Győri Nemzeti Hírlap, 1943. július 5.

Hetekig hallgattunk az alábbi kérdésről, vártuk, hogy vajon a sorra érkező panaszok megállnak-e, vagy csak szórványos jelenségről beszélnek. De most már annyi a panasz, hogy hangot kell adni az újabb felháborodásnak: zsidóveszedelem van a vármegyében.

A falusi intelligencia már napról napra juttatja el hozzánk panaszát és aggódó kérdéseit: mi lesz ővelük? Papok, jegyzők, tanítók, postai tisztviselők és a falun lakó tisztviselők, kereskedők, iparosok, kiknek csak elenyésző csekély százaléka gazdálkodik, legtöbbjüknek csak a készpénzfizetése a jövedelme, különösen Győrtől 10-15 kilométeres körzetből kétségbeesetten panaszkodnak, hogy a Győrből gyalog és főképpen kerékpáron meg csónakon már rendszeresen falura járó batyuzók miatt megélhetésük forog veszélyben. Nem azok ellen a szegény emberek ellen emelik fel szavukat, akik egy kis tojásért, burgonyáért, tejért kijárnak a szomszédos falvakba. Ezek nem tudnak felárat adni. A zsidókra van a nagy panasz, mert a beérkezett panaszok szerint hallatlan magas zugárakon vásárol fel mindent a falura kijáró zsidóság, úgyannyira, hogy teljesen elrontják a falusiakat, akiket elkap a pénzláz, és a falun élő nem termelők képtelenek már a faluban megvenni a mindennapi kenyér mellé valót.

Tejet, tojást, túrót, tejfelt, zsírt, cukrot, baromfit, húst, mindent, ami csak elérhető, drágán összevásárol a kiránduló zsidóság, vagy azok megbízottjai. Tűzifát például mázsánkint hét-nyolc pengőért foglalják le, úgy hogy ha falusi szekér fát hoz be a városba, az már mind címre megy és legtöbbször nem is tagadja, hogy a fűrésztelen hasábfát 7-5 pengőért hozza be „fix címre”. Tüzelőt sem tud magának így venni a falusi nem termelő dolgozó réteg.

Befalazzák a soproni Új utcai gettó egyik bejáratát

A vízpartmenti földbirtokosok, gazdák, köztük a kisemberek pedig az mondják, hogy már fegyveres őröket kényszerülnek földjeikre állítani, mert a kiránduló zsidók hallatlan károkat okoznak. A város által kijelölt szabad fürdőkön nem akarnak fürdeni, nem akarnak összekeveredni a néppel. Elmennek kerékpáron, csónakokon messzebb, de ott aztán mintha tervszerűen csinálnák, szétrúgják a szénát, lefekszenek, legázolják a vetéseket, károkat okoznak az erdőn és ha figyelmeztetik őket, akkor még nekik áll feljebb. Még zsidó uradalom is panaszt emeli már ellenük, mert tűrhetetlen már viselkedésük. A kárt szenvedő földtulajdonosok kérésére lapunk útján figyelmeztetjük a zsidóságot, hogy ne provokáljon ki esetleg olyan intézkedéseket, melyek aztán kellemetlenek lesznek. A fürdési, napozási és kirándulási lehetőséget senki nem akarja elvenni a zsidóságtól sem. De a károkozástól óvakodnia kell mindenkinek. Minden kalász, minden kiló széna, minden faág megbecsülendő érték.

A földbirtokosok, községek, kiknek vízpartjuk van, legjobban tennék, ha egy-egy parti sávon táblát tűznének ki, megjelölve, hol engedik meg a kikötést és fürdést, heverést. Aki azután másutt „hétvégezne”, azzal, van rá törvényes alap, el lehet bánni.

(Kuruc.info)