- Szétváglak és megdöglesz! - ordította a rendőrnek a "légynek sem ártó Palika" Örkényben

- Baltával támadt az őt később leterítő rendőrre a körözött cigánybűnöző

„Olyan művelt embernek tűnsz, hát mondd meg nekem, ha szemből lősz mellkason valakit, a test merre zuhan majd!” A kérdést nekem szegező mokány cigány férfi véreres szemmel néz rám. Kényszeredetten tippelek, de nincs szerencsém – legalábbis erre következtetek abból, hogy a férfi hirtelen mögém lép, s fejemet rutinos, határozott mozdulattal hátraszegi. Kezével pisztolyt formál, ujját a nyakszirtembe nyomja. Bőrdzsekije recseg a fülemben, miközben pálinkaszagú lehelet kíséretében újabb zavarba ejtő kérdést tesz fel: „Ha itt megy be a golyó, szerinted hol fog kijönni?”

Megtanultam a leckét: a legváratlanabb helyzetekre is fel kell készülni. Különösen akkor, ha olyan temetésen járunk, ahol a holttest történetesen egy rendőri intézkedés áldozata, ha a politika és az alvilág is presztízskérdésként kezeli az ügyet. Illetve ha mindez Örkényben történik, a Pest megyei településen, ahol a magyar–cigány együttélés békés víziója még hírből sem létezett.

Tatit, polgári nevén L. (Lakatos - Kuruc.info szerk.) Pál örkényi lakost búcsúztatja a gyásznép. Március 17-én négy rendőr érkezett a bikahegyi tanyához, hogy előállítsák őt, az akció azonban tragédiával végződött. A hivatalos verzió szerint a 37 éves férfinak korábbi lopási ügye miatt kellett volna egy év három hónapos börtönbüntetésre bevonulnia, mivel azonban ezt nem tette meg, körözés alatt állt. A rendőrök kiérkezésekor Pál fejszét ragadott, majd futásnak eredt. Hamarosan rátámadt az őt üldöző rendőrre, K. Péterre, aki mellkason lőtte – az áldozat a helyszínen belehalt sérülésébe.

– Fát lopott, és megölték. A rendőrség meg úgy tesz, mintha ez teljesen rendben volna – mondja az egyik családtag, Lakatos Sándor, miközben a gyásznép tüntetőleg az örkényi rendőrkapitányság elé vonul. A száz főt meghaladó társaság a roma (értsd: cigány, csak az MN a helytelen megnevezést használja több alkalommal is - a szerk.) társadalom teljes palettáját felvonultatja. A cigánysoron nyomorgóktól kezdve látni itt lelkesen szelfizgető, trendi roma lányokat és kigyúrt, veszélyesnek tűnő kopaszokat is. Megjelent Horváth Aladár, a baloldali kötődésű jogvédő is. A politikusként is ismert Horváth Aladár a gyilkosság után rögtön felkarolta az ügyet, az általa vezetett Köztársaságért Egyesület felajánlotta a jogi képviseletet, valamint adományokat gyűjtött a temetés költségeire. A karitatív felajánlásokon túl a politikus a tüntetés megszervezésében is segédkezett. Erre utal legalábbis, hogy Lakatos Sándor kérdésemre elárulja: a luxusautók között éktelenkedő régi Ikarus buszt Horváth Aladár szerezte, azzal szállította a környékbeli falvakból a temetésre az embereket.

A menet alatt röpködnek az összeesküvés-elméletek, igaz, a liberális sajtó által korábban már tálalt verziókhoz képest a gyászolók érvelése szinte zárt logikának hat. Az eset után végzett elsődleges hatósági vizsgálat ugyanis megállapította, hogy a fegyverhasználat jogos önvédelemből történt, több aggasztó kérdés viszont nyitva maradt. Például, hogy a rendőrök miért nem adtak le figyelmeztető lövést, hogy a holttestről készült felvételeken miért látszanak ütések nyomai, s hogy az eset után hogyan állhatott hamarosan ismét szolgálatba a fegyvert elsütő rendőr. (Igaz, ez utóbbit, az újbóli szolgálatba állást csak a helyiek állítják, az Országos Rendőr-főkapitányság illetékes szóvivője megkeresésünkre nem reagált.)

