1939. február 9.
Varsó, február 8., 01:20. A szenátus költségvetési bizottságában Szembek gróf helyettes külügyminiszter kifejtette, hogy a lengyel kormány a zsidókérdést nemzetközi megegyezés útján akarja megoldani.
Zsidók a krakkói ruhapiacon |
Dembski szenátor kijelentette, hogy nem Lengyelország és a hozzá hasonló országok antiszemiták, hanem azok az államok, amelyek egész földrészekkel rendelkeznek, a világ aranykészletének nyolcvan százalékát kezükben tartják, és mégis elzárják határaikat a zsidó bevándorlók elől.
A gyarmati kérdés megvitatása során Szembek gróf rámutatott arra, hogy a lengyel kormány – mint már több ízben értésülésül adta – fenntartja magának azt a jogot, hogy a gyarmati kérdés nemzetközi rendezésekor a lengyel érdekeknek is érvényt szerezzen. (MTI)
London, február 9., 16:25 (Havas) Rublee és Winterton tegnap fogadta a lengyelországi zsidó bizottságot, amely most Londonban tartózkodik és fel akarja hívni a figyelmet arra, hogy a Lengyelországban élő 3 millió zsidót is tekintetbe kell venni minden zsidótelepítési tervnél. (MTI)
Varsó, február 9., 22:35. Mint a lapok jelentik, a varsói rendőrség csütörtökre virradó éjszaka a Bund nevű zsidó radikál-szocialista párt tagjainál házkutatásokat tartott. Mintegy száz embert, akiket felforgató tevékenységgel gyanúsítanak, letartóztattak (MTI)
A politikai helyzet Irakban
Erzerum, február 9. (Interinf.) (…) A palesztinai kérdés rendezése tekintetében az iraki követségek azt a megbízást kapták, hogy azokban az országokban, ahol működnek, határozottan képviseljék az arab igényeket. Áll ez különösen Irak washingtoni képviseletére, amelyet ebből a célból éppúgy, mint a londoni követséget, meg akarnak erősíteni kiváló személyiségekkel. Az iraki lakosság azonban felveti a kérdést, vajon sikerrel léphet-e fel a washingtoni követség az Egyesült Államok cionista kongresszusának határozatával szemben, amelyben a Fehér Ház vezető amerikai politikusainak támogatásával palesztinai zsidó állam azonnali felállítását követelték, kérdezik továbbá, vajon a londoni követség tiltakozhat-e Churchillnél a palesztinai és szíriai cionizmus kiterjesztése és előmozdítása ellen és merészel-e majd tiltakozni az ellen is, hogy Churchill ugyan meglátogatta Törökországot, de nem tartotta érdemesnek figyelemre méltatni a „szövetséges” Irakot is. (…)
