Megkezdődött Irak teljes káoszba taszítása. Az iraki "parlament"(megszállt országban ez üres fogalom) az új Olajtörvény elfogadására készül, mellyel szakértők szerint Bush elnök tudatosan mélyíti el a vallási és etnikai vonalak mentén eldurvuló polgárháborút. Az új törvény alapján ugyanis az olajbevételekből az egyes régiók, felekezetek, etnikumok (kurd, síita, szunnita) gazdagodhatnának, és mire fogják költeni, ha nem fegyverekre.
Persze nem kell hatalmas pénzekre gondolni (az majd az Olajtörvény által az iraki olajkitermelést megszerző amerikai olajvállalatok kezében köt ki), viszont egymást halomra lőni elég lesz. Amerika is tovább gazdagszik, hiszen saját magának fizeti ki az eddig részben az irakiakat, részben a Szaddam Huszein családját éltető olaj után a hordónkénti 70 dolláros árat, ami aztán így visszavándorol Amerikába. Tekintsük át Bush “mesteri tervét”, mely inkább az amerikai olajvállalatok meggazdagodását mintsem az iraki stabilizációt támogatja.
2002 decemberében az amerikai kormány által felkért „szakértők” tanulmánya adja a keretét a most elfogadásra váró Olajtörvénynek. Ebben a dokumentumban leszögezték, hogy „az iraki olajipart a háborút követően mihamarabb meg kell nyitni a külföldi befektetők előtt”. A szakértők között olyan, az USA-ban élő irakiak is voltak akik ma már az iraki parlament tagjai, sőt a későbbi iraki olajipari miniszter is.
2003 januárjában a Wall Street Journal megszellőzteti, hogy Dick Cheney alelnök találkozik az Exxon Mobil, a ChevronTexaco, a ConocoPhillips és a Halliburton olajcégek képviselőivel. A találkozón az iraki olaj jövőjéről tárgyalnak. Még ugyanebben a hónapban a már Pentagonnak dolgozó, volt Royal-Dutch Shell vezérigazgatót, Phillip Carroll-t nevezik ki annak a 15 fős bizottságnak az élére amely Irakot képviseli az OPEC ülésein. Egy hónappal az iraki invázió után már Carroll vezeti az iraki olajügyeket, nem meglepő, hogy az Újjáépítés és Humanitárius Ügyek Irodáját pedig az amerikaiak Gary Vogler-re bízzák, aki az ExxonMobil korábbi igazgatója volt.
2003 márciusában a megszállást követően az iraki lakosság azonnal fosztogatni kezd, az amerikai katonák viszont már korábban védelmük alá vonják az olajipari minisztérium épületét. A támaszpontjaikat az amerikaiak „Shell”-nek és „Exxon”-nak nevezik el, a katonai művelet pedig az OIL (Operation Iraqi Liberation) rövidítést kapja, melyet később meg kellett változtatni OIF-ra (Operation Iraqi Freedom).
2003 júniusában újra megindul az iraki olajexport. Az iraki parlament és a kormány megalakulásáig Paul Bremer irányítja Irakot, a kinevezett olajipari miniszter Bahr al-Ulum lett. Bremer szerint az olajexport bevételei az iraki népet kell gazdagítsák. Bizonyára ennek garantálására nevezi ki Bush a Carroll-t váltó Robert McKee, korábbi ConocoPhillips vezért, és ad összekötői megbízatást Norm Szydlowski-nak a ChevronTexaco elnökhelyettesének. A hivatalos magyarázat szerint az iraki olajipar privatizációja képes csak biztosítani annak gyors talpra állítását. Számos szakértő segíti ezt a munkát (természetesen nem magyar privatizációs szakemberekről van szó)
2004 júniusában az átmeneti alkotmány kihirdetése után megalakul az átmeneti Iraki Kormány. Az első tennivalójuk, hogy kinevezik az új olajipari minisztert egy együttműködő (azaz áruló) iraki személyt.
2004 végén a nagy olajvállalatok „képzési program”-okat indítanak az iraki olajipari munkások számára. Az iraki pénzügyminiszter kijelenti, hogy be kell csalogatni Irakba a magántőkét és ez természetesen „ígéretesnek tűnik az amerikai olajvállalatok számára”.
2005 augusztusában Bush megerősíti, hogy az amerikai csapatok Irakban maradnak és megvédik az olajipari létesítményeket „melyek különben szélsőséges terroristák kezére kerülne”.
2006 májusában az új olajipari miniszter kijelenti, hogy mihamarabb meg kell alkotni az új Olajtörvényt.
2007 februárjában Zalmay Kalizdad, az irakba delegált amerikai nagykövet tárgyalásokat folytat a kurdokkal, hogy ne vétózzák meg a parlamentben az új törvényt. Májusig Dick Cheney alelnök és Robert Gates védelmi miniszter is Irakba látogat, hogy nyomást gyakoroljon az iraki kormányzati vezetésre és parlamenti képviselőkre.
Ezzel nemcsak az amerikai gazdasági érdekek, de az „oszd meg és uralkodj” elv is sikerrel megvalósult. Az arab világot polgárháborúba taszítják, mert ezt diktálják az amerikai biztonsági érdekek. Így az USA valóban megnyerte a háborút, indulhat Irán gyarmatosítása is.
Összeállította a jelenleg Kanadában élő és dolgozó Farkas Roland, egykori honvéd százados.
(Kuruc.info)
