A békés jellegû spontán tüntetés – melyet azonnal, gyorsan keletkezõsége és váratlansága miatt 3 nappal elõre bejelenteni lehetetlen – bejelentetlensége ellenére jogszerû, ezért fel nem oszlatható. Tágabb értelemben (az ítélet jogértelmezési szellemébõl levezethetõen) minden békés jellegû tüntetés jogszerû, pusztán a bejelentés hiánya miatt nem jogellenes, ezért nem oszlatható fel. Békés tüntetés feloszlatása egyúttal megsérti a véleménynyilvánítási jogot is.


Az Emberi Jogok Európai Bírósága 2007. július 17-i ítélete jogerõs, vagyis alkalmazandó az összes Európai Unió-beli tagállam számára. Ezzel tudtommal példátlanul a Legfelsõbb Bíróság és az Alkotmánybíróság álláspontjával szemben is nyertem a Buktáné és Társai v. Magyarország-ügyben, mivel az AB is a bejelentettséget nélkülözhetetlennek vélte. Az ítéletbõl következik:

1.) Ha egy békés tüntetés folyamatos, akkor akár „végteleníthetõ”, idõben nem korlátozható a részvevõk ingadozó létszámától függetlenül. Ez volt a jogi helyzet 2006-ban a Kossuth téren is, ezért volt jogellenes a 2006 okt. 23-án történt feloszlatása.

2.) Ha be nem jelentett békés tüntetést feloszlatnak, akkor tüntetõktõl a gyülekezéssel esetlegesen okozott kárért kártérítést követelni nem lehet.

3.) Békés tüntetés feloszlatásáért az oszlató hatóság kártérítéssel tartozik az egyes tüntetõknek.


Gyurcsány Fegyenc lógni fogMagyarország alkotmányos jogállam (kellene legyen). Alapvetõ, ún. „természetjogként” mindenkit megillet a gyülekezési és a vele elválaszthatatlanul együtt járó véleménynyilvánítási jog. A tüntetés, gyülekezés és a zavargás között az az alapvetõ különbség, hogy elõbbi jogszerû, és avégett van, hogy valamilyen, sõt bármilyen politikai véleményt adjon mindenki tudtára, utóbbi pedig jogellenes, és azért csinálják, hogy alantas ösztönöket éljenek ki, romboljanak, tomboljanak. Tüntetést zavargásnak nevezni ezért jogsértõ és valósággal ellentétes.

Az emberi jogok és az alapvetõ szabadságok védelmérõl szóló, Rómában, 1950-ben elfogadott Egyezményt (melyet 1993-ban egy törvény beiktatott a hazai jogrendbe) alkalmazta és értelmezte az Emberi Jogok Európai Bírósága. A strasbourgi bíróság két korábbi, szintén Magyarországra is kötelezõ ítéletével egybecsengõ és azokkal együtt értelmezendõ a mostani.

Ezelin v. Franciaország ítélete (1989): „A magánszemély az elszórtan elõforduló, a tüntetésben résztvevõ más személyek által elkövetett erõszak vagy más büntetendõ cselekmények eredményeképpen sem szûnik meg élvezni a békés célú gyülekezéshez való jogot, amennyiben szándékai vagy magatartása békés marad.”

Oya Ataman v. Törökország ítélete (2006): „Ha az Egyezmény 11. cikkelyében garantált gyülekezési szabadságot nem kívánjuk megfosztani minden tartalmától, fontos, hogy ahol a tüntetõk nem kezdenek erõszakos cselekedetekbe, ott a közhatalom bizonyos fokú toleranciát tanúsítson a békés összejövetelek iránt.” 

Bukta és társai v. Magyarország ítélete (2006): „A bíróság nézete szerint különleges körülmények között, amikor egy politikai eseményre egy tüntetés formájában megnyilvánuló azonnali reakció (spontán tüntetés) igazolható lehet, az ebbõl következõ békés összejövetelt kizárólag a szükséges elõzetes értesítés hiánya miatt, a résztvevõk bármilyen törvénysértõ magatartásának hiányában feloszlatni a békés gyülekezés szabadságának aránytalan korlátozásával ér fel. A Bíróság úgy találja, hogy a kérelmezõk békés gyülekezésének feloszlatását nem lehet egy demokratikus társadalomban a kívánt célok elérése érdekében szükségesnek tekinteni.”

