Kuruc.info - Korlátlanul magyar: Olvasó: "a költségvetésről"

Néhány szó a magyar költségvetésről. A politikai teendők, következtetések felsorolását helyhiány miatt itt és most mellőzöm, igyekszem nagyon rövid lenni, képzettségem hiányosságának okán is.

I. A Helyzet

1. A költségvetés befizetői kizárólag a magyar vállalkozások, illetve az alkalmazásukban lévő dolgozók. Ezen kívül az adó-vám-járulékbevételek vannak A hazánkba betelepült multi nem adózik, sőt támogatást kap az eddig is rettenetesen nyúzott fent említett adófizetőktől. Többet, mint amit az alkalmazottai után ő is befizet. Erre a "munkahelyteremtésre" olyan büszke a magyar zsidány liberális kommunikáció. A támogatási arány 1:3. Na kinek a javára?

2. Pártunknak és kormányunknak hiteleket kell felvenni a költségvetés hiányának fedezetére, mert a befizetések nem fedezik a kiadásokat. És itt bújik meg az egyik lényeges tény. Sokan azt hiszik, hogy a költségvetés normálisan működik, azaz a befizetéseket a kiadásokra fordítják. Nos ez nem így van, távolról sem. A befutó pénzek egy(több) vargabetűvel az Európai Bankhoz vándorolnak. Innen kapunk vissza forintot. Ami most már nem Magyar Forint többé, hanem forintruhába öltöztetett Euró. Az MNB tudniillik áttért a passzív(sic!) monetáris szabályozásra, tkp. lemondott a forint kibocsátási jogáról.

3. A felvett hitelek fedezetéül a költségvetés mindenkori bevétele szolgál. Kamatozó kötvényt bocsátanunk ki, ezért kapjuk a forintot. Ezeknek a kötvényeknek a kamatai súlyosan terhelik a mindenkori költségvetést. És nem elég a pénz semmire, fuldoklik a pénzhiánytól a nemzet, ennek előidézője épp az a pénzügyi birodalom, akitől a kölcsönöket „kapjuk”. Tehát épp a kölcsönadó érdeke a deflációs helyzet fenntartása, a nagyobb kamatok kikényszerítése érdekében. Ki az, aki ebben nem látja az öngerjesztő folyamatot?

4. Ez a jelenlegi gyakorlat azért tudott kialakulni, mert az országot olyan emberek vezetik, akik abban érdekeltek személyesen, hogy a helyzet tovább romoljon. Õket a nemzetközi pénztőke busásan megfizeti, érdekük tehát ennek az állapotnak a mélyülése. A magyarság egy csöppet sem érdekli őket. Tudja valaki mi a „maszkolás”? A maszkolás, a gyártáskor az élelmiszerekben keletkezett bűz elfedése. Ma a liberálisok épp ezt csinálják, hogy a közönséges lopásaikat elfedjék.

5. Magyarország az Eu.-nak jelenleg több mint 4000 Mrd. forintot enged át évente. Tagdíj, vám, az áfa egy részének formájában.

Az 1989-től 2004-ig terjedő időszakban pedig közel 9000 Mrd forintot engedtünk át Brüsszelnek az MNB és a KSH adatai szerint. (vámok leépítésével, az úthasználati díj elengedésével és más vonatkozásokban a viszonosság mellőzésével)

Azzal számolnak, és ezt harsogják a lakáj média segítségével, hogy 2007és 2014 között mintegy 8000 Mrd forint "támogatás" hívható le megfelelő pályázatokkal. Ezeknek az összegeknek a felét -s ezt a szakértők többsége se vitatja- Magyarország már befizette az Európai Uniónak, azaz már átadott pénzek visszaszármaztatásáról van szó! Ráadásul az is teljesen biztos, hogy ezeknek az összegeknek max.60 %-át hívhatjuk le. Vagy azt se. Majd kitalálnak valami büntetést, kreálnak valami számot a hitelminősítők, ami alapján „büntethetnek”.

6. Magyarországon(és Európán is) egy olyan liberálbibsi úthenger halad át, melyet –azt hisszük- nem lehet megállítani, pedig van rá mód, és lehetőség is.

