Újra lángol a gázvita + Kuruc-kommentár az energiabiztonságunkról
2007-09-14. 15:05

Európa jelenlegi, mintegy 500 milliárd köbméteres gázfelhasználása - melyből 200 milliárd köbméter saját kitermelés - 2020-ra 100 milliárd köbméterrel fog növekedni, ezért minden beszerzési forrásra szükség lesz.

A Nabucco vezeték ebből a mennyiségből évi 31 milliárd köbméterrel részesedhet majd, tehát emellett a többi lehetőség - hívják akár kék vagy északi áramlatnak - egyaránt meghatározó fontosságú lesz, de ugyanígy számolni kell a cseppfolyós (LNG) gázbeszerzéssel is. Az új források a versenyt fogják szolgálni, de egyik projekt sem válthatja ki a másikat. Éppen ezt szolgálja az úgynevezett harmadik feles hozzáférés is, amely akár Oroszország csatlakozását is lehetővé teszi - hangzott el az Európai gázellátás kihívásai című konferencián.

A fosszilis energiahordozók fogyása mellett is meg kell oldani az ellátás biztonságát, ezért a következő időszak társadalmi és politikai vitája lesz, hogy eldöntsük milyen módon biztosítsuk a beszerzési források diverzifikálását, mekkora szerepet töltsön be a paksi nukleáris energiatermelés, és a megújuló energiaforrások arányát hogyan tudjuk növelni - mondta Gyurcsány Ferenc a Nabucco konferencia megnyitásaként. Ugyanakkor hozzátette azt is, hogy Oroszország megbízható partnere Magyarországnak.

Kóka János gazdasági miniszter azt hangsúlyozta, hogy Magyarország talán a legkiszolgáltatottabb uniós tagország, teljes energiaszükségletünk 40 százaléka gáz, ennek pedig 80 százaléka egy beszállítótól, az orosz partnertől függ. Mindezek miatt Magyarország teljes súlyával a Nabucco vezeték megépítése mellett van.

Az elképzelések szerint a Nabucco vezeték építésének első szakasza 2009-12 között fejeződhet be. A 2015-17 közötti bővítés befejeztével valósulhat majd meg az évi 31 milliárd köbméter szállítási kapacitás.
A 3000 km hosszú belvezeték teljes beruházási költsége mintegy 4,6 milliárd euró.

(Napi Online)

Kuruc.info kommentár: A hamis politikai közbeszéd eklatáns példája a fent olvasható politikusi vélemények. Tény s való, hogy hazánk energiaellátása - amely elsőrangú nemzetbiztonsági érdek kell(ene) legyen - nem kap elegendő teret a közéletünkben. Amikor meg szóba kerül, akkor sincs benne sok köszönet. Emlékezzünk vissza, nem is oly régen Gyurcsány Ferenc megpendítette, hogy az oroszok által támogatott Kék Áramlatot részesítené előnyben az uniós Nabucco helyett. Aztán - vélhetően európai nyomásra - finomított álláspontján, mondván, hogy mindkettő fontos Magyarország számára. A "gázvita" teljes erővel lángolt a Parlamentben, a Fidesz a maga részéről sietett leszögezni egyoldalú Nabucco-pártiságát, míg El Qró továbbra is a Kék Áramlat mellett érvelt. A figyelemelterelés tökéletesen sikerült, a honi sajtó  - a kompország ide-oda sodrását elősegítendő - egymás után ontotta magából az érveket az említett két gázvezeték mellett vagy ellen.

Nézzük csak, miért nevezhető figyelemelterelésnek, hamis közbeszédnek, a lényeg elrejtésének a "gázvita", amely vélhetően - ha csak takarékon is - újra fellángol majd a hazai közéletben:

1. A Kék Áramlat orosz kézben van, és vélhetően marad is. Ennek a vezetéknek a Fekete-tengeri szakasza már elkészült, az avatásán maga Putyin elnök vetette fel, hogy hosszabbítsák meg a jelenleg Törökországból induló vezetéket Nyugat-Európa irányába, ezzel konkurenciát teremtve az európaiaknak. Ismert tény, hogy századunkat - már most a kezdetén - az energiaháború századának is nevezhetjük, és ismerve az oroszokat, hogy mennyire szívbaj nélkül vetik be a földgázfegyvert politikai céljaik elérésének érdekében, a Kék Áramlat támogatása csak súlyosbítja hazánk függőségét. Magyarra lefordítva: a gyurcsányi vízió, miszerint a két vezeték egyidejű támogatása - a piaci versengés törvénye miatt - előnyökkel jár számunkra, csak szemfényvesztés. Ezt támasztja alá az is, hogy a Mol 2006 nyarán már egy előszerződést is kötött a Gazprommal a Kék Áramlatra vonatkozóan, ám hogy ez mit tartalmaz pontosan, az a pórnép előtt rejtve marad.