Az elsődleges tényfeltárás felszínességét támasztja alá az is, hogy a főügyészség az ügyben jelenleg is nyomoz. Nagy Andrea, a Központi Nyomozó Főügyészség szóvivője kérdésünkre elmondta: az esetet követően óriási felhajtás övezte az ügyet, rengeteg vélemény és találgatás látott napvilágot, így részleteket illetően nem adnak tájékoztatást. Annyit azonban a szóvivő elárult, emberölés bűntette miatt nyomoznak, s a hatóság által készített végleges jelentést várhatóan egy hónap múlva hozzák nyilvánosságra.

– Mire ideértünk, már százával álltak itt a rendőrök, lezárták az egész hegyoldalt. Azóta csak akkor mondanak valamit, ha épp kedvük tartja – mondja a hatósági vizsgálatról Lakatos Aladár, az áldozat egyik testvére. A fiatalemberrel a tett helyszínen sétálunk, a két-három száz méterre lévő tanyáról ide futott ki L. Pál – a történtekre most pár kegytárgy és a szélben álmosan lobogó rendőrségi szalag emlékeztet. A rokon szerint már csak azért is sántít a hatóságok korábban közzétett jelentése, mert tisztában volt bátyja kondíciójával – a naponta legalább két doboz cigarettát fogyasztó, százkilós férfi ilyen hosszú sprint után kizárt, hogy képes lett volna bárkiben kárt tenni.

– Kérdéseink pedig hiába vannak, ha az ügyész már a telefont sem veszi fel nekünk – folytatja, s az elhaló kommunikáció és a nyomozók kérdései miatt egyre erősebb benne a gyanú, hogy a hatóság a szőnyeg alá seperné az ügyet. Mindez Lakatos Aladár szerint veszélyes játék, mert a cigányok dühösek a végzetes lövést leadó K. Péterre, s ha a hatóság nem tesz valamit, a társaság maga veszi kezébe az ügyet.

– Nem is értem, hogy nem küldték azonnal szabadságra – mondja, az esetet követő hétvégén ugyanis a rendőrt állítólag már szolgálatban látták. Lakatos Aladár szerint akkor cselekedne a legbölcsebben, ha elköltözne a környékről. Ha nem most, pár év múlva elkapják majd – teszi hozzá. Egy budapesti étteremben találkozom az áldozat másik rokonával, ő csak név nélkül nyilatkozik lapunknak. Lakatos Aladár ugyanis nem örült, mikor a tanyán élő szomszédokkal is megpróbáltunk beszélgetni, mondván, ők megbízhatatlanok, s csak félrevezetnének minket. A keménykötésű, intelligens nehézfiúról hamar kiderül, hogy tájékozott az Örkény környéki ügyeket illetően. Elmondja, korábban „portákat csináltak” arra, vagyis szórakozóhelyeket védtek, és mivel családjának egy része még mindig ott él, rajta tartja a szemét a helyi eseményeken. A tanyán történtekre terelem a szót, s elképedve hallgatom, hogy a szemtanúk közül kettőt egy magánnyomozó-iroda segítségével hazugságvizsgálatnak vetettek alá.

– Szerettünk volna biztosra menni, ezért az ügyvédem javasolta, hogy jobb, ha megcsináltatjuk – feleli, mikor arról kérdezem, miért volt szükséges poligráfra kötni az elhunyt rokon szomszédait. A fejenként kétszázezer forintba kerülő kihallgatás ugyanis hiába professzionális, a bírósági tárgyalás során nem bizonyító erejű. Tovább értetlenkedem, végül megmutatja a konkrét dokumentációt is.

A vizsgálatot a Simon-nyomozóiroda végezte; a céget – honlapjukon található információk szerint – a magyar titkosszolgálat és a rendőrség kábítószer-ellenes osztályának leszerelt munkatársai vezetik. A poligráfvizsgálatot szakpszichológus végezte el a tragédia helyszínén tartózkodó J. Aladár és S. László kihallgatottakon. A jelentés szerint a vizsgálatra azért volt szükség, mert „ellentmondás van a rendőrök által elmondottak és a szemtanúk beszámolója között”. Utóbbiak ugyanis azt állítják, az áldozat ötven-száz méter futás után eldobta a fejszét, s úgy menekült tovább, vagyis nem biztos, hogy az önvédelem megalapozott volt. Bár azt nem látták, hogy a fejsze végül hogy került a gyilkosság helyszínére, hallották viszont, ahogy a rendőrök azt kiáltják az üldözésbe kezdett kollégájuknak: lődd le, lődd le!

