Újra kirobbant a történelmi gyökerű politikai vita Vilnius és Moszkva között. Az oka egy ötrubeles - átszámítva nagyjából 22 forintot érő pénzérme -, amelyet a hónap elején bocsátott ki az Orosz Központi Bank.
A litvánok által bírált pénzérme egy 14 darabból álló sorozat része, melyet augusztus elsején bocsátott ki az orosz jegybank. Azokat az európai fővárosokat (Belgrád, Berlin, Pozsony. Budapest, Bukarest, Varsó, Bécs, Vilnius, Kijev, Kisinyov, Minszk, Prága, Riga, Tallin) ábrázolja, amelyeket a sorozat címe szerint "a szovjet csapatok szabadítottak fel a német-fasiszta megszállás alól".
Zoom
Az orosz jegybank felvételén a budapesti érme az első sorban balról az ötödik, a vilniusi az alsó sorban balról a második
Zoom
Az érmék egyik oldalán a dátum mellett a "szovjet hősöknek" emelt emlékművek láthatók. Vilnius esetében egy olyan szobor, amelyet egy évvel ezelőtt - igen helyesen - eltávolítottak. (Nem így a miénket a mi "nemzeti" kormányunk és főváros-vezetésünk.) Az alkotás egyébként a Felszabadító Harcosoknak címet viselte.
A litván külügyminisztérium képviselője megjegyezte, országában senki sem vonja kétségbe a Vörös Hadsereg szerepét és helyét Litvánia történelmében. Az érmén szereplő napon (1944. július 13.) a náci megszállást felváltotta a szovjet. Az érme kibocsátása azt jelzi, hogy Oroszország még nem kész arra, hogy elismerje a történelmi igazságot a szovjet megszállásról. Az Interfax hírügynökség emlékeztetett arra, hogy Moszkva ezt a teóriát és megközelítést határozottan elutasítja.
Az üggyel foglalkozó HVG megkereste az ügyben a Külgazdasági és Külügyminisztérium Sajtó Főosztályát. Ezt a választ kapták:
Az orosz jegybank által kiadott érmesorozatban Budapest mellett többek között Prága, Berlin, Belgrád, Pozsony Varsó is szerepel. Minden állam nemzeti bankjának szuverén joga eldönteni, hogy milyen grafikus-művészi elemekkel díszíti a nemzeti valuta egyes címleteit. A litván tiltakozás oka, mint cikkükben is szerepel, egy már nem létező emlékmű szerepeltetése volt.
Borisz Jelcin orosz elnök 1992 novemberében a magyar Parlamentben elmondott beszéde során megkövette a magyar népet az 1956-os szovjet katonai beavatkozásért, bocsánatot kért a szovjet megszállásért, és ennek következményeként, többek között Magyarországon is okozott szenvedésekért. Az orosz történeti-politikai közgondolkodásban azonban a „felszabadítás”-t soha nem követte annak továbbgondolása, s a Kelet-Közép-Európát ért politikai-morális, gazdasági represszió kiegyensúlyozott értékelése. Ennek következménye a „felszabadítás”, mint katonai-politikai aktus megkérdőjelezhetetlenségéhez való ragaszkodás.