S. V. K.-­t a bíróság különösen jelentős értékre elkövetett sikkasztás bűntettével és más bűncselekménnyel vádolja. A vádlott vallomást tesz, és cáfol. A bíró kérdésére, miszerint bűnösnek érzi­-e magát, azt mondta, „erről most nem nyilatkoznék". Mondta továbbá, nem voltak fiktív számlák, a pénzt nem tulajdonította el, nem fordította saját céljaira, jelentős részéből a kollégák túlóráit fizették ki.

A mai, első tárgyalási napon a vádlottat és tanúkat hallgat meg a bíróság. A vád szerint S. V. K. vádlott annak érdekében, hogy a pénzösszegek eltulajdonításával keletkezett, ­ esetenként több tízmillió forintos ­ pénztárhiányt leplezze, saját maga készített és adott át pénzügyi iktatás, illetve könyvelés céljából a pénzügyi csoportvezetőnek és a kft. könyvelőjének hamis számlákat, bevételi pénztárbizonylatokat. S. V. K. a hamis számlákat, bizonylatokat az esetek túlnyomó többségében visszakérte, és azokat nem fűzték le. A számlák végösszege a vádlott által a házi pénztárból több részletben eltulajdonított és ismeretlen célra fordított összegekkel valamennyi esetben megegyezett.

A lényeges rész innentől válik érdekessé. A vádlott szerint túlórára és közbeszerzési pályázatok elnyeréséhez szükséges üzleti jutalékra kellett a 600 millió forint az ügyvezető utasítására. A bíró úgy fogalmazott: tehát kenőpénzre kellett. Szaktárcákat is megnevezett a vádlott, akiknek tudomása szerint jutalékot vitt a cégvezetés egy­-egy pályázat elnyeréséhez.

Magyarországon a kormányzati korrupciót nem kell bemutatni az olvasóknak. Az a kérdés, hogy ebből a több mint 600 millió forintból kinek mennyi jutott, melyik miniszter vagy államtitkár költötte el a nyaralása idején. Ki helyett viszi el a "balhét" a vádlott? Meddig tart az őszintesége?

Talán addig, amíg nem talál a cellában lévő ágyában egy levágott lófejet? Vagy esetleg valami baj éri a rendőrségi autó hátsó ülésén?

(Az alaphír itt található.)