Győri Nemzeti Hírlap, 1944. június 15.
Aki ismerte Olaszországot, aki ismerte az olasz népet, sohsem hitte volna, hogy az olasz, legyen dolgos vagy lusta, déli vagy északi, valaha is durván az Isten, a haza, a család, a szeretet ellen forduljon.
Az olaszok komolyan vallásosak voltak. Az a kedves közvetlenség, amellyel szinte személyesen részt vettek a szentmisén, ahogy ültek vagy térdeltek a templomi székeken, ahogy – mindennapos látvány volt Olaszországban – hogy odaálltak a miséző pap köré és nem egyszer rákönyököltek az oltárra gyermeki áhítattal, a szent cselekményre bámuló lélekkel – ez a közvetlenség nem a templomba szokásból befutó, hanem igenis: lélekkel imádkozó emberek jellemzője volt.
Olaszországban a nők fejfedő nélkül nem léphettek a templomba. Azért mondjuk, hogy fejfedő nélkül, mert hát kalapot nem sok olasz nő viselt.
A nők sokat cifrálkodnak a frizurájukkal. Az olasz nő, jelképéül annak, hogy a templomban nem gondol cifrálkodásra, ha nem viselt kalapot, akkor egy kis kendővel – sokszor láttuk: egyszerű szegény asszonyok gyűrött zsebkendővel, de templomba lépés előtt betakarták a fejüket. Milyen édesek voltak a kis olasz proletár csöppségek, a lánykák, mikor színes kis rongyocskát tettek a fejükre a templom küszöbén!
Vagy aki látta az Epifánia nyolc napján a római gyermekek templomában a kicsi gyermekek köré sereglő boldog szülőket! Ezeken a napokon a csodatevő Jézuska-szobrot őrző templomban a kisgyermekek prédikálnak. Aranyos kis apróságok, édes kis lánykák, bátor fiúcskák állnak fel sorban a kis szószékre és beszélnek a kis Jézusról, Istenről, angyalokról. Az összesereglett szülők megtapsolják és sorra csókolgatják a kis szónokokat. Mennyi hát, mennyi vallásos rajongás csillog az arcokon, szemekben!
És a csodás kis Jézus-szobor asszonyoktól, gyermekektől, harctéren küzdő katonáktól mennyi levelet, táviratot, ajándékot kap egész éven át!
És láttunk sok-sok bánatos olasz anyát, őszülő férfit, urat és szegényt órák hosszat térdre omolva a Szűzanya szobra előtt, és hányan imádkoznak naponta a kedves szentek szobrai előtt. Milyen kultusza van Szent Cecíliának! Mennyi hívő naponta a közel négyszáz római templomban!
Milyen kegyelet a temetőkben, hol éven át villanylámpácska ég a szeretett halott sírjánál!
Láttunk százezres tömeget lelkesen hullámozni a Szent Péter bazilika előtt a pápát éltetve.
Az olasz a templomait egészen bizalmasan nevezi el. A Szent Péter templom csak a „Pietro”, a „Péter”. A Szent Pál katedrális a „Paolo”, a „Pál”…
Az olasz vallásos és családias. A megsebesült olaszt hányszor hallottuk fohászkodni így: Ó, Madonna! Ó, mamma mia! Ó, Szűzanya! Ó, édesanyám!
Az olasz szereti a gyermeket. Minden háznál van nyolc-tíz gyönyörű, maszatos vagy tiszta, de angyali arcú bambino. És az olasz tud szeretni.
Mikor mint katonák jártunk ott és fáradtan vonultunk az utakon, vagy sebesülten vánszorogtunk, hányszor hallottuk, hogy nekünk, az ellenségnek igaz részvéttel mondták: Ó, povero... Ó, poveretto! Ó, szegény. Ó, szegényke! És vizet és bort hoztak, arcunkat simogatták, odaadták volna a lelküket, csak hogy ne szenvedjen az ember, aki pedig ellenség volt... Igen, az olasz nép tud szeretni keresztény szeretettel, Isten, család, hazaszeretet szent dolgok voltak Olaszországban. De Badoglióék árulása ajtót nyitott Sztalinnak, a ravasz szemforgatónak, a postarabló, tömeggyilkos bolseviki rémnek.
Sztalin belépett Olaszországba az angolszászok jóvoltából. És ahol Sztalin jár, ott a döghalál jár.
Ott elzüllesztik a lelket, ott romlás és bomlás jöhet csak. Íme, bizonyságul: az olasz kommunista párt az angolszászok által megszállt olasz várromokban és Rómában is az Italiana Republicana – az Olasz köztársaság című lap ezt a kiáltványt terjeszti: „Család, haza, szeretet, Isten, gyermek és az egyéni élet az igazi kommunista szemében értéktelen szavak.”
Igen, így volt és van ez Oroszországban és így csinálják most Olaszországban is. Program: meggyalázni, ami nemes, ami szent! Oroszországban csak a zsinagógák maradtak meg imaháznak, mert a bolseviki zsidó gyakorolhatja a vallását, csak a keresztény szívből tépik ki Istent, ha kell, tüzes vassal is. A zsidó dőzsölhet, vagyont szerezhet, a zsidó gyermeke kényes nevelést kap a bolseviki rendszerben is, saját villában. Egyéni életet csak a zsidó és a kommunista hóhérok élhetnek. A többi: elnyomott rabszolga, aki értük dolgozik és hal meg.
 
Bolseviki zsinagóga |
Mindenütt másutt le kell rombolni az istenhitet, családot, hazát, meg kell ölni a szeretetet, csak a zsidó szeretheti a saját fajtáját, a többi ember csak barom, mint azt a zsidó szent írások mindig is hirdették és hirdetik.
Íme: Sztalin Rómában.
Okuljunk! Magyarországra be ne léphessen soha!
p–j–.
