 |
 |
Sólyom László szerint nincs baj az alkotmánnyal, és sokan osztják ezt a véleményét. Elsősorban azok, akik a politikai elithez tartoznak, vagy valamilyen módon (akár haszonélvezőként, akár megtévesztve) hozzá kötődnek. A legfőbb gond szerintem az, hogy ezt az alkotmányt - és az egész jogszabályrendszert - a politikai elit hozta létre, az akkor még "tudatlan" nép hozzájárulását kérve és megkapva, de a saját érdekeit szem előtt tartva. Még ma is tanuljuk a demokráciát, és amikor 1989-ben új alkotmányos jogrendünket elfogadtuk, még kevesebbet tudtunk a demokráciáról. Ezért maradhatott ki - a jól hangzó elnevezésű - népképviseleti rendszerből a valódi néphatalom, ezért nem tudunk mi, egyszerű magyar állampolgárok demokratikus úton hatni a Kormány vagy az Országgyűlés működésére, és ezért nem lehet békés úton valódi rendszerváltást elérni. Az úgynevezett "rendszerváltáskor" a kormányozhatóság érdekében lemondtunk a közvetlen elnökválasztásról, a kétkamarás parlament lehetőségéről stb., mert nem hittük, hogy egy demokratikus jogállamban bárki visszaélhet majd a bizalmunkkal. Elérkezett az az idő, amikor nekünk, egyszerű állampolgároknak is elegendő a tudásunk és remélhetőleg elszántságunk, egy számunkra is előnyös és elfogadható alkotmány kiköveteléséhez. Számtalan civil megoldás van már problémáinkra (egészségügyi reform, választási rendszer stb.), amelyek sokkal igazságosabbak és ésszerűbbek, mint a politikai elit megoldásai, de ezeket vezetőink figyelmen kívül hagyják, mert hiányzik belőlük a visszaélés lehetősége.
Ma az állampolgárok nagy része nem ért egyet a Kormány intézkedéseivel, és egy kis részük kifejezetten a kormány megdöntését, sőt a teljes politikai elit elzavarását akarja. A valódi rendszerváltást követelő kisebbség nem képes célját elérni, de ha mégis sikerülne, változatlan Alkotmánnyal és jogrendszerrel rövid időn belül ugyan ilyen válságos helyzetben találná magát. A nyugalomra és békére vágyó többség elutasítja a kormány megdöntésére irányuló törekvéseket, de csak azért, mert félti biztonságát, fél a káosztól és erőszaktól. Ha a többség számára is egyértelművé válnak az alkotmány és a jogrendszer hibái, és megérti, hogy a "zajos" kisebbség nem káoszt és zűrzavart, hanem éppen ezeknek a hibáknak a kiküszöbölését és ezáltal a valódi demokráciát akarja elérni, akkor a kisebbség többséggé válhat. Ezért tartom fontosnak az alkotmány áttekintését az egyszerű emberek, vagyis a nép szemével.
2. § (2) A Magyar Köztársaságban minden hatalom a népé, amely a népszuverenitást választott képviselői útján, valamint közvetlenül gyakorolja.
19. § (1) A Magyar Köztársaság legfelsőbb államhatalmi és népképviseleti szerve az Országgyűlés.
Ez így korrekt és helyén való, képviselőket választunk, akik a nevünkben gyakorolják a néphatalmat, mert ugye mi nem értünk hozzá, és nincs is időnk, kedvünk ilyesmivel foglalkozni. De mit tehetünk akkor, ha megválasztott képviselőnk az Országgyűlésben kizárólag pártja álláspontját képviseli a miénk helyett? Csak annyit, hogy négy év múlva másra szavazunk. Ott van még a 2. §-ban az is, hogy a népszuverenitást közvetlenül gyakorolhatjuk, de ennek a számtalan beépített védelem és a népszavazás intézményének szándékos lejáratása miatt nincs reális esélye. A legfontosabb kérdésekre, mint az Országgyűlés feloszlatására, az Alkotmány ránk vonatkozó pontjainak megváltoztatására, a Kormány programjára vagy személyi döntéseire amúgy sincs lehetőség népszavazást kezdeményezni. Jó ez így, hol érvényesül akkor a minden hatalom a népé elv?
