A magyar lakosság migrációs potenciálja (1. ábra) a rövid és a hosszú távú munkavállalást tekintve a kilencvenes évekhez képest a 2000-es évek elejére megnőtt, és a 2010-ben tapasztalt töréstől eltekintve 2012-ig előbb nőtt, majd 2014-ig csökkent, s azóta kis ingadozással 10–14%-os szinten maradt. A kivándorlást tervezők aránya 2005-ig alig változott, majd 2014-ig 5–6% között ingadozott. 2015 áprilisában a kivándorlást tervezők aránya a korábbi kétszerese volt, júliusra kismértékben csökkent, és októberre összességében változatlan maradt. A migrációs hajlandóság halmozott értéke sem változott 2015-ben.

A bármilyen típusú (azaz rövid távú vagy hosszú távú munkavállalás, illetve kivándorlás) migrációt tervezők aránya a teljes lakosság körében (15%) mérthez képest magasabb:

Pártpreferencia alapján ugyan jelentős különbségeket tapasztalhatunk a migrációs hajlandóság terén: a Fidesz–KDNP, illetve az MSZP szavazói körében alacsony, a válaszmegtagadók, a bizonytalanok és különösen a Jobbik-szimpatizánsok körében magasabb a migrációs hajlandóság), ám emögött feltehetően más tényezők (például a kor) hatása húzódik meg.

A 2. ábrán látható, hogy a munkaerő-piaci szempontból aktív népességhez képest a migrációt tervezők körében jóval magasabb arányban vannak azok, akik a munkanélküliség elkerülése érdekében hajlandók lennének az országon belül ingázni: míg a migrációt tervezők háromnegyede, addig az aktív népességnek csupán valamivel több mint fele ingázna. Ugyanez igaz az országon belüli költözésre is: míg az aktív lakosság kevesebb mint harmada lenne hajlandó az országon belül másik településre költözni egy állás érdekében, addig ez az arány a migrálást tervezők körében majdnem kétszeres.

A Jobbik felszólítja a kormányt, hogy a Tárki minap nyilvánosságra került, riasztó elvándorlási adatainak fényében végre tegye meg a szükséges lépéseket a fiatalok itthon tartása érdekében. Rémisztő belegondolni, hogy mi lesz, ha tényleg elhagyja hazánkat a magyar fiatalok kétharmada.

A Jobbik régóta kongatja a vészharangot, hogy amennyiben nem sikerül drasztikusan csökkenteni a külföldre vágyók arányát, akkor az demográfiai katasztrófán keresztül megroppantja a nyugdíjrendszerünk fenntarthatóságát és a magyar értelmiség elveszítését is jelenti. Az Orbán-kormány ötéves tevékenysége alatt a határozott és lényegi lépések megtétele helyett mindig a probléma tagadásának útját választotta, így nem csoda, hogy a szükséges lépések sem születtek meg.

A Jobbik számos javaslattal állt már elő, amelyek összességében érdemi javulást hoznának a ma még itthon lévőknek, és a kivándoroltak hazacsábítására is alkalmasak. A közmunka helyetti valódi munkahelyteremtésre, az oktatásból való költségkivonás helyett a szektor egészének kiemelt támogatására, a családi otthonteremtési kedvezmény mellett a szerényebb anyagi helyzetűek érdekében a szociális bérlakásépítés beindítására van szükség. Nem feledkezve meg a közhangulatot alapvetően mérgező Fidesz-korrupció visszaszorításáról sem. Mindezek együttesen arra szolgálnak, hogy az elvándorlási hullám megforduljon. Most még lehetőség van arra, hogy hazahívjuk a nyugatra menekülőket, és Magyarországon egyesítsük a kettészakadt családokat. Ha továbbra is tétlen marad a kormány, akkor viszont egy nemzedéknyi, kizárólag a II. világháborús veszteségekhez mérhető számú magyarról mond le a Fidesz, és ezt senki sem akarhatja, hogy így legyen - írja Farkas Gergely frakcióvezető-helyettes, a Jobbik Ifjúsági Tagozat elnöke.