II. A kamatmentes közhitel (csak kivonatosan és röviden)

1. Az első természetesen a politikai hatalomátvétel. Lehetőleg forradalom útján. Erről máskor.

2. Alkotmányozó Nemzetgyűlés összehívása. (Részletekről ne itt, és ne most)

3. Az államadósság rendezése a következő módon, ha a politikai helyzet és a közrend stabilizálódott:

- Az MNB visszaveszi pénzkibocsátási jogát, és kibocsát az államadósságnak megfelelő mennyiségű forintot, és kifizeti a bankoknak.

- Hogy ez az irdatlan mennyiségű pénz ne zúduljon rá a gazdaságra, a törvény-, vagy rendelethozó felemeli a bankok kötelező tartalékrátáját 100%-ra. Mert most 5%! Tehát 95% levegőpénzt adnak ki, és valódit vesznek vissza, mely mögött munka, vagy szolgáltatás áll.

- Így a kölcsönt visszaadtuk, infláció se alakult ki, mert a bankok nem adhatják ki hitelpénzeként, marad a trezorban.(Ezt csak a jobb érthetőség miatt mondtam, az elektronika világában a pénz csak egy szám valamilyen számlán, egy klikkre mozdul, ha kell.)

4. Az MNB kamatmentes közhitelt ad az ország költségvetésének. Ennek nagyságáról lehet vitázni, én a magam részéről 1000 Mrd forintot tartanék ésszerűnek. Ez a hitelpénz, továbbra is kamatmentesen a vidéki önkormányzatokhoz kerül, de pályázat útján. Feltételei:

- Csak olyan beruházások finanszírozására fordíthatók, melyek ott helyben maradnak, például utak-járdák-csatornák-gátak-olcsó bérlakások, iskolák építése. Minden jóléti beruházás tilos, pl. autó, plazmatévé, kávéfőző, Icuka fodrásza, stb. Nem fordítható az önkormányzati intézmények fenntartására, fizetés, alapítványok, jutalom, bálok, stb.

- Csak magyar vállalkozások, és helyi munkaerő vehet benne részt. Van elegendő mennyiségű nyersanyag, munkaerő és munka? Van! Csak a közvetítő közeg, a pénz, nem áll kellő mennyiségben rendelkezésre. Az kamatmentes közhitellel többlet-fizetőeszköz kerül be a gazdaságba, és a fuldokló pénzhiány megszűnik.

- Ezek a projektek felszívnák a helyi munkaerőt, a helyi önkormányzatok mentesülnek a segélyek nagy részének terhétől, tehát nem infláció növelő, hanem egyenesen csökkentő hatása van. Ide tartozik, hogy segélyt munkaképes embernek, ne fizessünk!

- Fejlődne, és erőre kapna a helyi kiskereskedelem, áfa-szja-tánya-eü járulék bevételek jelentősen nőnének, tehát a multiplikátor hatásnak köszönhetően éppen, hogy infláció csökkenés lenne.

- Ahogy az állam fizeti vissza(meghatározott türelmi idő után és részletekben) a kamatmentes közhitelt, úgy azt az összeget újra és újra ki lehet adni!

- Tehát ez a pénz forog körbe-körbe a gazdaságban és termel! Mivel nem kamatozó pénzről van szó, nem terheli külön a költségvetést, azaz az adófizetőt.

- Rengeteg szabályozandó részletkérdés van még hátra, de erre valók a szakemberek.

5. Minden gazdaság legnagyobb ellensége a defláció, azaz a pénzhiány. Erre játszanak rá a hitelintézetek, a kamataikkal. Minden elképzelhető módon folyik az ország szipolyozása, a költségvetés terheinek mesterséges növelése által. Naja, a pénzügyi hatalomnak ezeket hatalmas összegeket macerás volna befektetniük valami termelő vállalkozásba, ott dolgozni kell, esetleg kockázatos döntéseket kell hozni.

Még mit nem.

A költségvetés megcsapolása könnyebb, dolgozzon a rabszolga adófizető.