Természetesen érthető és vállalható az az alkotmányba bevésett szándék, hogy minden belső és külső erőszakos hatalom átvételtől megvédjük az országot. Csakhogy ez a nagyfokú rugalmatlanságot eredményez, és gyakorlatilag örök időkre bebetonozza a politikai elit hatalmát a néphatalommal szemben, akár rossz, akár jó. Egyre többen - de nem elegen - látjuk, hogy ez az elit rossz. Persze lehet mondani, hogy nincs egyértelműen jó és rossz, meg hogy nem szabad általánosítani. Nem hagyható azonban figyelmen kívül, hogy a sorozatosan rossz és a társadalom egészére nézve ártalmas döntések mára gazdasági és erkölcsi válságot eredményeztek Magyarországon. Ezeket a döntéseket a politikai elit hozta meg, a rendszerváltás óta megalakult összes kormánytag és országgyűlési képviselő, a rendszerváltás óta politizáló összes párt vezetősége, az államigazgatás vezetői. Persze erre is lehet mondani, hogy mi választottuk meg őket, csakhogy az egyik rossz helyett a másik rosszat választani nem jelentett alternatívát.
70. § (1) A Magyar Köztársaság területén lakóhellyel rendelkező minden nagykorú magyar állampolgárt megillet az a jog, hogy az országgyűlési képviselők választásán választó és választható legyen, valamint országos népszavazásban és népi kezdeményezésben részt vegyen.
Nagyszerű lehetőség, hogy ha nem tetszik, ami az Országgyűlésben folyik, vagy ha jobb megoldást tudunk valamilyen társadalmilag fontos kérdésben, akkor indulhatunk a választásokon. Sajnos ez csak elvi lehetőség, mert a nagyobb pártok szinte behozhatatlan előnnyel rendelkeznek a kisebb pártokkal és velünk, egyszerű állampolgárokkal szemben. Mindenki számára egyenlő esélyeket kellene biztosítani a választásokon való részvételhez.
70. § (3) Senkinek a tevékenysége sem irányulhat a hatalom erőszakos megszerzésére vagy gyakorlására, illetőleg kizárólagos birtoklására. Az ilyen törekvésekkel szemben törvényes úton mindenki jogosult és egyben köteles fellépni.
Az erőszakos hatalomátvétel elleni fellépés mindannyiunk érdeke, de nem csak erőszakos hatalomátvétel létezik. A Gyurcsány-kormány hatalomra kerülésének módja egy új, sokkal reálisabb veszélyre és alkotmányos hiányosságra hívta fel a figyelmünket. Az Alkotmány nem tiltja, hogy valaki megtévesztéssel, csalással, félrevezetéssel törekedjen a hatalom kizárólagos birtoklására. Nem tiltja - csak próbálja megakadályozni - a hatalom kiegyensúlyozottságát biztosító demokratikus intézmények kijátszását.
Magyarázhatjuk pozitívan és negatívan a céljait, de egyértelmű, hogy Gyurcsány Ferenc jelenlegi miniszterelnök tevékenysége a hatalom kizárólagos birtoklására irányul. Hagyjuk figyelmen kívül a választási ígéretek be nem tartását, hiszen más politikusok is elkövetnek mindent a választások megnyeréséért. Hagyjuk figyelmen kívül az őszödi beszédet, amit ezerféleképpen lehet magyarázni. Ezek inkább erkölcsi, mint alkotmányos kérdések, bár egy alkotmány nem nélkülözheti a becsületet és az igazságosságot. De nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a folyamatot, ami a miniszterelnöki cím megszerzésével elindult. Hogyan zajlott a bizalmatlansági szavazás, amellyel megerősítette pozícióját? Hogyan szerezte meg az MSZP pártelnöki tisztét? Miként zajlott a monetáris tanács átalakítása, a legfőbb ügyész, az országos rendőrfőkapitány, az ÁPV Zrt vezetőjének, ill. most a Nemzetbiztonsági Hivatal igazgatójának megválasztása, és miként zajlik a minisztériumi vezetők kinevezése? Minden fontosabb pozícióba a miniszterelnök ismeretségi (üzleti) körébe tartozó vagy törekvéseit támogató személy kerül. Mi ez, ha nem a hatalom kizárólagos megszerzésére és birtoklására irányuló tevékenység? Az Alkotmányban rögzített jogunk és kötelességünk ez ellen fellépni.
