Történetünk hőse: Weisz Jenő

A hvg.hu a minap ismertetett egy könyvet, Baráth Magdolna A Kreml árnyékában című művét. A szerző valószínűsíti – amit már Stark Tamás is 2006-ban megjelent Magyar foglyok a Szovjetunióban című könyvében –, hogy ennek az embertelenül kegyetlen eljárásnak a kiagyalója egy 1919-es ősbolsevik, Weisz-Varga Jenő volt. Weisz-Varga volt az egyetlen személy, aki a szovjet külügyi népbiztosság emberein kívül bekerült abba az előkészítő-tervező testületbe, amelyet Sztálin egyetértésével állítottak fel a második világháború legkeményebb harcai idején. Az egyik leghatalmasabb szovjet hatalmi szerv, a „Politbüro” 1942. január 28-án döntött egy bizottság felállításáról, amely a második világháború utáni rendezést készítette elő a megszállandó országokban. A bizottságot Molotov szovjet külügyi népbiztos vezette. Miként a hvg.hu cikke Baráth monográfiájára hivatkozva elmondja, Varga nem csupán tag volt a stratégiai fontosságú testületben: az általa vezetett munkacsoport 1942 februárjára készítette el részletes munkatervét. Baráth szerint „Varga arra fókuszált, hogyan lehet fedezni a Szovjetuniónak okozott károkat. Már ebben a tervezetben felvetődött az a gondolat, hogy az évenkénti jóvátételi fizetések mellett le kell szerelni azokat a német üzemeket, amelyek addig háborús célokra dolgoztak, illetve a német mérnököket, műszaki szakembereket és szakmunkásokat be kell vonni a szovjetunióbeli újjáépítési munkába.”

Díszes, bár nem egészen fajtiszta kompánia

Nos, a német gyárak és termelőberendezések eszközállományát, gépsorait 1945 után a szovjet megszállók leszerelték és a Szovjetunióba telepítették át. Korántsem véletlen tehát, hogy a második világháború befejezését követően fellendült a szovjet óra- és gépkocsigyártás, továbbá olyan fontos stratégiai harci eszközök, illetve ezek gyártási technológiája titkához jutottak, mint a világ első sugárhajtóműves repülőgépe, a Messershmitt ME-262, illetve az ugyancsak német találmány ballisztikus rakéta, a V-2 birtokába. (Itt kell megjegyezni, hogy az amerikaiak is speciális akciócsoportot szerveztek, hogy felkutassák Hitler tudósait, így hurcolták Amerikába a német rakétafejlesztés atyját, Wernher von Braunt, nélküle nemigen, illetve sokkal később jutottak volna ki a világűrbe.)

Nos, visszatérve a magyaroknak szánt rabszolgamunka ötletgazdájához, ki is volt ez a Weisz-Varga Jenő? Weisz Sámuel és Singer Julianna fiaként született szegény zsidó családban 1879-ben Nagytétényben. Előbb egy parasztgazdaságban dolgozott, később kitanulta a pékmesterséget, végül a kereskedelmi pályán helyezkedett el. Utóbb a Budapesti Tudományegyetemre iratkozott be, és történelmet, közgazdaságtant és filozófiát tanult. 1907-ben belépett a marxista Magyarországi Szociáldemokrata Pártba, és szerkesztette a napjainkban éppen haldokló pártszócsövet, a Népszavát. Frontlógósként itt dolgozott az első világháború alatt, s nagy hévvel készítette a „világmegváltó” vörös forradalmat „polgári radikális”, szabadkőműves és károlyista cimboráival együtt. A Károlyi-féle patkányforradalom után meghatározó szerepet játszott az MSZDP vezetésében, de Weisz-Varga ideje 1919. március 21-én érkezett el. Kohn-Kun Béla bevonta a Forradalmi Kormányzótanácsba mint pénzügyi népbiztost, majd a szociális termelés népbiztosa és a Népgazdasági Tanács elnöke lett. A napi irányítási teendők mellett, távlati gazdasági tervezéssel is foglalkozott, javaslatokat dolgozott ki, amelyekben a magyarságra nézve nem volt köszönet. Ateizmusuk és a földosztás elutasítása miatt a parasztság eleve ellenségesen fogadta őket, hisz nem kért a szovjet típusú, államosított termelőszövetkezetekből, ezzel nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a bolsevik rezsim elbukjon.

