A világ 2007. évi gazdasági és szociális helyzete világosan mutatja, hogy a társadalom gyors elöregedésével együtt járó gondokat kezelni lehet, és nincs szükség arra, hogy a rendelkezésre álló források túl nagy részét vonják el más szükségletek kielégítésétől – áll abban az ENSZ-jelentésben, amelyet a világnépesség 2007. évi gazdasági-társadalmi helyzetének alakulásáról tettek közzé New Yorkban „State of World Population – 2007” címmel.
A társadalmi biztonság és az egészségügyi rendszerek kétségtelenül „pótlólagos nyomás alá kerülnek” az elöregedés miatt, de az időskori elszegényedés elsősorban azokban az országokban válik súlyossá, amelyekben nincs általános nyugdíjrendszer – olvasható a világszervezet jelentésében, amelyet a Magyar Szociális Fórum Kerekasztala adott közre. Az emberiség 80 százaléka nélkülözi az egészségbiztosítást, nem részesül ellátmányban rokkantsága miatt, nincs öregkori jövedelme, sem nyugdíja. Arányuk még növekedhet is, ha a nyugdíjrendszert nem terjesztik ki. Azokban az országokban viszont, amelyekben szélesebb körű a nyugdíjellátottság, az élettartam meghosszabbodása azért okoz anyagi gondot, mivel rossz társadalmi programok születnek, rosszul állnak hozzá a probléma kezeléséhez, elégtelen a gazdasági növekedés, nem megfelelő a foglalkoztatás – mutat rá az ENSZ.
Az elemzés szerint reformokra szükség van, de minden országnak a saját helyzetéhez kell alkalmaznia őket. Általános jellemzője lehet a reformnak a többszintű, több pilléren nyugvó megoldás, mely figyelembe veszi a társadalom különböző rétegeinek jellemzőit és szükségleteit – írják. „A pénzügyi szempont fontos elv ugyan, de nem az egyetlen” – szögezik le –, hiszen az a cél, hogy mindenki érezhessen a lába alatt minimálisan biztonságos talajt. További elv a szolidaritás, a juttatásokban való megfelelő részesedés. A társadalmak elöregedése összességében nem jelent megoldhatatlan problémát a nyugdíjrendszerek tekintetében – áll az ENSZ tanulmányában.
Egészségügy: nincs szükség nagy átcsoportosításokra
A világszervezet jelentése kitér a betegellátásra is. Megállapítja, hogy a fejlett országok ellátási rendszerére anyagi terheket ró az ellátás színvonalának és minőségének fenntartása, az élettartam meghosszabbodásával járó meghosszabbodó betegellátás biztosítása. Mindazonáltal a következő ötven évben nem lesz szükség arra, hogy a bruttó nemzeti termékből néhány százaléknál nagyobb összeget csoportosítsanak át a betegellátásra.
A tanulmány ezzel kapcsolatban azzal érvel, hogy a társadalmi elöregedés folyamatát nem önmagában kell vizsgálni. A műszaki fejlődés, az új technológiák megjelenése, a gyógyszerárak és a betegbiztosítási díjak növekedése okozta költségemelkedést ugyanis jelentősen ellensúlyozni lehet az egészséges életvitellel kapcsolatos feltételek biztosításával: a betegség-megelőzéssel, a neveléssel, a dohányzásról és a túlzott alkoholfogyasztásról való leszoktatással, testneveléssel és sportolással. Mérsékelni lehet velük az olyan krónikus megbetegedések öregkori kialakulását, mint amilyen a rák, a cukorbetegség, a szív- és keringési megbetegedések.
Az egészségügyi ráfordításnak jelentős változáson kell átmennie: nagyobb terhet kell vállalni az egészségügyi szolgáltatások és a hosszúra nyúló kezelések költségeiből – tartalmazza az ENSZ jelentése.
(MNO)