Bizonyára sok baloldali érzésű állampolgár (aki nem veszi észre, hogy Gyurcsány politikája egyáltalán nem baloldali) az Alkotmány és a jogrendszer kritizálását Gyurcsány-ellenes megnyilvánulásnak és ezért helytelennek tartja. De tekintsünk el az aktuálpolitikától, és tegyük fel, hogy egy jobboldali személy szerez meg ugyanilyen módon, ugyanekkora hatalmat. Döbbenetes, de ebben a demokratikus jogrendszerben még Adolf Hitlert sem tudná a nép leváltani. Felülről jövő leváltási kezdeményezés pedig a megfélemlítés miatt nem lenne. Hitler furfangos hatalomrajutása esetén is várni kellene négy évet, mondván legyen béke, és majd legközelebb másra szavazunk?
A mostani jogrendszerben lehetőség van arra, hogy a demokratikus kiegyensúlyozottságot biztosító intézmények vezetőinek kinevezése - ezáltal irányítása is - egy kézbe kerüljön. Lehetőség van arra, hogy egy miniszterelnök egyben a legnagyobb kormánypárt elnöke is legyen, és gyakorlatilag egyszerre rendelkezzen a Kormány és Parlament felett. Mondhatjuk, hogy ez szükséges a hatékony kormányzáshoz vagy a reformok végrehajtásához, de egyértelműen ütközik az alkotmány kizárólagos birtoklásra vonatkozó alapelveivel. Amikor a hatalom megosztottságának elve megsérül, akkor a demokratikus rendszer felborul, és önkényuralmi rendszerré válik. Mivel a miniszterelnök szava döntő fontosságú majdnem minden kérdésben, ezért a Kormány és az Országgyűlés irányításával együtt, túlságosan nagy hatalom került egy kézbe. Ráadásul a demokratikus rendszer minden védelmi funkcióját a saját pozíciójának megvédésére használhatja. Természetesen az ilyen helyzet kialakulásáért nemcsak a hatalmat megszerző személy a felelős, hanem az egész politikai elit.
Az ősközösség óta nem volt még egyetlen igazságos társadalmi rendszer sem. Mindig az volt a baj, hogy a többséget alkotó nép nevében egy kisebbség vette át a hatalmat, majd ez a kisebbség társadalmi kontroll nélküli kiváltságokat teremtett a maga számára. Ezért siklott félre, ezért omlott össze egy idő után mind. A szocializmus csődbe ment, a demokrácia pedig a magántőke hatalomgyakorló eszközévé vált. Az elitet alkotó néhány gazdag ember szava, akarata többet ér, mint az ország többségét alkotó "szegényeké". Az elit bármit megvalósíthat a nép kárára, következmények nélkül, olyan dolgokat is, melyek a nép számára tiltottak. Nincs ez másként a III. Magyar Köztársaságban sem (ahol ráadásul az előző bukott rendszer elitje maradt hatalmon). Az alulról jövő kezdeményezésektől védett, a fölülről jövő kezdeményezéseknek korlátlanul teret adó alkotmány különféle kiváltságokat biztosít a politikai elit számára. Szerintem ez a két dolog, a békés úton való hatalomátvétel lehetősége és a kiváltságos réteg uralmának megdönthetetlensége a legnagyobb alkotmányos hiba. De olvassuk tovább, hogyan szerepel mindez az alkotmányban.
20. § (2) Az országgyűlési képviselők tevékenységüket a köz érdekében végzik.
Ha nem a népakaratot, hanem a pártakaratot képviselik, akkor nem lehet a köz érdekében végzett tevékenységről beszélni. Nem az a kérdés, hogy a képviselők tevékenységüket jónak érzik, hanem az, hogy a választók miként értékelik. Jelenleg az Országgyűlés olyan törvények megalkotásán munkálkodik, amelyek ellentétesek a köz érdekével és akaratával, ilyen például az egészségbiztosítási rendszer tervezett átalakítása.
