg. A főútvonalakon 8–10 méter magas zászlórudakon egymástól 12–15 m távolságra véges-végig ott leng a vörös horogkeresztes lobogó. Középületen és magánházakon egyaránt zászló-zászló mellett. Van olyan ház, amelyikre száz is kerül.

Igazi ünnepe van Nürnbergnek. Ünnep a szemekben, a tömeg hangulatában. Hétfő délelőttre a ködös, borongós őszi reggelt is ragyogó napsütés váltotta föl. Az utakon alig lehet már járni, amikor a mindenütt elhelyezett megafonok beleharsogják a tömegbe, hogy a „Führer” nem amint az újságok írták d. u. 4 órakor, hanem már háromkor érkezik meg a repülőtérre.

A közúton két órakor már nem lehet járni. Kilométereken nyolc és tízes sorokban szoronkodnak az emberek. És még mindig újabbak érkeznek és hizlalják az embergyűrűt.

Fél háromkor a fekete védőosztag, a félelmetes hírű S. S. lezárja az úttestet. A vállakról lekerül a két csattra járó fekete antantszíj s a belőle kapcsolt szíjhurokkal zárja le a hatalmas fekete gárda az utat.

Három óra már régen elmúlott, de a Führer még mindig nem jön. A hatalmas, megszámlálhatatlan tömeg csodálatos türelemmel vár. Egy zokszó sem hallatszik a szinte elviselhetetlen hőségben.

Háromnegyed négy felé végre erős motorbúgás, feltűnik egy csillogó gépmadár a várakozók feje fölött.

Hess vezérhelyettes fogadja a repülőtéren Hitlert. Rövid üdvözlés után a Vezér ellép az ú. n. Hitler Standarte kivezényelt díszszázada előtt, majd autóba száll és a tömeg óriási lelkesedését az autóban állva feltartott kézzel köszöni meg. Az ünneplés nem akar szűnni.

A körúton át a Deutscher Hof szállodába, a német vezetők részére fönntartott szállására hajtat.

Az S. S. Leibstandarte hangos zeneszóval a pályaudvar előtt áll meg. Díszszázad várja az előázsiai hercegeket. Szétvetett lábbal áll a díszszázad. Talán soha nem álltak hatalmasabb testőrök őrséget. Mind a három szakasznak még a tízedik embere is meghaladja a 190 centimétert.

Az úttesten meg hatos sorokban bevonul a fekete sereg. Négy órától kezdve masíroznak el előttünk és már háromnegyed öt is elmúllott, még mindig zuhognak az aszfaltra a súlyos csizmák.

Hat órakor újból kordon. A városházára hajtat Hitler hasonló, szűnni nem akaró lelkesedés között, mint érkezése alkalmával. Közben megszólalnak a város összes harangjai, hogy beharangozzák a világ legnagyobb népgyűlésének kezdetét.

A városházán a nürnbergi főpolgármester üdvözli Hitlert, aki csak röviden válaszol.

Este ünnepi előadás a városi színházban. A Grand Hotelből az autók hosszú sora szállítja a külföldi vendégeket a díszelőadásra.

A tulajdonképpeni ünnepi megnyitás kedden délelőtt volt. Először a Hitler-ifjúság zászlótartói vonultak el a Vezér előtt a Deutscher Hof szállodánál. Majd a Luitpold Halleban Hess vezérhelyettes 32.000 összezsúfolt néző előtt ünnepélyesen megnyitja a kongresszust. Utána a párt halottainak tart – 10 éves szokás szerint – emlékbeszédet Lutze a rohamcsapatok főnöke. Majd a párt két kiváló szónoka következik: a páratlan népszerűségű, néptanítóból lett „Frankenführer” Julius Streicher, aki üdvözlőbeszédet mond és Wagner körzetvezető, aki Hitler proklamációját olvassa föl szűnni nem akaró éljenzés között.

Nem mondva csinált ünneplés ez. Egy a saját erejének tudatára ébredt nép szíve mélyéről fakadt hála megnyilatkozása a vezére iránt, aki az önbecsülés, tekintély és erő útjára rávezette.

B. B.

(Kuruc.info)