Ezek közvetlenül alkalmazandók az Alkotmány 7. § (1) bekezdése értelmében: „A Magyar Köztársaság jogrendszere elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait, biztosítja továbbá a vállalt nemzetközi jogi kötelezettségek és a belsõ jog összhangját.” Az Alkotmánynak ez a rendelkezése mintegy maga engedi be (külön transzformáció, kihirdetés nélkül) a nemzetközi jog egy részét a magyar jogrendbe. Az Alkotmánybíróság szerint: „A 7. § (1) bek. azt mondja ki, hogy ezek az általánosan elismert szabályok külön (további) transzformáció nélkül is a magyar jog részei. A transzformációt maga az Alkotmány hajtotta végre. Eszerint a nemzetközi jog általánosan elismert szabályai nem az Alkotmány részei, hanem Magyarország által vállalt kötelezettségek. Ez azt is jelenti, hogy Magyarország az Alkotmány rendelkezésénél fogva részt vesz a nemzetek közösségében; ez a részvétel tehát a belsõ jog részére alkotmányi parancs.”

A tüntetés-feloszlatás az oszlatástól számított 15 napon belül az oszlatás helye szerint illetékes megyei bíróságon támadható „közigazgatási határozat felülvizsgálata” iránti polgári perben felperesként: alperes az oszlató rendõri szerv. Ez javasolható mindenkinek, akinek békés tüntetését pusztán a bejelentettség hiányára hivatkozással oszlatták fel. (Ilyen per folyik a 2006. okt. 23-iki összes budapesti tüntetésfeloszlatás miatt!) A Rendõrségi törvény szerint a rendõri intézkedés során annak jogszerûsége nem vonható kétségbe, kivéve, ha a jogszerûtlenség mérlegelés nélkül, kétséget kizáróan megállapítható. Mivel a Római Egyezmény 11. cikke a spontán békés tüntetés feloszlatását nem teszi lehetõvé, ezért erre hivatkozva felvethetõ az is, hogy az ilyen jogalapon feloszlatás alá kerülõ tüntetés résztvevõi jogszerûen tagadhatják meg a rendõri intézkedésnek való engedelmességet. Amennyiben emiatt velük szemben passzív engedetlenség miatt szabálysértési eljárás indul, akkor azzal lehet pl. védekezniük, hogy az Rtv. 19. § (1) bekezdése alapján jogszerûen tagadták meg az engedelmességet a nemzetközi egyezményt sértõ intézkedéssel szemben.

A strasbourgi ítélet rendelkezését bárki ezirányú téves álláspontja ellenére Magyarországon is közvetlenül alkalmazni kell, tekintet nélkül a belsõ jogszabályok (Gyülekezési törvény és az annak végrehajtásáról szóló 15/1990. BM rendelet) ezzel ellentétes tartalmára, a magyar Alkotmány 7. § (1) bekezdése miatt. Ezen jogszabályok nemzetközi szerzõdésbe ütközésének megállapítását az Alkotmánybíróságtól kérheti az Országgyûlés, annak állandó bizottsága vagy bármely országgyûlési képviselõ, a köztársasági elnök, a Kormány vagy annak tagja, az Állami Számvevõszék elnöke, a Legfelsõbb Bíróság elnöke vagy a legfõbb ügyész. A Kormánynak az igazságügyi és rendészeti miniszternek gondoskodnia kell a Buktáné-ítéletnek megfelelõ rendõrségi gyakorlat meghonosításáról, jogszabálymódosításról, kezdeményeznie kell a Gytv. hozzáigazítását az ítélethez. Mindezek azt jelentik, hogy ha a rendõrség az ítélettel ellentétes kormányutasítást kap, azt jogszerûen meg kell tagadja az alapvetõ emberi jogok védelmére és biztosítására vonatkozó alkotmányos kötelezettsége miatt. Mindez a Nemzeti Jogvédõ Alapítvány (NJA) jogi-szakmai álláspontja is.

Az ítélet teljes magyar nyelvû szövege hivatalos fordításban innen letölthetõ. A Kormány nem fellebbezett, jogerõs lett október 17-én. Nyilván tudták, hogy a Bukta-ügy bukta volna másodfokon is a magyarországi Kormány számára a Strasbourgi Bíróság Nagy Kamarája elõtt, úgyhogy a még nagyobb szakmai és politikai blamázst elkerülendõ hagyták ennyiben az ügyet kénytelen-kelletlen.

Dr. Grespik László
ügyvéd
Nemzeti Jogvédõ Alapítvány 

(Cím, képek és aláírásaik: Kuruc.info)