1944. december 6-án, egy verőfényes szerdai napon érte a várost az első amerikai szőnyegbombázás. Ekkorra már alig volt célpont az ország területén, amit ne bombázott volna az angolszász légierő. Sopron menekültekkel felduzzadt lakossága mégis abba a hamis illúzióba ringatta önmagát, hogy ezt a vidéki iskolavárost, kedvelt üdülőhelyet meg fogják kímélni a bombák. A város vélt jelentéktelenségének hite csak nőtt az eseménytelen őszi légiriadók szaporodásával.

A város azonban nem kerülhette el a sorsát, hiszen a legpusztítóbb bombázás után még nyolc alkalommal érte légitámadás Sopront. A Szálasi-kormány fővárosból történő evakuálását követően Sopronba tette át székhelyét. December 6-án 10 órától összeültek a jelenlévő országgyűlési képviselők és a kormány tagjai a városháza nagytermébe. Akár ez az esemény is összefüggésbe hozható azzal, hogy az amerikai légierő bombázói miért ezen a napon intézték első támadásukat Sopron ellen. 39 db B-24-es bombázó 11 óra 23 perckor érkezett a város fölé, és célba vették a városházát, valamint a pályaudvarokat. A kioldott mennyiség 95 tonnányi bombát jelentett. (Ez közel 5 db 20 tonnás kamionnal elszállítható mennyiséget takar.)

A városházát nem találták el, a neki szánt bombák a Szt. György utca 1., 2., 3., 4., 6. és 7. számú házak egyes részeit döntötték romba. A pályaudvarokat azonban meglehetősen pontosan eltalálták.

Ezeknek környékét úgyszólván teljesen elpusztították, és mindazokat az épületeket, amelyekben a német csapatoknak hadifontosságú raktáraik vagy megfigyelőállomásaik voltak. A 2. légitámadás december 18-án következett be, és főként a Lővér Szállónak szólt, ahol Szálasi-kormány tagjai és a német katonai vezetők voltak elszállásolva.

A légoltalmi szerveknek minden légitámadás után első feladatuk volt a beomlott óvóhelyeken bennrekedtek kimentése, a sebesültek részére az elsősegélynyújtás, a keletkezett tüzek eloltása, a veszélyes épületek megtámasztása. Az építési hatóság gondoskodott a közlekedési utak szabaddá tételéről a cserép, üveg és egyéb építési anyagok kiutalásáról.

A károk meghatározása végett a város vezetősége 19 kerületre osztotta Sopron területét, és minden kerületben ideiglenes műszaki munkaerő végezte el az összeírást, mely 3476 épületre terjedt ki. Ebből könnyen sérült 1366 (33,30%), közepesen sérült 1285 (36,97%), súlyosan sérült 385 (11,08%) és rom 440 épület (12,65%). A romépületek 13%-os arányszáma országos viszonylatban nálunk volt a legmagasabb, Budapest 3,8%, Szombathely 7%-os vagy Kőszeg 1%-os arányszámával szemben.

Az épületkár 32 560 000 pengőt tett ki, ami mai értéken számolva 97.2 milliárd forintra rúgott. Százalékarányban 36,5%-os volt a pusztulás, míg Budapesten 24,7%. A 9160 soproni lakásból ép és részben használható maradt 7260 (79,2%), használható, de még helyreállítható volt 1060 db lakás (12%), megsemmisült 850 lakás (10%). ( A szerkesztő megjegyzése: 1 korabeli pengő mai értéke 2985 Ft-nak megfelelő. „Havi kétszáz pengő fixszel az ember könnyen viccel” – énekelték egykor a pesti kabaréban. A 200 pengő tehát 597 000 Ft-nak felel meg. Egy tanító csak 163 pengővel kezdte, a középiskolai tanár már rögtön 226-tal. A tekintélyesebb középpolgári lét úgy 350 pengő környékén kezdődött. Egy egyetemi tanár 500-600 pengő körül keresett. A havi 200 tette lehetővé a családalapítást, egy társadalmi helyzetnek megfelelő, vagyis 2-3 szobás lakás fenntartását, valamint legalább egy cselédlány vagy bejárónő foglalkoztatását, amely szintén általános elvárás volt. Ennek következtében a családalapítás kitolódott: a fiatal férfiak és nők 27-29, illetve 25-26 éves korukban gondolhattak a családalapításra, ennek megfelelően lecsökkent a szülőképes kor: a középosztálybeli családok átlagos gyermekszáma a 3 lett.)

A lakosság száma az 1941. évi népszámláláskor 42 255 volt. A németek elvittek 1800 személyt, a háborús események folytán életét vesztette 2400 személy. 1945. június 30-án a lélekszám 27 248, 1946. augusztus 1-én 29 644 volt. A középületek közül kisebb-nagyobb károk keletkeztek a városházán, továbbá a törvényszék, a pénzügyigazgatóság, a Győr-Sopron Ebenfurti Vasút Igazgatóság, a tűzoltóság és a vágóhíd épületein. A pótolhatatlan értékű levéltár és a városi múzeum felbecsülhetetlen kincsei – az alkalmazottak ébersége és helytállása folytán – semmiféle kárt nem szenvedtek. Ezzel szemben a telekkönyveket jelentős kár érte.