A bukás után Kohn-Kun Bélával együtt Ausztriába emigrált, s itt új oldaláról mutatkozott be, pszichoanalízissel kezdett foglalkozni, még Sigmund Freuddal is találkozott, akinek nem volt valami jó véleménye róla,h iszen ezekkel a szavakkal fogadta: „No, vérszomjasnak éppen nem látszik!” E beszélgetés során Varga nyilvánvalóan engedélyt kért arra, hogy részt vehessen a Bécsi Pszichoanalitikus Egyesület ülésein. Megkapta az engedélyt, és lányának adatai szerint hetente részt vett egy magánszemináriumon Freud lakásában. A dokumentumok szerint 1920 februárja és júniusa között a bécsi egyesület hat ülésén vett részt. Mivel Freudnál nem ért el nagy sikereket, még ebben az évben továbbállt a Szovjetunióba, belépett az SZKP-ba és tagja lett a kommunista világforradalom kirobbantására szerveződött Kominternnek. Weisz-Varga tehát – hatéves berlini tartózkodását nem számítva – moszkovita bolsevik lett. Felesége, az izraelita vallású Grün Sarolta szoros baráti viszonyt ápolt Lenin nejével, Nagyezsda Krupszkajával.

Weisz-Varga az 1940-es évek elején keményen bírálta – Sztálin oltalmát és egyetértését maga mellett tudva – Rosenfeld-Rákosi Mátyást, mert az szerinte elhamarkodottan beszélt a magyarországi kommunisták hatalmi törekvéseiről. Varga tehát ekkor – miként azt Baráth kutatásai és könyve igazolják – sokkal inkább élvezte a vörös cár kegyeit, mint Magyarország leendő, ötvenes évekbeli teljhatalmú diktátora. Sztálin nem is engedte Magyarországra 1945 után sem hű szolgáját. Baráth Magdolna könyvének tanúsága szerint, a korábban szovjet találmánynak gondolt „kis munka” tehát valójában egy magyarországi zsidó kommunista, Weisz-Varga Jenő ötlete volt. E szörnyűség alapgondolata az, miszerint – miként korábban már esett róla szó – a szovjetekkel szemben a háborúban ellenséges, legyőzött ország ne csak hatalmas, anyagi jellegű kártérítést fizessen, hanem emberek százezreinek deportálásával, munkaerejével közvetlenül is járuljon hozzá a háború utáni szovjet újjáépítéshez”. A fentebb említett,1942-es direktíva alapján készült el a Vörös Hadsereg 1944. december 22-én kiadott 0060 számú parancsa a málenkij robotról:

Igaz, a parancs csak a Magyarországon élő német nemzetiségű lakosságra vonatkozott, ennek ellenére a németeknél több magyart szedtek erőszakkal össze, akár a nyílt utcáról is a vörös megszállók, és deportálták a szerencsétlen embereket szovjetunióbeli koncentrációs táborokba kényszermunkára. Összességében elmondhatjuk, hogy a 2002-ig föllelt dokumentumok és a túlélők tájékoztatása alapján 1862 helységből 101 686 férfit, 29 212 nőt, összesen 130 898 személyt hurcoltak el málenkij robotra. A deportált emberek egyharmada, tehát mintegy 40 ezer honfitársunk az embertelen bánásmód következtében és az európai ember számára gyakran elviselhetetlen időjárási körülményeknek köszönhetően soha többé nem látta viszont hazáját. Így a málenkij robot történelmünk egyik legnagyobb nemzeti tragédiája lett. S mindezért – Sztálin, a mindenható generalisszimusz mellett – a fő felelősség Weisz-Varga Jenőt, az ötletadót terheli. Jegyezzük meg tehát jól e történelemkönyvekből „természetesen” kimaradt nevet. Mert ezekre az aljas gazemberekre is emlékeznünk kell, okulás végett.

Lipusz Zsolt – Kuruc.info