Sajtóetika

Nagy emberek néha nagyokat tévednek. Nagy emberek néha nagyon hiúak. Nagy emberek néha a nemzet érdeke helyett saját bosszúösztönüknek engedelmeskednek. E sajnálatos jelenség húzódott meg a Magyarok Világszövetségének 2000-es küldöttgyűlése után a szervezet ellen indított hadjárat mögött. Csoóri Sándor előre megmondta szűk körben Patrubány Miklósnak, hogy „ha Te leszel az MVSZ elnöke, szétverem a Világszövetséget.” S lőn – legalábbis szándékszinten. Csoóri sajnos olyan támogatókat nyert meg a szétverésnek, mint Duray Miklós, Fekete Gyula, Szakály Sándor és bizony a FIDESZ döntésközpontja.

A FIDESZ pár nappal azután vonta meg az MVSZ költségvetési támogatását, hogy sikerült a siófoki küldöttgyűlésen alapszabályzatszerűen rendezni a Csoóri-hívek botrányos elnökségi bojkottjából származó problémákat. Tőkés László akkor nyilvánosan rámutatott, hogy a pénzmegvonás mögött az húzódik meg, hogy a FIDESZ nem tudta feldolgozni, hogy nem az ő jelöltjük, Boross Péter nyert a májusi elnökválasztáson. Csoóri Sándor is kitett magáért, egyrészt aláírt egy támogató nyilatkozatot, melyben kiáll az elnökség munkáját fél éven át akadályozók mellett, másrészt pert indított azért, hogy Patrubány Miklóst a bíróság ne jegyezze be elnökként. (Az MVSZ szerint a szervezet minden ellene indított pert megnyert, e per megnyeréséről egyébként még az MTI is tájékoztatott.)

Pár hónapja az MVSZ vezetői a közügyek iránt érdeklődők figyelmét igyekeztek ráfókuszálni arra a levélre, amit 1957-ben a magyar írók nagy többsége aláírt, s melyben az aláírók támogatásukról biztosították a Kádár rendszert és elítélték az 1956-os forradalmat. Megítélésem szerint e levél tematizálásának volt törlesztés-jellege az inkriminált nyilatkozatot aláíró és az aláírásra a szöveg mostani, ismételt napvilágra kerüléséig nem reflektáló Csoóri irányában. Ettől még teljesen abszurd és felháborító az a tény, hogy míg Csoóri Sándor nyílt levélben gyalázhatta ismét Patrubány Miklóst a Magyar Nemzet hasábjain, addig a megtámadottnak a nemzeti sajtó zászlóshajója nem biztosít megszólalási lehetőséget. Hol van akkor a nemzeti oldal erkölcsi fölénye? Milyen erkölcsi alapon bíráljuk a baloldali cenzúrát, ha a saját napilapunk is ugyanazt a gyakorlatot követi?

Borbély Zsolt Attila

(Megjelenés előtt a Székely Hírmondóban www.szekelyhirmondo.ro)