20. § (3) Az országgyűlési képviselőt - az országgyűlési képviselők jogállásáról szóló törvényben szabályozottak szerint - mentelmi jog illeti meg.
A mentelmi jog kiváltság, amit el kell törölni. A képviselőnek példát kell mutatnia, ezért kiemelten fontos törvénytelen cselekmény esetén felelősségre vonni őket. Csak akkor lehet egyenlőségről és demokratikus jogrendről beszélni, ha a törvény mindenkire vonatkozik, ha nincs olyan társadalmi réteg, amely kivételezett jogokat biztosít a maga számára.
20. § (4) Az országgyűlési képviselőt a függetlenségét biztosító tiszteletdíj, továbbá meghatározott kedvezmények és költségeinek fedezésére költségtérítés illetik meg.
20. § (6) Az országgyűlési képviselők jogállásáról szóló törvény elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges.
24. § (3) Az Alkotmány megváltoztatásához, valamint az Alkotmányban meghatározott egyes döntések meghozatalához az országgyűlési képviselők kétharmadának a szavazata szükséges.
Elfogadhatatlan, hogy az Országgyűlés maga döntsön saját juttatásairól. Az alkotmány az Országgyűlési képviselők számára kiváltságokat biztosító pontokat is tartalmaz, de ezekről a kérdésekről is ők maguk dönthetnek. Az, hogy kétharmados többség kell, jogos, de a kiváltságok megszerezhetőségének szempontjából lényegtelen. Biztos, hogy az országgyűlési képviselők önként soha nem mondanak le megszerzett kiváltságaikról, így a jogállásról való döntés lehetősége egy a törvények felett álló politikai elit kialakulását segítette. A képviselők juttatásait, jogállását és az alkotmány ezekre vonatkozó pontjait az Országgyűléstől és a Kormánytól független, a népakaratot képviselő szervezetnek kellene meghatároznia. Pontosan úgy, ahogy a 28/C. § (5) c) sem teszi lehetővé a nép számára, hogy megváltoztassa a népakarat érvényesítésének szabályait.
20. § (5) A képviselő nem lehet köztársasági elnök, az Alkotmánybíróság tagja, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa, az Állami Számvevőszék elnöke, elnökhelyettese és számvevője, bíró, ügyész, államigazgatási szerv dolgozója (...) Törvény az összeférhetetlenség egyéb eseteit is megállapíthatja.
Ki kell terjeszteni az összeférhetetlenséget a gazdasági szereplőkkel (különös tekintettel a multinacionális cégekre) való közvetlen és közvetett kapcsolatra. Talán így megállítható a közpénzek átjátszása mindenféle törvényes, de becstelen trükkökkel.
23. § Az Országgyűlés ülései nyilvánosak...
Az Országgyűlés teljes munkáját nyilvánossá kell tenni (kivéve a külső fenyegetettséget jelentő nemzetbiztonsági kérdéseket), legyen minden elérhető az érdeklődők számára. Nem ártana lehetővé tenni, hogy a választópolgárok ne csak figyelemmel kísérjék, hanem elektronikus úton ki is fejezhessék véleményüket (pl. SMS- vagy internetes szavazás).
Elfogadhatatlanok az olyan törekvések, hogy a Parlament folyosóin nem lehet filmezni, csak azért, hogy ne lássuk a dohányzó képviselőket, és hasonlók. Ez egy rendkívül káros folyamat, ami odáig fajult, hogy ma már nem csak a folyosón, de még a Parlament ülésein sem lehet szabadon forgatni.
25. § (1) Törvényt a köztársasági elnök, a Kormány, minden országgyűlési bizottság és bármely országgyűlési képviselő kezdeményezhet.
Mivel az Országgyűlés elsősorban pártérdekeket képvisel, és nem a választók érdekeit, ezért (ha ennek a helyzetnek a megváltoztatása nem lehetséges) egy alsóházat kell létrehozni. Az alsóház tagjai csak pártoktól független civilek lehetnének, és számukra is biztosítani kell a törvénykezdeményezés jogát.
