Kincses Előd ügyvéd megdöbbentőnek tartja, és elítéli Markó Béla Marosvásárhely fekete márciusa (az 1990 tavaszán szervezett magyarellenes pogrom) kapcsán tett legutóbbi nyilatkozatát. A boszniai mintájú etnikai konfliktus értelmi szerzőinek kiderítésére tett felhívásában az RMDSZ elnöke nem zárja ki a külföldi beavatkozást.

„Mi, akik 1990. március 19–20-át Marosvásárhelyen töltöttük, a küzdőtéren, és nem Budapesten, mint a szövetségi elnök, pontosan tudjuk, hogy a fekete márciushoz külföldnek semmi köze nem volt, azt Bukarestből szervezte a Belügyminisztérium 0215-ös egysége azért, mert lejárt a szekuritátésok háromhavi fizetett szabadsága, és hivatalosan újra munkába kellett állítani őket” – fejtette ki Kincses, aki politikai vakságnak tartja az esetleges külföldi szerepvállalás emlegetését, mivel a nyilatkozó ezáltal azt a régi román titkosszolgálati rágalmat igazolja, miszerint Magyarországról manipulálták az eseményeket.

Mint ismert, a román belügy által Marosvásárhelyre buszokkal, teherautókkal utaztatott, felfegyverzett román csőcselék 1990 március 19-én a magyar városban megtámadta az őslakosokat, hármat megöltek és kiverték Sütő András író félszemét is. Ezután a románok lezárták a városba vezető főutakat, hogy a magyarok ne kaphassanak segítséget. A segítség azonban, többek közt a Nyárád-menti székelyektől a mellékutakon megérkezett. Ennek, valamint a marosvásárhelyiek hősies ellenállásának köszönhetően másnapra megfutamították a románokat, akik véres fejjel távoztak, annak ellenére, hogy az őslakosoknak csupán padok deszkái és más szükségből szerzett önvédelmi eszköz állt rendelkezésére a fejszékkel, láncos botokkal és más ütő-vágó fegyverrel ellátott primitív román népséggel szemben. Mondhatni, hosszú történelmi idő után ez volt az első magyar katonai győzelem, amelyet bár aljas koncepciós perek és megtorlások követtek (Cseresnyés Pál, Vásárhely mártírja például hat évet ült, miközben egyetlen román gyilkost sem állítottak bíróság elé) a román hatalom pogrommal többé nem mert próbálkozni.

(Kuruc.info - Kolozsvári Krónika - Erdély Ma nyomán)