Mindig érdekelt, hogy Hitler mivel tudta megbabonázni a német népet. Nos, megbabonázásról szó sincs, Hitler „mindössze” visszaadta a háború (az I.Vh.) vesztesnek kikiáltott népének az önbecsülését. 1933 elején Németországban több mint 6 millió munkanélküli volt. 1935-re mindössze 1 millió! Ezt az eredményt a kamatmentes közhitellel érte el. Hamar felfogta, hogy minden szónoki tehetsége csak lufi, ha nem ér el gazdasági eredményeket. Tehát hallgatott az igaz német hazafi szakemberekre. Ekkor kezdtek épülni az autópályák sok gyár,stb. Minden német családfő dolgozhatott emberi bérért, hasznos tagnak érezhette magát a társadalomban. Hát csoda-e hogy szerették Hitlert? Minden ideológiai maszlag csak üres rizsa ehhez képest.

(Az már csak hab a tortán, hogy Németo. vereségének az okaként emlegetett „tőrdöfés” elmélet nem humbug. Hitler itt is büntetett. Ezért is szerethették a németek)

Ugyanilyen a kamatmentes közhitelt bocsátott ki a Roosewelt-i amerikai adminisztráció, 1933-ban. Utak épültek, gyárak épültek, lett munka, és a tízmilliós munkanélküliség eltűnt. A butábbak hivatkozhatnak arra, hogy Németo.-ban diktatúra volt. Az USÁ-ban mi volt? Demokrácia. Akkor még. Mit adott vissza Roosewelt az amerikai tömegeknek? Úgy van: az önbecsülést.

Charles De Gaulle ugyanezt tette. Õ Franciao. energiafüggőségét akarta megszüntetni és sok atomerőmű építését irányozta elő. Mit adott CDG a francia népnek? Úgy van: önbecsülést. Csak úgy mellékesen az addig „elfelejtett” Qebec tengerentúli tartományt is visszavette az anyaország kebelébe. Persze csak erkölcsileg, de micsoda boldogság volt odaát!

Van példa tehát bőven. Nem árt ha tájékozódunk, mert a libik habzó szájú dühvel söpörnek le mindent, ami nem az ő országromboló zsidány elképzelésük szerint történik.

Tehát ébredj Magyar Hazám! A sors mindig megtalálja a maga útját. Vegyük vissza az ellopott önbecsülésünket!

III. A helyi pénz. (csak kivonatosan és tőmondatokban)

1. Helyi pénzeket is ki lehet bocsátani. Erre fedezetet a központi hatalom nyújthat kemény ellenőrzés mellett. Érvényes törvény is van rá, a 2004. évi XXXV. Törvény. Több ezer helyen működik a világon.

2. Egy helyi terület, egy nagyváros, két nagyváros, megye, stb. szóval egy jelentősebb közösség(agglomeráció) bocsáthat ki helyi pénzt. Fedezetet a központi kormány ad.

3. Alakítani kell egy társaságot, ennek a helyi pénznek a kezelésére. Ebbe a társaságba beléphet az a helyi vállalkozó, cég, és magánszemély aki elfogadja annak szabályait.

4. A helyi pénz társaságába belépő

- társaság vagy magánszemély kap egy számlát, számlaszámmal, kártyával.

- akik helyi munkát végeznek(önkormányzatnak, egymásnak) helyi pénzben kaphatják a járandóságukat.

- ezt a pénzt felhasználhatják mindenhol ahol ezt elfogadják. Előrebocsátom, viharos gyorsasággal lépnek be ebbe a társaságba a kiskereskedők, piacosok, helyi kisvállalkozók, fogorvosoktól az autószerelőkig, tüzépek, strandok stb.

- Ezt látva a multi áruházláncok is el fogják fogadni a helyi pénzt, mivel jelentősen leeshetne a forgalmuk, nem akarnak kimaradni a haszonból.

- Hogy a helyi pénz ne a számlán pihenjen, forogjon és dolgozzon, érdekeltté kell tenni a pénztulajdonosokat, hogy a pénzüket kamatmentesen kölcsönadják annak, akinek beruházásra kell, pl. egy új műszer az autószerelőnek, új fúrógép a fogorvosnak, stb. Ezt az ösztönzést úgy kell megtenni, hogy a számlán lévő pénz értékcsökkenést szenved, ha nem használják fel.

