Az ügyész a rendőrtörzszászlóst és a rendőrtörzsőrmestert – az első és a másodrendű vádlottat – társtettesként elkövetett kétrendbeli hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás vétségével, védekezésre képtelen személlyel szemben elkövetett súlyos testi sértés bűntettével, és egy rendbeli védekezésre képtelen személlyel szemben elkövetett könnyű testi sértéssel vádolta meg.

A két rendőrzászlóst – a harmad és negyedrendű vádlottat – társtettesként elkövetett egyrendbeli hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás vétségével és védekezésre képtelen személlyel szemben elkövetett könnyű testi sértéssel vádolják. A vádirat szerint a rendőrök a Rendészeti Biztonsági Szolgálat kötelékében teljesítettek szolgálatot. Az október 23-i éjszaka során tömegoszlatási egység tagjaiként a Ferenciek terétől a Vámház körút irányába kiemelő, illetve támogató feladatot hajtottak végre. A sértettek az Erzsébet híd lábánál emelt barikád mögött tartózkodtak, majd október 24-én hajnali fél kettőkor a tömegoszlatás kezdetekor a Szabadság híd irányába hazafelé indultak a rakparton.

A Belgrád rakparton lévő hajóállomásnál rendőrök felszólítására a sértettek a földre feküdtek, a vádlottak – a vádirat szerint – megbilincselték őket, majd rugdosni és ütlegelni kezdték a két fiút és a lányt. A bántalmazás következtében az egyik fiúnak eltörött az orrcsontja, a lány metszőfogából letört egy kisebb darab, a harmadik sértett pedig nyolc napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedett. A vádlottak vallomásukban elmondták, hogy a sértettek elfogásában nem vettek részt, és nem látták, hogy bántalmazták volna valakik a fiatalokat. A rendőrbűnözők azt sem tudják – ezt hazudják legalábbis –, hogy kik intézkedtek a fiatalok esetében.

A harmadrendű vádlott szerint a sértetteket nyolc, tíz rendőr vonta intézkedés alá. Az intézkedésről szóló rendőri jelentést – mint a többi vádlottal egybehangzóan elmondta – utasításra, elmondás alapján készítették.Közölte, az egység parancsnoka jelölte ki őket, hogy dokumentálják a rendőri intézkedést. Mint magyarázta, azért, hogy minél többen maradhassanak készenlétben, mert nem lettek volna elegen az egységben, ha az intézkedő nyolc, tíz rendőrnek alá kell írni a jelentést. A cinikus pribékek elmondták, hogy az elfogott fiatalok kérdésükre sérülésről nem szóltak, és panasszal sem éltek. Ezt az egység parancsnoka is megerősítette, szemben a sértettek állításával.

Az ügyész a tárgyaláson megjegyezte, hogy ha a vádlottak a nyomozás során vallomást tettek volna, akkor a védekezésüket ellenőrzik, s lehet, hogy nem állnának a bíróság előtt vádlottként. Mint hozzátette: „esetleg azok állnának itt, akik elkövették a bűncselekményt”.

A sértettek elmondták, hogy rendőrök hátrabilincselték kezüket, majd ezután bántalmazták és szidalmazták őket. A fiatalok nem ismerték fel a vádlottak között a velük szemben intézkedőket, de – mint mondták – ez igazán nehéz lenne, mert majdnem mindegyik rendőrön símaszk és rohamsisak volt. A kiemelő csoport vezetője elmondta, hogy ő utasította a négy vádlottat a jelentés megírására, mert az előállítottak nem panaszkodtak sérülésre. Közölte, nem egyedi eset volt, hogy nem azok írták a jelentést, akik intézkedtek. A tárgyalást elnapolták, az március 5-én tanúk meghallgatásával folytatódik.