A leghiggadtabb emberek fantáziáját is megmozgatja, ha arról hallanak, hogy pár száz forint befektetésével és egy-két focimeccs végeredményének megjóslásával milliós bevételhez lehet jutni. A minap egy nyugat-magyarországi Tippmix-játékos arra tett fel 200-200 forintot, hogy nulla-nullás félidő után kettő-nullára megverjük az osztrákokat a futball-Európa-bajnokságon, és mellékesen fogadott még a Copa America egyik meccsére is, mire csaknem egymillió forint nyereményt zsebelt be.

Több mint háromszoros nyereményt hozott az is, hogy Franciaország és Portugália a rendes játékidőben döntetlent játszott az Eb döntőjében. Nem csoda, hogy az elmúlt hetekben tetőfokára hágott a fogadási kedv, az egyetlen legális hazai sportfogadási játék, a Tippmix forgalma több mint kétszeresére nőtt.

A játékszenvedély fellángolása természetesen az állami monopólium gazdájának, a Szerencsejáték Zrt.-nek és magának az államnak is jól jön.

Hiába verünk el azonban másfélszer annyi pénzt az állami cégnél, mint 2012-ben, az állam játékadó-bevétele még mindig meg sem közelíti a négy évvel ezelőttit. Akkor vonta vissza a kormány a nem kaszinóban, hanem játéktermekben és kocsmákban működő nyerőgépek engedélyét. Ezzel 22 ezer vállalkozás létalapját szüntette meg egyik pillanatról a másikra.

Nem is kellene ezért feltétlenül könnyeket ejteni, legalább egy kicsit visszaszorulhatna a magyarok körében egyáltalán nem ritka szenvedélybetegség. Csakhogy távolról sem erről van szó, a szerencsejáték virágzik.

Az állami cégnek 2015-ben már 350 milliárd forint árbevétele volt. Szakértői becslések szerint ehhez jön még mintegy 100 milliárd forint, amely az illegális távszerencsejátékokra (az online sportfogadásra és az online kaszinókra) megy el, és tavaly már 30 milliárd forintos forgalmat produkáltak a legális kaszinók is.

Utóbbiak mindössze négy-öt embernek hoznak profitot, amelynek az összege együttesen már közelíti az állami Szerencsejáték Zrt. nyereségét.

És ez még csak a kezdet. Hiszen az öt budapesti kaszinó felett regnáló filmügyi kormánybiztos, Andrew G. Vajna (vagy ha mostanában úgy több profitot termel, Vajna András György - a szerk.) már több finn és svéd játékfejlesztő céggel kötött szerződést. Az üzletember cége, a Las Vegas Casino a HVG kérdésére azt válaszolta, hogy az év utolsó negyedére tervezik az első legális online kaszinó indulását.

Immár tény, amit néhány hónapja még csak pletykáltak, hogy a kormányfő kedvenc focicsapatának tulajdonosa, Garancsi István birtokolja a soproni kaszinót. Ennek koncessziós joga január óta ugyancsak kiterjed arra, hogy interneten is működjön. Márpedig a távszerencsejáték még a hagyományos kaszinóknál is jobban fial, hiszen térben és időben kötetlen műfaj.

Az a szóbeszéd is bejött, hogy a kaszinók elosztása „pártalapon” megy. Nemcsak Fidesz-közeli (Vajna, Garancsi, valamint a debreceni és nyíregyházi kaszinós Szima Gábor), hanem KDNP-közeli körökből is került ki kaszinótulajdonos, méghozzá Győrött, ahol Seszták Miklós fejlesztési miniszter ismerőse is benne van abban a cégben, amelyik a koncesszió jogosultja. Ez a kaszinó augusztustól kezdhet működni.

Hasonló színekben várnak befutót Pécsett és Miskolcon, illetve folyik még a lobbizás, hogy Miskolc helyett inkább Szegeden indulhassanak újra a legális nyerőgépek.

Vagyis nem történt más, mint hogy több tízezer vállalkozás helyett most fél tucat jár jól, miközben az államnak sincs több bevétele. Hogyan is lenne, ha a kormány még a kaszinókért fizetendő koncessziós díjat is leírhatóvá teszi a játékadóból? Másutt éppen ellenkezőleg szokott történni: az állam az adók mértékével szabályozza, mennyire terjedhet el a szerencsejáték, és emeli a sarcot, ha le akarja törni a szenvedélyes játékosok kedvét.

De a magyar állam arra sem különösebben kíváncsi, hogy mekkora a kaszinók valódi forgalma. Amikor az ellenzék számonkérte, miért nem telepítenek a kaszinókba is online pénztárgépeket, Tállai András, a Nemzetgazdasági Minisztérium államtitkára azt mondta, hogy a játéktermek esetében jobbak a papíralapú bizonylatok és a kaszinók saját videofelvételei, mint a pénztárgépek.

Pedig Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter tavaly decemberben nyilvánosan is ígéretet tett arra, hogy a kaszinókat is kötelezik az online pénztárgépek használatára.

A már csak magánembereket tömörítő Szerencsejáték Szövetség elnöke, Schreiber István úgy véli, nem véletlen, hogy nem hagyták meg a kaszinókat az állami szerencsejáték-szervezőnél. A Szerencsejáték Zrt.-ből sokkal nehezebb kivenni a pénzt – bár reklámköltéseinek irányításával ez sem lehetetlen.

Az állami vállalat 2014-ben hiába pályázott hét kaszinókoncesszióra, egyet sem nyert el, tavaly novemberben pedig még a kisebbségi részesedésétől is megvált a soproni kaszinót üzemeltető cégben. Így a budapesti Tropicanában ma már Vajna üzemelteti a nyerőgépeket, Sopronban pedig immár Garancsi.

A sportfogadás lehet a következő falat az oligarchák számára, ezt rebesgetik azok, akik azt is látják, hogy Orbán Viktor kormányfő Garancsival együtt röpködött a foci-Eb mérkőzéseire az OTP különgépén.

Az állam jelenleg lemond annak a százmilliárd forintra taksált összegnek az adójáról, amelyet illegális távszerencsejátékra költenek a magyarok. Merthogy költenek, az biztos, de ez a pénz egyelőre szőröstül-bőröstül külföldre vándorol. Élénk a jelenlegi határ menti forgalom is, a Partiumban például szerencsejáték-automatákkal várják a kocsmákba betérőket.

Idehaza pedig hiába deklarálja az adóhivatal, hogy blokkolja az internetes játékoldalakat. Az Eb-meccsekre éppúgy lehetett a Bwin vagy az Unibet oldalán is fogadni, mint a Tippmixen, legfeljebb a feketén tevékenykedő szerencsejáték-szervezők egy kicsivel nagyobb potenciális nyereményt ígértek a magyarországi játékosoknak, mint a Szerencsejáték Zrt.

A játékszervezők 2008-ban még azzal számoltak, hogy nagyjából 150 euróba kerül egy-egy hűséges játékos, ma már tízszer ennyi pénzt fordítanak reklám- és marketingköltségekre, belépési bónuszra, jobb oddsokra azért, hogy egy játékos kedvű ember éppen náluk költse el a pénzét. És az üzlet még így is busásan megéri.

(HVG nyomán)