A poligráfvizsgálat során mindkét szemtanúnak öt kérdést tettek fel, reakciójukat ötfokozatú skálán értékelték a semlegestől a kifejezettig – amennyiben válaszadáskor a gép az utolsó két szintet méri, valószínűsíthető, hogy a vizsgált alany hazudik. Az összesítés szerint mindkét szemtanú esetében elmondható, hogy közelről nem látták az eseményt, így az sem bizonyos hogy L. Pál eldobta volna a fejszét. A reakciókból viszont valószínűsíthető, hogy a káoszban a rendőrök hangosan biztatták társukat, ölje meg a menekülőt.

Szeretném megismerni K. Pétert, érdeklődésemre riportalanyom a város egyik edzőtermébe irányít:

– Van egy konditerem, a tulaja egy igazi állat. Együtt találják ki a hülyeségeiket – mondja.

Az alig ötezer lakosú Örkénynek ugyanis két konditerme is van – az egyikbe szinte csak romák járnak, míg a városi futballpályával szemben, egy lakóházban kialakított helyre be sem tehetik a lábukat. K. Péter nincs a városban, ezért a cigányokat kitiltó terem tulajdonosával, Csibésszel beszélgetünk. A magas, alaposan kisportolt férfi a helyi cigánysor réme lehet, legalábbis elbeszéléseiből erre következtetünk.

– Eleinte belém kötöttek, beszólogattak, aztán meg akartak verni. Kettőt közülük már sittre küldtem – mondja, mikor arról kérdezem, a helyi cigányság nem veszi-e zokon a megkülönböztető tiltólistát. Állítja, másként nem tehetett. – Ha beengedem őket, rátelepednek a helyre, és búcsút inthetek a magyar vendégeimnek – mondja. Szerinte ráadásul fokozza a problémát, hogy már a környékről is járnak át Örkénybe romák. Itt ugyanis a magyarok gyávák, nem tartanak rendet. – Engem nem érdekel, bemegyek ötször a bíróságra, ha kell, szerzek tanúkat is. Mások viszont nem mernek feljelenteni, félnek a bürokráciától és a cigányok bosszújától – mondja Csibész. – A cigány tiszteli az erőt, de ha félsz, véged van – teszi hozzá.

Szerinte ezért jók az olyan rendőrök, mint K. Péter. Nevetséges, folytatja, hogy a sajtó úgy mutatta be, mint valami jobbikos nindzsát, pedig csak a dolgát teszi. Nagy baj, hogy a tehetségesebb rendőrök sorra szerelnek le, nem éri meg nekik havi százezerért az egymást baltával gyepáló cigányok közé állni.

– Korábban a cigányok védelmi pénzt szedtek a környék szórakozóhelyein. Ez persze nem jelentett mást, mint hogy havi pár tízezer forintért nem verték szét a helyet – mondja. – Később viszont átvették a terepet biztonsági cégek: szkinhedekből, bokszolókból, egykori francia idegenlégiósokból verbuvált csapatok, s elkezdték kinyomni a romákat.

Csibész azért hozzáteszi, nem kell félteni a romákat.

– Találnak újabb módszert a pénzszerzésre, megy a zsarolás, a fabiznisz és persze a herbál [drog] – folytatja. – Olyan ez, mint Chicago. Csak kicsiben.

Az örkényi L. Pált házától pár száz méterre, erdős, bozótos területen érte a halálos lövés, a rendőrség szerint fejszével támadt az őt üldöző körzeti megbízottra, aki önvédelemből használta fegyverét. Az esetből politikai ügy kerekedett, a temetésen pedig több ismert jogvédő is részt vett. A hozzátartozók szerint a lopás miatt körözött férfit a rendőrök bántalmazták a halála előtt. Örkényben ismét felszínre kerültek a társadalmi feszültségek.