Édesanyám július 21-én szombaton délután 5 óra körül az ófaluból gyalog baktatott hazafelé a hegyre föl Diósdon. Egy kevésbé lakott ligetes részen áthaladva – ahol van néhány ház – látja, hogy egy világos színű autó parkol az egyik ház előtt nyitott csomagtartóval.

A kormány mögött, na mi ült? Egy cigány. Ahogy ezt nézi, látja ám, hogy a kettővel arrébb lévő telek kerítésén át kiugrik még kettő, gyorsan odafutnak a várakozó autóhoz, beülnek és padlógázzal el.

Becsöngetett abba a házba, amely előtt a kocsi állt. Mondja a szomszédnak, hogy mit látott, de az nem érti, mert úgy tudja, hogy abban a házban – ahol egyébként rendszeresen nincsenek – most éppen ott van a tulajdonos, és hát olyankor nyílván nem próbálnak lopni, meg hát fényes nappal van.

Ekkor jön ki a kertből – melyből az előbb ugrottak ki a cigányok – egy fiatal hölgy rémült arccal zihálva, és mindenki elképedésére meséli, hogy áll a nappaliban, és egyszer csak beugrik oda egy cigány férfi. Annyira meg volt ijedve, hogy alig tudott beszélni.

A barátja leugrott a közértbe kocsival, és egyedül maradt otthon. A tetvek gondolom, azt hitték, mikor a kocsi elhajtott, hogy üres a kégli, és szabad a pálya. A csomagtartót előre kinyitották, hogy a lopott holmit gyorsan be tudják dobni, azzal se menjen az idő.

De koppantak, mikor a lányt meglátták (még jó, hogy nem intézték el, ahogy idős embereket szoktak faluhelyen ilyen esetekben), és gyorsan elpucoltak. És mindez fényes nappal! Sajnos édesanyám nem tudta feljegyezni a rendszámukat, mert bár kereste, de az autón hátul nem látta sehol!

Budaházy György