Győri Nemzeti Hírlap, 1939. június 21.
Évtizedes harcok után, a liberális oldal ellenkezését legyűrve, megalakult a sajtókamara. Az újságírók ezzel az aktussal nemcsak gazdasági és szociális érdekképviseletet nyertek. A sajtókamara sokkal több ennél.
 Az Esti Kurír szerkesztői úttörőtáborban |
Szédelgők, kalandorok, tiszavirágéletű egzisztenciák szabad portyázó területe volt eddig az újságírói pálya. Abból a nimbuszból, amelyet a sajtó hatalma jelent, gyanús kis üzletek légióját szövögették kétes múltú álhírlapírók. Léhűtők, akiknek az újságírás magasztosan szép és felelősségtől teljes munkájához semmi közük nem volt, dús pecsenyét sütögettek az újságíró tekintélye árán. Azok a „szerkesztő urak” voltak a leghangosabbak a kávéházban, a színházban, ünnepélyeken, akiknek soha még egyetlen sor írásuk nyomtatásban meg nem jelent.
Az újságírók kétségbeesett harcot folytattak ezeknek a parazitáknak kiirtására. De a gaz gyorsan burjánzik. A sajtó munkásainak sokszor kellett pirulniok igaztalanul, mert az újságírók számlájára írta a köztudat ezeknek a „felelőtlen elemeknek” garázdálkodását.
A rendetlenség, a szervezés hiánya pusztító kárt okozott az újságíró tekintélye, társadalmi helyzete rovására.
A sajtókamara megszervezése egy csapásra rendet vágott ebben a dzsungelben. A sajtóval soha kapcsolatban nem volt „szerkesztő urak” sötét hada máról-holnapra eltűnt a porondról.
A magyar közvélemény megnyugodva látja azt, hogy a jövőben a toll, ez a veszedelmes fegyver, csak szakképzett, erkölcsi és nemzeti szempontból próbát kiállt, művelt emberek kezében foroghat. A sajtóparazitáktól nemcsak az újságírórendet, de a magyar közéletet is megszabadította a kamara.
A sajtókamara, rendkívüli jelentőségéhez, magas erkölcsi hivatásához nagyra hivatott feladataihoz méltó komoly külsőségek között alakult meg. Az újságírórend felfokozott érdeklődése nyilvánult meg a kamarai választások iránt. Ez a nagy érdeklődés a legélesebb bizonysága annak, hogy a sajtókamara valóban az élet szerve. Égető gyakorlati szükséglet hívta életre és működése elé az újságírórenden túl, a magyar társadalom minden rétege várakozással, de egyben bizalommal is néz.
A szerdai sajtókamarai közgyűlés lezárja a megalakulás külsőségeit. Azután megindul a hétköznapok munkája.
Bízunk abban, hogy ez a munka eredményes lesz. Az újságíró rend tagjai a magyar közéletben elfoglalják azt az előkelő társadalmi helyet, amely magasztos hivatásuk, áldozatos munkálkodásuk és önzetlen céljaik fejében méltán megilleti őket.
(–)