A kórház épületeinek értéke 1938-as értékben 1 500 000 pengő, a berendezés értéke 1 365 000 pengő volt. Az 1944. december 6-i bombázás folytán a szemészeti pavilon használhatatlanná vált, a sebészeti épület súlyosan megsérült, és a többi épületben is jelentékeny károk keletkeztek. Az épületkár 44%-os, a berendezésé 84%-os volt. A súlyos károk ellenére a kórház eredeti 330 ágyával tovább folytatta működését, az osztályokat összevonták, és az ágyak egy részét a folyosókon helyezték el. Így folytatódott a betegellátás.

A városi útburkolatok értéke 1938-as árban 4 132 000 pengő, és a kár 3 180 000 pengő, azaz 77%-os, a külső törvényhatósági utak burkolatainak és tartozékainak értéke 1 864 000 pengő, a kár 1 170 000 pengő, tehát 62%-os volt.

A közvilágítás 967 utcai villanylámpájából 310 semmisült meg, illetve vált hasznavehetetlenné, a 9 díszkivilágítási reflektor mind, a 40 gázlámpa közül pedig 20 pusztult el. A villamos műnél 2 transzformátor, 590 árammérő és az elosztóhálózat 20%-a ment tönkre.

Sopron híres iskolái közül úgyszólván valamennyit kisebb-nagyobb sérülés érte. Teljesen elpusztult az evangélikus tanítóképző-intézet, a Csengery utca 13. sz. alatti zeneiskola és a Rákóczi fiúnevelő intézet több épülete.

Többé-kevésbé súlyosan sérült meg a Deák téri leánygimnázium, a Széchenyi gimnázium, a Bencés gimnázium, amelynek II. emelete dőlt be. Az Erdőmérnöki Főiskola fő épülete, a Hunyadi János utcai diákotthon, az Orsolya téri iskola, a tiszti leánynevelő intézet és a Rákóczi hadapródiskola összes épülete, a tiszti épület kivételével. A közművelődési intézmények közül a harci események kisebb-nagyobb károkat okoztak a Liszt Ferenc Kultúrház, a Petőfi Színház, a Liszt Ferenc Múzeum és a közkönyvtár épületein.

A sportlétesítmények sorában a legnagyobb veszteségek a nagy uszoda, a Béke úti tenisz- és jégpálya, továbbá a tómalmi strandfürdő épülete és a kabinsorok, a fertői strandfürdő a Rákóczi intézeti fedett uszoda és a Vasutas Sportpálya megsemmisülése, valamint a papréti tornacsarnok, 13 iskolai tornaterem, és az Anger réti SFAC sportpálya megsérülése voltak.

Sopron fejlesztésének egyik fontos tényezője az idegenforgalom. A szállodai szobák száma 1944-ben 361, az ágyak száma pedig 457 volt. Teljesen megsemmisült a Lövér szálló II. sz. és az éttermi szárnya, továbbá a Várkerületi „Fehér Rózsa”, a Baross u. 4. sz. alatti „Baross szálló”, a Hatvani turistaház panziója, a Tómalmi szálló és a Hubertus vendéglő és szálló. Súlyosan megsérült a Gruber szálló, a Lövér szálló I. szárnya, az István menedékház, az Erzsébet kerti kioszk. Használható állapotban csak a Pannónia szállóban maradt meg 40 szoba. Tönkrement az Idegenforgalmi Iroda helyisége és elpusztultak az autógarázsok. Használhatatlanná vált a befejezés előtt álló Ciklámen Szálló.

A vasúti közlekedés kárai voltak talán a legnagyobbak. A MÁV déli pályaudvarán elpusztult az áruraktár, a lakóépület, a pályafenntartási telep, az állat egészségügyi épület, a vízház és súlyosan megsérült a felvételi épület, a vágányhálózat és az egész vasúti berendezés. A GYSEV pályaudvarára 287 bomba esett, nagy része romba dőlt és elvesztette teljesítő képességének 80%-át. Az igazgatósági épület kiégett.

A gyárak közül rommá váltak a Wellesz és Schwitzer gumigyár, a Seltenhofer gépgyár és harangöntő, a Jakobi szivargyár, a malátagyár és a Marlovits sertéshizlalda.

Súlyosabb bombatalálatokat kaptak a selyemgyárak, a Tűgyár, a Zárgyár és Tejipari Vállalat. A bombázások legfontosabb célpontjai a laktanyák voltak. A lovassági-, a tüzér-, a honvédlaktanya és a Rákóczi hadapródiskola épületeinek nagy része rommá vált, egy része pedig súlyosan megsérült. A 48-as laktanya egyes épületei is súlyos károkat szenvedtek.

(Boronkai Pál nyomán írta Gőbl Gábor)