Az amcsiknak játszhatják át a magyar génbankot
2007-10-20. 18:52

A „szakigazgatás racionalizálása“ a világhírű Tápiószelei Agrobotanikai Kutatóintézetet is elérte. Az akadémia martonvásári intézete egy újabb, eddig titokban tartott szerződésével az amerikai biotechnológiai óriás, a Monsanto kezébe játszhatja át a magyar kultúrnövények génkészletét.

Környezetvédők szerint a háttérben a GMO-lobbi tisztogató hadjárata, valamint ingatlanspekuláció húzódik.

Becserkészett tudósok egyengetik a lobbi útját

Öt párt közös szándéka nyilvánult meg abban a tavalyi országgyűlési határozatban, mely kimondta: Magyarország nem kér a génmanipulált növényekből. Az összefogás eredményeként módosították a géntörvényt is, mely szabadföldi termesztés esetére szabályozza a hagyományos és a génkezelt fajták együttélését. A védőtávolság ugyan nem akadályozza meg a genetikai szennyezést, de valamelyest korlátok közé szoríthatja. Az intézkedésre szükség is volt, valós veszélyt jelentett, hogy egy éve az Európai Bizottság GMO-panelje a behozatali moratóriumunkat (mely a manipulált vetőmag importját és a köztermesztést tiltotta) érvényteleníteni akarta, valószínűleg amerikai lobbi nyomására, piacnyitási céllal.

Szerencsére a tagországok többsége – az ökológiai és táplálkozástani kockázatok miatt - hazánk pártján, azaz a mentesség oldalán állt, ezzel az unió előtt megerősítették a határzárat – foglalta össze Illés Zoltán, a Fidesz környezetpolitikusa. A GMO-lobbi polipkarjai a financiális gondokkal küszködő tudományos életet is átszőtték. Két éve nagy vihart kavart, hogy míg a földművelésügyi és a környezetvédelmi tárca a GMO-mentesség mellett foglalt állást, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) martonvásári mezőgazdasági intézete a Monsanto-val hosszútávú stratégiai szerződést írt alá arról, hogy magyar kukoricafajtákba kukoricamoly és –bogár, illetve egy gyomirtószer elleni rezisztencia génjét ültetik. Már akkor bebizonyosodott, hogy a biotechnológiai cégek a tudós társadalomban is találtak maguknak szószólókat.

Végleg megpecsételődik a génbank sorsa?

Az FVM háttér- és kutatóintézeteiben két éve zajló összevonások folytatódnak, több hullámban bocsátják el a szakembereket, ezzel veszélybe került a közösségi támogatásban is részesülő, már megkezdett projektek befejezése. Korábban összevonták az addig önálló gödöllői Kisállat-tenyésztési és Takarmányozási Kutatóintézetet (KÁTKI) a herceghalmi bázissal, Tápiószelét pedig a hatósági jogkörökkel felruházott Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézetbe (OMMI) olvasztották. Már akkor érthetetlen volt, miként lehetséges a termesztésbe vonható fajtákat engedélyező OMMI-hoz rendelni a 80 ezer tételből álló fajtagyűjtemény kezelését. A 122 éves múltra tekintő tápiószelei intézmény a világ 15 legnagyobb génbankjának egyike, szántóföldi és kertészeti haszonnövényünk génbankja, egyben a magyarországi gyümölcs-, szőlő- és egyéb kultúrnövény génkészletek és törzsültetvények hálózatát is koordinálja.

Törvény, valamint a biológiai sokféleségről szóló nemzetközi egyezmény is állami feladattá emeli az itt végzett munkát. Éppen ezért elfogadhatatlan, hogy míg az intenzív növénytermesztéssel és a génmódosított fajták térnyerésével világszerte felértékelődnek a régi, hagyományos tájfajták felélesztésére alkalmas gyűjtemények, mi mégis elherdáljuk a genetikai kincsünket. A hozzáértő szakértői gárda tudatos leépítésével megnyílik a terep a GMO-érdekelt kutatók és a biotech vállalat saját laboránsai előtt. A 107 főből ma csak 45-en dolgoznak Tápiószelén, akik közül heteken belül 20-nak adják vissza a munkakönyvét, a többi kutatónak valószínűleg Martonvásáron ajánlanak fel munkát – magyarázta Ács Sándorné, az Élőlánc Magyarországért elnökségi tagja.

Központosítás az ingatlanspekuláció érdekében?

Az utolsót maga Gráf József agrárminiszter és Vizy E. Szilveszter, az akadémia elnöke szorított a hurkon: két hete aláírták a martonvásári átvétel dokumentumát - mondta Ángyán József, a Fidesz agrárpolitikusa. Benedek Fülöp államtitkár akkor azt nyilatkozta, az MTA kezdeményezte a beolvasztást, a tudósszervezet agrártudományi osztálya mégsem tudott róla, nem tárgyaltak erről. A háttéralkuk csendben zajlottak, csupán abból lehetett sejteni, hogy valami történik, hogy a jövő évi költségvetésben az intézmény nem szerepel. A szerződést továbbra is titkosként kezelik, tartalmát csak az aláírók ismerik. Ángyán szerint árulás, hogy néhány akadémikus az MTA nevét és a testület presztizsét is felhasználva és kockára téve a GMO-lobbi kezére játsza a helyi genetikai erőforrásokat, mert komoly esély van arra, hogy azt megsemmisítik. A Syngenta, svájci biotech cég Indiában a rizs 30 ezer tételes génbankját (összes helyi fajta génkészletét) kaparintotta meg, majd el is tüntette, így a későbbiekben kereskedhet saját manipulált fajtáival. A problémát tetézi, hogy a négy gyümölcs-, négy szőlő- és egy zöldségkutató intézetet szintén privatizálás előtt áll. Az akadémiai agrár alapkutató (például a talaj-, növényvédelmi) bázisokat egy központba olvasztanák össze.

Illés Zoltán szerint abszurd ötlet a centralizálás, az nem szolgálhatja a tudomány érdekeit, sokkal inkább az ingatlanspekulációt. A sok felhagyott épület, parkosított telek sorsa akár magán szanatórium is lehet. Az MTA költségvetési megvonásait agrárintézményeinek kiárusításából fedezheti, néhány intézményvezető személyes, önző érdekeit előbbre valónak tartja, a „családi ezüst elkótyavetyélése“ miatt kiszolgáltatottá válik az ország. Ha a GMO-nagyhatalom gyarmatává válunk, elkerülhetetlen lesz a genetikai szennyezés, és függőség alakulhat ki, ami beláthatatlan nemzetbiztonsági kockázattal járhat. Ezért meg kell akadályozni az ilyen piacátjátszást.

A Magyar Nemzet többször is rámutatott: az amerikai GMO-cégek agresszív nyomulása mögött az áll, hogy eddig nem hozták meg a várt nyereségeket a génmanipulált fajták, közben az exportra dolgozó amerikai termesztők is bajba kerültek. Európa ugyanis idegenkedik a sokszor állati génekkel beoltott terményektől.