27. § Az Országgyűlés tagjai az állampolgári, valamint a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosaihoz, az Állami Számvevőszék elnökéhez és a Magyar Nemzeti Bank elnökéhez kérdést, a Kormányhoz, a Kormány bármely tagjához és a legfőbb ügyészhez interpellációt és kérdést intézhetnek a feladatkörükbe tartozó minden ügyben.
Ezt a jogot meg kell adni az alsóház tagjainak is. Ha alsóház nem alakul, akkor pedig civil szervezeteknek és minden, a köz számára fontos kérdésben munkálkodó állampolgárnak biztosítani kell a kérdezés jogát.
28/C. § (5) Nem lehet országos népszavazást tartani: e) az Országgyűlés feloszlásáról
Ezt a pontot meg kell változtatni, vagy más feloszlatási módot kell adni a nép kezébe! Abban az esetben, ha a demokratikus jogrendszert kijátszva egy személy megszerzi az Országgyűlés irányítását, és rossz, a nép érdekével és akaratával ellentétes törvényeket hoznak, akkor meg kell adni az Országgyűlés feloszlatásának lehetőségét. Nem csak aktuálpolitikai okokból, hanem bármilyen hasonló helyzetre való tekintettel.
28/C. § (5) Nem lehet országos népszavazást tartani: f) a Kormány programjáról
Nevetséges az alkotmányjogászok azon felvetése, hogy ha a nép beleszólhat a kormányzásba, akkor nem lehet kormányozni. Az emberek igenis el tudják dönteni, hogy mi a helyes és jó az ország számára, ha megkapják hozzá az információkat (pl. a 27 §). Ezzel szemben a Kormányról (sem a mostaniról, sem sok más kormányról) nem lehet elmondani ugyanezt, hiszen sok esetben helytelenül, saját hatalmuk és vagyoni gyarapodásuk érdekében hoznak döntéseket, szemben az ország érdekével. Természetesen nem akarnak az emberek mindenben közvetlenül dönteni, de a nyilvánvalóan igazságtalan, életükre hosszú távon negatívan ható kérdésekben meg kell adni a beleszólás lehetőségét. És igenis van annyi felelősségérzet bennünk, egyszerű emberekben is, hogy ha kell, áldozatot hozunk, több adót fizetünk, többet dolgozunk, lemondunk bizonyos előnyökről. Csak legyen értelmes cél, lássuk, hová vezet az út, és a vezetőink is hozzanak velünk együtt áldozatot!
32/A. § (4) Az Alkotmánybíróság tizenegy tagját az Országgyűlés választja. Az Alkotmánybíróság tagjaira az Országgyűlésben képviselettel rendelkező pártok képviselőcsoportjainak egy-egy tagjából álló jelölőbizottság tesz javaslatot. Az Alkotmánybíróság tagjainak megválasztásához az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges.
Az Alkotmánybíróság - amely az Állami Számvevőszék mellett a legfőbb kontrollt jelenti a hatalom működése felett ,- tagjainak választását nem szabad kizárólag az Országgyűlésre bízni, a nép számára is lehetőséget kell biztosítani a beleszólásra.
Az Országgyűlés működésére, ill. a képviselők viselkedésére jellemző, ahogy a legfőbb kormánypárt képviselői gond nélkül megszavazzák a nép számára megszorítást jelentő törvényeket, de amikor a saját kiváltságaikról van szó, azonnal felemelik a szavukat, akár még Gyurcsány Ferenccel szemben is. Saját juttatásaik emeléséről pedig szinte egyöntetűen szavaznak az ellenzékiek is, mégha előtte az állampolgároknak járó gesztusként hevesen fel is szólalnak ellene. Az alkotmányos rend védelme jelenleg képviselőink és vezetőink számára nem más, mint megélhetésük, kiváltságaik és hatalmuk védelme. A koalíciós pártok képviselői újabb és újabb, az aktuálpolitika szülte intézkedéseket hoznak, hogy gátat szabjanak a jogos kormányellenes tiltakozásoknak (közlekedési táblákkal akadályozzák meg a gazdák traktoros tüntetését, tilos a spontán gyülekezés, nem lehet 50 méternél közelebb menni a védett személyekhez, igyekeznek bezárni a kormányellenes honlapokat, megtiltják a gyűlöletbeszédet stb.). Nincs ez így jól!
