Győri Nemzeti Hírlap, 1944. május 31., eredetiben itt olvasható

Mikor az új magyar kormány a magyar nép negyedszázados óhajának és sürgetésének eleget téve kimondta a parancsot: elválni a zsidóságtól, kikapcsolni a zsidóságot a magyar kulturális és gazdasági élet rájuk nézve olyan nagyon előnyös, de a magyar népre, nemzetre és a magyar életre olyan kárt okozóan tragikus vérkeringésből, akkor feltette a sárga csillagot a zsidókra, megjelölve ezzel a zsidó fajhoz tartozó egyéneket.
A magyar lélek mindig humánus volt. Ebből az emberségességből született meg a kivétel, súlyos rokkantak, harctéren kiváló érdemeket szerzettek, a kommün és az idegen elnyomás alatt érdemeket szerzetteket és azok, kik keresztény házastárssal kötöttek házasságot, felvették a keresztség szentségét és gyermekeiket is kereszténynek nevelik, mentesültek a sárga csillag viselésétől és e csillaggal való megjelöltség következményeitől.
A sárga csillagosoktól azonban elválik a magyar társadalom, a magyar nép.
A sárgacsillagos zsidók, szegény és gazdag egyaránt most a magyar nemzettől elválasztva egykenyérre kerül a gettóban.
Megnyílik Győrött is a gettó kapuja.
Minden sárgacsillagos zsidó a gettó lakója lesz.
Az eddig is szegény zsidónak nem hoz nagy változást ez az élet. Az a kevés szegény zsidó, aki eddig is szegény sorban élt, éli tovább ezt az életet. De a sokkal nagyobb százalékban jobbmódú zsidóságnak keserves lesz bevonulni a gettóba. De a sors kereke megfordult, hogy igazságot tegyen. Gettóból rajzott ki a zsidóság, mely mohó pénzéhességgel özönlötte el Magyarországot az elmúlt századok, különösen a legutóbbi évszázad folyamán, mert itt szabad volt az élet, gyönyörű volt az élet, itt máról holnapra vagyont lehetett szerezni, míg másfélmillió magyarnak el kellett mennie Amerikába kenyeret keresni. Ha nem gyorsan, akkor lassan, de biztosan sikerült itt a zsidó élete.
Elkezdte a nyúlbőrrel, vagy a korcsmával. A korcsma volt a zsidó boldogulás megalapító forrása. Az évtizedekkel ezelőtt még írástudatlan falusi emberek rovásra ittak, mint ivott a ruszin még napjainkban is. Télen elitta a jövő termést, mit sírva-ríva vitt be a zsidónak, mert a nagy zsidók, a búzabárók a tőzsdén a cséplésre mindig lenyomták a búza árát, míg fajtestvéreik összeszedték a magyar föld termését.
Folyt az uzsorakamat paraszti körben, aztán már beférkőzött a zsidó a könnyelmű földbirtokoshoz is. Adott írás nélkül kölcsönt, majd váltóra, de milyen áron! Szomorú regényeket lehetne írni minderről.
A kaftán lekerült a második nemzedékről és ha még nem tudott is magyarul, már vezérigazgató, gyáros lehetett Magyarországon, hogy azután csak zsidónak adjon előnyösen árut, állást, kenyeret.
Nem folytatjuk, hiszen mindenkinek fájó sebeket tépünk fel, mert a magyarországi nagy zsidó honfoglalás nekünk is szégyen, nagyrészt könnyelműségünk, nagyuraink vaksága, enyhe törvényeink felett a talmudista ravaszság uralkodása volt az oka.

Most kitépjük nemzetünk testéből a zsidót. Gettóba vonul a győri zsidóság is. Akinek a szíve megfájdul, hogy a zsidókat a gettóba költözni látja, az nem is kell, hogy történelmi távlatokra gondoljon. Gondoljon csak arra, hogy a zsidó mind fedél alá jut, életét semmi nem veszélyezteti, hős honvédfiaink pedig ott küzdenek a bolsevista milliók ellen és míg egy sort leírunk, míg ebédünket megesszük, vagy míg a zsidó elvonul Belvárosból a gettóig, odakünn a harctéren már ki tudja hány magyar fiút talált halálos golyó, tépett szét az akna, vagy lett világtalan, béna, csonka, rokkant és idehaza hány kis magyar gyerek lesz csak egy nap alatt is árva, és hány jó feleség hadiözvegy, hány édesanya lesz fiát vesztett, síró öregasszony?
Kikért harcolt az első világháború magyar katonája? Kiknek lett itthon jó dolguk, kiknek védtük meg a házát, földjét, ékszerét, bankbetétjét, gyárát, míg ott künn verekedtünk? A zsidókét!
Hiszen itt még a hadinyereséget sem vették el a zsidóktól, a hadirokkant meg reszkető fejjel koldulhatott s a hadiözvegy évtizedekig öt pengő özvegyi nyugdíjat kapott! A hadiárva havi két pengő negyvenet.
Most nem a zsidók vagyonáért harcol a magyar. Most élethalálharcot vív a családjáért, a magyar hazáért, mindnyájunkért. A zsidó vagyonból majd jutalmat kap, nem pedig öt pengő hadiözvegy két pengő negyven fillér hadiárva járadékot!
A sötét arccal költözködő zsidókat látva csak honvédeink szenvedéseire gondoljunk, honvédeink szenvedéseire, a sok hősi sírra, melyeknek lakója nem jön többé haza kicsi gyermekét csókolni, feleségét megölelni, öreg édesanyját eltartani. Erősítse meg a szívét a gyenge szívű is.
A zsidóság elválásának napja elérkezett. Honvédeink rohamaiban egy zsidómentes olyan Magyarország szent képe lebeg, melyben minden magyar ember boldogulni fog és élősdi nép nem szívja többé a magyar nemzet vérét!
A gettó megnyílt - a zsidóság magyarországi jóléte bezárult. Életüket nem veszi el senki, de a háború befejezése után megürül a gettó is, mert a zsidóságnak el kell vitorlázni Európából, hogy vagy él becsületes dolgos állami életet mint zsidó, vagy elpusztul, mint a folyondár, mit letéptek a fáról, miből eddig élősködött.
p-j-.
(Kuruc.info)