2. Hazugságból és figyelemelterelésből áll a narancsjobboldal által preferált Nabucco mögötti érvrendszer is. A Nabucco egyáltalán nem jelenti az orosz gáztól való függetlenségünk megteremtését, a kiszámítható nyugati üzleti világhoz való tartozást. A Nabucco megépítésére létrejött konzorciumból (az osztrák ÖMV, a magyar MOL, a török Botas, a bolgár Bulgargaz, a román Transgaz és a francia Total) kiléptek a franciák. Bőven akad azonban pályázó a helyükre: a szintén francia Gaz de France, a német E-On és, na kicsoda, kedves olvasóim, na ki, az orosz Gazprom. Ezek után csak annyi kell, hogy a sikeres pályázat érdekében az említett három cég egy különalkut kössön, és máris találkozunk az oroszokkal a Nabuccoban is. Ennyit a függetlenség hamis mítoszáról.

4. A Makón feltárt gázmező: sem a kitermelésben, sem a hasznosításban nem veszünk részt. Az itt levő gázmennyiség, szerény becslések szerint is, mintegy ötven évre biztosítaná hazánk gázellátását, így megszűnne az orosz függőség. De nem, nekünk ez nem kellett, inkább a kitermelés és a hasznosítás jogát eladtuk külföldieknek. A haszon, pedig egy kanadai zsidó cégé lesz. Hazánk energiabiztonságának e lényeges eleméből így lesz egy könnyen eltapsolható - a bányajáradék lévén több százmilliárd forint - állami bevétel, amiből bőven telik majd a 2010-es kampány ígérgetéseire. Ez utóbbival még a Fidesznek sem volt különösebb baja, legalábbis nem hívták fel rá a köz figyelmét. Egy ilyen politikusi elit nem alkalmas Magyarország energiabiztonságának szavatolására.

5. A közbeszédben zajló gázvita súlyos válságot okoz a társadalomnak is. A két politikai tábor rögtön az általuk preferált párt álláspontjára helyezkedett, így lettek a narancs-jobboldaliak Nabucco-pártiak, míg a vörös tábor a Kék Áramlat mellett tört lándzsát. A beetetés jól működött, hiszen aki az említett két variáció mellett esetleg egy harmadikat is emlegetni kezdett, az vagy elvakult környezetvédő, vagy szélsőjobboldali címkét kapta meg kéretlenül. Pedig Magyarország számára az alternatív energiák mind gazdaságilag, mind nemzetbiztonságilag a nagy kiugrás lehetőségét jelentik. A teljesség igénye nélkül, nézzük hazánk lehetőségeit az alternatív energiaforrások terén:

- biodízel: mint mezőgazdaság nélküli agrárország, elsőként kezdhetnénk el a biodízelhez szükséges repce nagy mennyiségben való termesztését. Ugyanígy a mezőgazdasági feldolgozásból megmaradt biomassza feldolgozására létrehozni a szükséges infrastruktúrát.

- földhő és geotermikus energia: hazánk, mivel az átlagosnál gazdagabb termálvizekben,  elég energiát lenne képes termelni ezen adottságának kihasználásával. Magyarországon a Föld belseje felé haladva 100 méterenként átlagosan 5-7 Celsius fokot emelkedik a hőmérséklet, ami kétszer akkora, mint a földi átlag. A potenciális geotermikus energiamennyiségünk a USA és Kína mellé emelhet minket. A geotermikus energiát fűtésre és melegvíz előállítására lehet használni, ám már léteznek megoldások arra nézve is, hogy a gőz energiájából elektromos áramot állítsanak elő.

- napenergia: az Európai Unióban is egyre inkább terjedő megoldás lakóházak, ipari parkok, irodaházak energiaellátására. Áram- és fűtésszolgáltatás is megoldható a napenergiával. Hazánkban az évi napsütéses napok száma bőven megengedi ezen alternatív energiaforrás népszerűsítését.

- szélenergia: osztrák szomszédainknál már egyre népszerűbb. A mögéje felállítandó infrastruktúra olcsó és könnyen kivitelezhető.

Kérdés csak annyi, mindezekről miért nem esik szó a fősodratú médiában? (F. Geyer)