- A helyi pénz értékét kötni kell a mindenkori forint árfolyamhoz, és bármikor beváltható legyen forintra. Amennyiben a forint jelentős értékcsökkenést ér el, ez a pénz értékőrző is lehet!

- A jelenlegi elektromos pénzkezelési rendszerben nem nagy ügy egy számítógépes programot alkalmazni, nem nagy ügy kártyaolvasó terminált beszerezni és működtetni.

- Rendkívül fontos a kamatmentesség. Saját véleményem, hogy helyi pénz társaság mindenképp önkormányzati tulajdonban legyen. A belépésnek és a tagságnak éves csekély tagdíja is lehet, összekötve a számlán lévő összeggel, egyenes arányban, hogy a pénz használatában a számlatulajdonos érdekelve legyen.

5. Manapság, a pénz kezelése nagyrészt elektromos jelek útján valósul meg. Dollármilliók utaznak egyetlen kattintásra. Nem okozhat különösebb nehézséget a dolog technikai oldalának a megszervezése, kivitelezése, sok részletkérdést kell még kidolgozni. Lényeg a politikai akarat. Viszonylag rövid idő alatt az ügy pozitív irányban önjáróvá válik. Megszokjuk, használjuk. A helyi ügyek a mi ügyeink, mi döntünk benne. Nem engedünk beleszólást az idegeneknek, legyenek akár talmudisták is. Sajnos épp ez az amit le akarnak törni. Nem véletlenül hangsúlyoztam sűrűn az önbecsülést.

Néhány példa a helyi pénz hatásairól:

Sikeres kísérlet volt Németországban a Wära-cserepénz részleges bevezetése. Már 1929. elején Erfurtban létrejött egy cseretársaság, amelynek a tagjai kizárólag Wära-val fizettek egymásnak. Szabályzatukban rögzítették, hogy olyan magántársaságot alkotnak, amely az árucsere akadályainak és a munkanélküliségnek a leküzdését tűzte ki célul. E cél érdekében a társaság tagjai egymás között az árut és a teljesítményt a saját csere-bonjukkal bonyolítják le. Két évvel később ehhez a társasághoz már több mint ezer német vállalat csatlakozott. Egyre több vállalat és üzlet függesztette ki, hogy "Itt elfogadjuk a Wära-t". A Wära lassan a szilárd ár szinonimája lett. A Wära-t bármikor be lehetett cserélni a hivatalosan forgalomban lévő márkára, és csak kiegészítő valutának volt tekinthető, amely lehetővé tette, hogy egy deflációs időszakban, amikor nincs elég pénz a gazdasági folyamatok közvetítésére, fennmaradjon a gazdasági élet vérkeringése.

A Wära-jegyeket forgalombiztosítást garantáló és díj ellenében kapható bélyegekkel kellett ellátni. A havonta felragasztandó bélyeg a Wära egy százalékába került. Aki ezt a bélyegköltséget meg akarta takarítani, az a hónap végéig lehetőleg túladott a saját Wära-ján. Ezt úgy érte el, hogy vagy árut és szolgáltatást vásárolt magának, vagy pedig a saját Wära-ját kamatmentesen másnak kölcsönadta. Év végén, amikor már minden Wära-n tizenkét bélyeg volt felragasztva, akkor azt újra cserélték ki. Ez az új pénz sikeresnek bizonyult, és rohamosan terjedt egész Németországban. Az egyik hely ahol bevezették Ulm városa volt, a másik pedig Schwanenkirchen. Az ulmi cseretársaság 1931. nyarán alakult, amikor Ulmban is igen nagyarányú volt a munkanélküliség és a szegénység. A defláció következtében az eladósodott polgárok nem tudták fizetni a kamatokat. A gazdasági válság miatt gyakran az öngyilkosság bizonyult az adósság elől való elmenekülés egyetlen útjának. Az ulmi Wära forgalombiztos, és a birodalmi márkától független csereeszköz volt, amelyet úgy készítettek, hogy ne lehessen meghamisítani. A postai bélyegekhez hasonló forgalombiztosítási bélyegeket a Wära-kirendeltségeknél lehetett beszerezni. Hogy a havi értékvesztést elkerüljék, az ulmiak igyekeztek minél hamarabb túladni Wära-jukon. Így a pénzvisszatartás, amely a birodalmi márka esetében Németország gazdaságát megbénította, az ulmi Wära-nál nem volt lehetséges. Egyébként egy ulmi Wära pontosan annyit ért, mint egy birodalmi márka. Azért, hogy megvédjék értékét a márka vásárlóerő ingadozásával szemben, a Wära átváltási arányát a vásárlóerő 5%-os megváltozása esetén újra meghatározták. Az ulmi vállalatok, amelyek birodalmi márka hiányában tönkrementek volna, áttértek a Wära alkalmazására: ezzel vásároltak árukat és fizették alkalmazottaikat. Az ulmi pénz rendkívül sikeresen működött, egész Németországból érkeztek a küldöttségek, hogy tanulmányozzák sikerének titkát.

