Emberi Jogok Európai Bírósága: a békés tüntetések nem oszlathatóak fel
2007-10-31. 00:17
A békés jellegű spontán tüntetés – melyet azonnal, gyorsan keletkezősége és váratlansága miatt 3 nappal előre bejelenteni lehetetlen – bejelentetlensége ellenére jogszerű, ezért fel nem oszlatható. Tágabb értelemben (az ítélet jogértelmezési szelleméből levezethetően) minden békés jellegű tüntetés jogszerű, pusztán a bejelentés hiánya miatt nem jogellenes, ezért nem oszlatható fel. Békés tüntetés feloszlatása egyúttal megsérti a véleménynyilvánítási jogot is.
Kutyából nem lesz szalonna. D-209 ugyanúgy hódolt be Kádárnak, mint Nastasenak Erdély elcsatolásának „ünnepén”, 2002. december 1-jén. A jogállamiság is hasonló szinten állt a két időben. Erről szól a strasbourgi bíróság példaértékű ítélete |
Az Emberi Jogok Európai Bírósága 2007. július 17-i ítélete jogerős, vagyis alkalmazandó az összes Európai Unió-beli tagállam számára. Ezzel tudtommal példátlanul a Legfelsőbb Bíróság és az Alkotmánybíróság álláspontjával szemben is nyertem a Buktáné és Társai v. Magyarország-ügyben, mivel az AB is a bejelentettséget nélkülözhetetlennek vélte. Az ítéletből következik:
1.) Ha egy békés tüntetés folyamatos, akkor akár „végteleníthető”, időben nem korlátozható a részvevők ingadozó létszámától függetlenül. Ez volt a jogi helyzet 2006-ban a Kossuth téren is, ezért volt jogellenes a 2006 okt. 23-án történt feloszlatása.
2.) Ha be nem jelentett békés tüntetést feloszlatnak, akkor tüntetőktől a gyülekezéssel esetlegesen okozott kárért kártérítést követelni nem lehet.
3.) Békés tüntetés feloszlatásáért az oszlató hatóság kártérítéssel tartozik az egyes tüntetőknek.
Gyurcsány Fegyenc lógni fog |
Magyarország alkotmányos jogállam (kellene legyen). Alapvető, ún. „természetjogként” mindenkit megillet a gyülekezési és a vele elválaszthatatlanul együtt járó véleménynyilvánítási jog. A tüntetés, gyülekezés és a zavargás között az az alapvető különbség, hogy előbbi jogszerű, és avégett van, hogy valamilyen, sőt bármilyen politikai véleményt adjon mindenki tudtára, utóbbi pedig jogellenes, és azért csinálják, hogy alantas ösztönöket éljenek ki, romboljanak, tomboljanak. Tüntetést zavargásnak nevezni ezért jogsértő és valósággal ellentétes.
Az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950-ben elfogadott Egyezményt (melyet 1993-ban egy törvény beiktatott a hazai jogrendbe) alkalmazta és értelmezte az Emberi Jogok Európai Bírósága. A strasbourgi bíróság két korábbi, szintén Magyarországra is kötelező ítéletével egybecsengő és azokkal együtt értelmezendő a mostani.
Ezelin v. Franciaország ítélete (1989): „A magánszemély az elszórtan előforduló, a tüntetésben résztvevő más személyek által elkövetett erőszak vagy más büntetendő cselekmények eredményeképpen sem szűnik meg élvezni a békés célú gyülekezéshez való jogot, amennyiben szándékai vagy magatartása békés marad.”
Oya Ataman v. Törökország ítélete (2006): „Ha az Egyezmény 11. cikkelyében garantált gyülekezési szabadságot nem kívánjuk megfosztani minden tartalmától, fontos, hogy ahol a tüntetők nem kezdenek erőszakos cselekedetekbe, ott a közhatalom bizonyos fokú toleranciát tanúsítson a békés összejövetelek iránt.”
Bukta és társai v. Magyarország ítélete (2006): „A bíróság nézete szerint különleges körülmények között, amikor egy politikai eseményre egy tüntetés formájában megnyilvánuló azonnali reakció (spontán tüntetés) igazolható lehet, az ebből következő békés összejövetelt kizárólag a szükséges előzetes értesítés hiánya miatt, a résztvevők bármilyen törvénysértő magatartásának hiányában feloszlatni a békés gyülekezés szabadságának aránytalan korlátozásával ér fel. A Bíróság úgy találja, hogy a kérelmezők békés gyülekezésének feloszlatását nem lehet egy demokratikus társadalomban a kívánt célok elérése érdekében szükségesnek tekinteni.”
