Győri Nemzeti Hírlap, 1944. június 22.

Stockholm, június 21. A Svenska Dagbladet londoni tudósítójának jelentése szerint az angol vadászrepülők számára nagyon kockázatos vállalkozás a német robotrepülőgépek felrobbantása a levegőben.

Ha nagyon közel kerülnek a romboló testekhez, akkor a robbanás ereje a vadászgépet is megsemmisíti. Ha pedig nem egy bizonyos meghatározott ponton találják el a robotrepülőt, akkor az nem robban mindjárt a levegőben, hanem lezuhan a földre és ott okoz szörnyű károkat.

A robotrepülők gyorsabbak a vadászgépeknél és ezért nem tudják őket utol sem érni. Mivel pedig aránylag kicsinyek és sebességük 700 kilométerre is emelkedhetik, a légvédelmi ágyúk is tehetetlenek az új fegyverrel szemben. (MTI.)

Zürich, június 21. A Neue Zürcher Zeitung első oldalon közli Dietrich németbirodalmi sajtófőnök nyilatkozatát az új német fegyver hatásáról és alkalmazásáról. A lap munkatársa rámutatott arra, hogy míg német részről az új fegyvert rendkívül hatásosnak mondják, az angolok azt kétségbe vonják. A német sajtófőnök ezt válaszolta: Az új német robbanótestek hatását most már egészen pontosan ismerik az angolok, akiket ez a fegyver közvetlenül sújt és azok, akik e fegyvert alkalmazzák, minthogy hatását éveken át folytatott kísérletek során kipróbálták és pontosan megállapították.

– Morrison angol belügyminiszter – folytatta a német sajtófőnök – a német fegyver hátasára vonatkozó közlési tilalmat azzal indokolta meg, hogy ezáltal katonai titkot árulnának el a németeknek. Ebből az indokolásból világosan kitűnik, hogy a közlési tilalommal nem a németeket törekedett tájékozatlanságban hagyni a fegyver hatására vonatkozóan, hiszen azt a németek már régóta ismerik, hanem az angol néppel nem akarja közölni az igazságot. Az angolok most azt mondják, hogy már évek óta ismeretes náluk egy hasonló fegyver, de emberiességi okokból nem fejlesztették ki és nem alkalmazták.

– Mindenki tudja – mondotta a sajtófőnök –, hogy éppen az angolok sohasem haboztak kíméletlenül bevetni minden, nézetük szerint hatásos fegyvert, ha az rendelkezésükre állott. Az angolok sorozták be a foszfortartályokat a katonai harceszközök közé, ők nevezték el romboló bombázóikat, amelyekkel a német városokat támadták, nagyon találóan háztömb-törőknek. Ők kezdtek lőni repülőgépekről a mezőkön dolgozó földmívesekre is. Mi németek semmi esetre sem tudjuk megérteni, hogy a légiháború tekintetében a világon kétféle erkölcs és kétféle emberiesség legyen: az egyik az angolokkal és amerikaiakkal, a másik pedig a németekkel szemben legyen érvényes.

Angliában azt mondják – folytatta kérdezősködését a lap tudósítója –, hogy a német városok bombázása a polgári lakosság veszteségei ellenére is hadászati jellegű, míg az új német fegyvert egyáltalán nem katonai célok ellen alkalmazzák és így tisztára terrorfegyvernek tekinthető.

– Ő maga látta – válaszolta Dietrich sajtófőnök – olyan városok, mint Berlin, Hamburg, Köln, München és a többiek, katonailag esztelen és barbár szétrombolását. Véleményt alkothatott magának arról, vajon katonai célnak tekinthetők-e a lakónegyedek és kulturális intézmények, amelyeket az angolszászok bombaszőnyegeikkel aggály nélkül megsemmisítettek. Viszont az angol napilapok hónapokkal az invázió megkezdése előtt beszámoltak arról, hogy egész Dél-Anglia és London valóságban zsúfolásig van csapatokkal és hadianyaggal s egyetlen hadi arzenálnak tekinthető. Angliában sem vonhatják tehát kétségbe, hogy ilyen területnek robbanóanyagokkal való támadása feltétlenül katonai szükségesség.

A német sajtófőnök végül még rámutatott arra, hogy az új német robbanótestek biztosabb célzást tesznek lehetővé, mint az angol bombák, amelyeket tízezer méter magasságból, vastag felhőrétegen át a földet nem is látva dobnak le. (MTI)