40/A. § (2) A rendőrség alapvető feladata a közbiztonság és a belső rend védelme.
40/B. § (2) A fegyveres erőket az alkotmányos rend megdöntésére, vagy a hatalom kizárólagos megszerzésére irányuló fegyveres cselekmények (...) esetén, az Alkotmány rendelkezéseinek megfelelően kihirdetett szükségállapot idején lehet felhasználni, akkor, ha a rendőrség alkalmazása nem elegendő.
Amennyiben az Alkotmány nem teszi lehetővé, hogy a nép az akaratát és érdekét figyelmen kívül hagyó Kormányt leváltsa, akkor az alkotmányos rend igenis legyen megdönthető, és az Alkotmány legyen eltörölhető. Minden rendszernek vége van egyszer, és ha az Alkotmány nem rugalmas, nem ad lehetőséget egy indokolt rendszerváltásra, akkor ezzel saját maga eredményezi az erőszakos befejezést. Az alkotmányos rend megváltoztatásának és megdöntésének jogosságát pedig valamilyen, a Kormánytól és az Országgyűléstől független jogvédő szervezetre, pl. az ügyészségre kell bízni.
54. § (1) A Magyar Köztársaságban minden embernek veleszületett joga van az élethez és az emberi méltósághoz, amelyektől senkit nem lehet önkényesen megfosztani.
54. § (2) Senkit nem lehet kínzásnak, kegyetlen, embertelen, megalázó elbánásnak vagy büntetésnek alávetni...
A 2006. októberi események óta embereket megaláznak, szabadságjogaikat korlátozták a demokratikus rend védelmének ürügyén, ráadásul mindezt hatósági személyek teszik (és valószínűsíthető, hogy politikai utasításra). Ezeknek az eseteknek a megelőzésére, kivizsgálására, jogi felelősségre vonásra megfelelő szabályozást kell biztosítani. Kiemelten kell büntetni, ha a politikai szándék bizonyítható.
70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.
A kormányellenes megmozdulások szervezőinek állampolgári jogait mégis rendszeresen megsértik. Erre nem vonatkozik az alkotmány?
Elgondolkodtató, hogy a toldozgatás-foltozgatás helyett, nem lenne-e jobb egy teljesen új Alkotmányt készíteni? Mivel EU-tagok vagyunk, ezért legésszerűbb egy olyan EU-s alkotmány létrehozása lenne, amely csak az alapelveket fekteti le (nincs szükség több ezer oldalas, mindenre kiterjedő szabályozásra). Az alapelvekben kiemelt helyet kapna, hogy az elit és az állampolgárok hatalmát, valamint a magántőke és a társadalmi tőke arányát igazságosan szabályozza. Minden ország készítene egy, a helyi viszonyokat szabályozó kiegészítést az alkotmányhoz, de szigorúan az alapelvek betartásával. Ésszerű lenne az is, ha a választási és államigazgatási rendszer azonos lenne minden EU-s országban. Bizonyára vannak ilyen törekvések, de mindez még távoli dolog. Van számunkra fontosabb feladat is, hiszen előbb itthon kell rendet tenni. Az alkotmányon való elmélkedésnél hasznosabb a cselekvés.
A rendszerváltásnak csak egyik eleme az alkotmány vagy az alkotmányos rend megváltoztatása. Ugyanilyen fontos a választási rendszer átalakítása, a civil kontroll megteremtése, a gazdasági rendszer ésszerűsítése stb., amit egyszerre, egy komplett rendszerben kell áttekinteni és kezelni. Van más lehetőség, van jobb, rugalmasabb, igazságosabb rendszer. A részvételi demokrácia lehet a megoldás, amely kihasználja a technika lehetőségeit. Folyamatos választási rendszer a négyévenkénti választások helyett; követhető pénz, hogy tudjuk, ki és mire használja el adóforintjainkat; állampolgári járulék az ezerféle segély és támogatás helyett. Minderről honlapunkon, a www.legyenmas.hu címen olvashatók további részletek.
Legyen más Magyarország!
e-Boda
A szerző várja a cikkel kapcsolatos véleményeket itt:
http://www.legyenmas.hu/apolitika/index.php?option=com_contact&Itemid=3