Ezek közvetlenül alkalmazandók az Alkotmány 7. § (1) bekezdése értelmében: „A Magyar Köztársaság jogrendszere elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait, biztosítja továbbá a vállalt nemzetközi jogi kötelezettségek és a belső jog összhangját.” Az Alkotmánynak ez a rendelkezése mintegy maga engedi be (külön transzformáció, kihirdetés nélkül) a nemzetközi jog egy részét a magyar jogrendbe. Az Alkotmánybíróság szerint: „A 7. § (1) bek. azt mondja ki, hogy ezek az általánosan elismert szabályok külön (további) transzformáció nélkül is a magyar jog részei. A transzformációt maga az Alkotmány hajtotta végre. Eszerint a nemzetközi jog általánosan elismert szabályai nem az Alkotmány részei, hanem Magyarország által vállalt kötelezettségek. Ez azt is jelenti, hogy Magyarország az Alkotmány rendelkezésénél fogva részt vesz a nemzetek közösségében; ez a részvétel tehát a belső jog részére alkotmányi parancs.”
A tüntetés-feloszlatás az oszlatástól számított 15 napon belül az oszlatás helye szerint illetékes megyei bíróságon támadható „közigazgatási határozat felülvizsgálata” iránti polgári perben felperesként: alperes az oszlató rendőri szerv. Ez javasolható mindenkinek, akinek békés tüntetését pusztán a bejelentettség hiányára hivatkozással oszlatták fel. (Ilyen per folyik a 2006. okt. 23-iki összes budapesti tüntetésfeloszlatás miatt!) A Rendőrségi törvény szerint a rendőri intézkedés során annak jogszerűsége nem vonható kétségbe, kivéve, ha a jogszerűtlenség mérlegelés nélkül, kétséget kizáróan megállapítható. Mivel a Római Egyezmény 11. cikke a spontán békés tüntetés feloszlatását nem teszi lehetővé, ezért erre hivatkozva felvethető az is, hogy az ilyen jogalapon feloszlatás alá kerülő tüntetés résztvevői jogszerűen tagadhatják meg a rendőri intézkedésnek való engedelmességet. Amennyiben emiatt velük szemben passzív engedetlenség miatt szabálysértési eljárás indul, akkor azzal lehet pl. védekezniük, hogy az Rtv. 19. § (1) bekezdése alapján jogszerűen tagadták meg az engedelmességet a nemzetközi egyezményt sértő intézkedéssel szemben.
A strasbourgi ítélet rendelkezését bárki ezirányú téves álláspontja ellenére Magyarországon is közvetlenül alkalmazni kell, tekintet nélkül a belső jogszabályok (Gyülekezési törvény és az annak végrehajtásáról szóló 15/1990. BM rendelet) ezzel ellentétes tartalmára, a magyar Alkotmány 7. § (1) bekezdése miatt. Ezen jogszabályok nemzetközi szerződésbe ütközésének megállapítását az Alkotmánybíróságtól kérheti az Országgyűlés, annak állandó bizottsága vagy bármely országgyűlési képviselő, a köztársasági elnök, a Kormány vagy annak tagja, az Állami Számvevőszék elnöke, a Legfelsőbb Bíróság elnöke vagy a legfőbb ügyész. A Kormánynak az igazságügyi és rendészeti miniszternek gondoskodnia kell a Buktáné-ítéletnek megfelelő rendőrségi gyakorlat meghonosításáról, jogszabálymódosításról, kezdeményeznie kell a Gytv. hozzáigazítását az ítélethez. Mindezek azt jelentik, hogy ha a rendőrség az ítélettel ellentétes kormányutasítást kap, azt jogszerűen meg kell tagadja az alapvető emberi jogok védelmére és biztosítására vonatkozó alkotmányos kötelezettsége miatt. Mindez a Nemzeti Jogvédő Alapítvány (NJA) jogi-szakmai álláspontja is.
 Az ítélet teljes magyar nyelvű szövege hivatalos fordításban innen letölthető. A Kormány nem fellebbezett, jogerős lett október 17-én. Nyilván tudták, hogy a Bukta-ügy bukta volna másodfokon is a magyarországi Kormány számára a Strasbourgi Bíróság Nagy Kamarája előtt, úgyhogy a még nagyobb szakmai és politikai blamázst elkerülendő hagyták ennyiben az ügyet kénytelen-kelletlen.
Dr. Grespik László
ügyvéd
Nemzeti Jogvédő Alapítvány
(Cím, képek és aláírásaik: Kuruc.info) |