Igen ám, de 1931. júliusában a thüringiai bíróság betiltotta a Gera városában kibocsátott Wära-jegyeket. Néhány héttel később a német Reichsbank igazgatósága felhívta az ulmi rendőrség figyelmét a városban folyó "veszélyes üzelmekre" és hivatkozott a politikai viták leküzdésére vonatkozó birodalmi elnöki rendeletre. Az ulmiak azzal érveltek, hogy a Wära esetében nem szokásos pénzről van szó, mert az értékmegőrzésre nem alkalmas. Az sem segített, hogy az ulmi Wära csupán magáncélra szolgáló elszámolási egység egy zártkörű cseretársaságon belül. A berlini kormány 1931. októberében szükségrendelettel mindenféle helyi pénz és cserejegy alkalmazását megtiltotta.

Hasonlóan sikeres volt a bajorországi Schwanenkirchenben bevezetett Wära-jegy. Segítségével eltűnt a városból a munkanélküliség, és a község barnaszén bányája megint nyereségesen kezdett működni. A jegybank azonban félt, hogy a Wära kiszorítja a birodalmi márkát, és Schwanenkirchenben is betiltották az alkalmazását. A szénbánya ismét veszteséges lett és be kellett zárni. Schwanenkirchenben újra magasra szökött a munkanélküliség.

A tiroli Wörgl-ben is rövid ideig sikerrel alkalmazták a munkaérték-jegynek nevezett forgalombiztos helyi pénzt 1932-ben. A munkaérték-jegyek következtében nemcsak mindenki pontosan befizette az adóját, de a városnak sikerült utakat építenie, csatornáznia és még egy sípályát is létrehoznia.

A sikeres Wörgl-i kísérlet ugyanarra a sorsra jutott Ausztriában, mint a Wära Németországban. 1933. szeptemberében a bécsi jegybank arra hivatkozva, hogy kizárólag ő rendelkezik a pénzkibocsátás jogával, elérte, hogy a kormány a helyi pénzek alkalmazását betiltsa. Ez a rövid történelmi áttekintés is már világossá teszi, hogy az emberek különböző korokban felismerték, hogyan lehetne szilárd, és hatékony gazdaságot működtetni, és a társadalom harmóniáját biztosítani. Eddig azonban minden ilyen megoldási kísérletet a kamatozó magánpénzrendszer tulajdonosai a pénz révén szerzett hatalmuk segítségével elfojtottak.

Kérdésem: Vajon milyen vallási-etnikai irányultságúak lehettek a Reichsbank vezetői, és igazgatósági tagjai? Vagy milyen inspirációra, netán fenyegetésre léptek fel a sikeres helyi pénz ellen? Mert logikai érvük nem volt, de nem is bíbelődtek sokat vele.

Tehát nekünk sincs mire várnunk. Hagyományos eszközökkel nem fog menni. De azt ígértem, hogy a politikáról ne itt és ne most.

Szebb jövőt!

J.