A vádirat szerint F. Attila elsőrendű vádlott 2010 végétől bennfentes kapcsolatokkal rendelkező, sikeres brókernek adta ki magát, hogy kiemelkedő hozamú és ugyanakkor kockázatmentes befektetési lehetőséget kínáljon. Összehangoltan működő, piramisszerű bűnszervezetet hozott létre, melynek kizárólagos célja az volt, hogy az F. Attilával és társaival kapcsolatba kerülők pénzét megtévesztő módon megszerezze. A vádlottak összesen csaknem háromszáz rendbeli, különösen nagy kárt okozó, bűnszervezetben elkövetett csalás miatt álltak bíróság előtt.

A vádlottak tagadták a bűncselekmények elkövetését. F. Attila lényegében azzal védekezett, hogy az összegyűjtött pénzt nem sikerült befektetni, illetve továbbadta egy meg nem nevezett személynek. Társai pedig arra hivatkoztak, hogy a befektetésre kapott pénzt továbbadták a szervezetben felettük állóknak, és így ők maguk is az ügy áldozataivá váltak.

Az elsőfokú ítélet szerint a 28 vádlott közül F. Attila mellett ugyancsak a bűnszervezet tagja volt még 12 ember, őket szintén végrehajtandó szabadságvesztésre ítélték. Négy vádlott esetében a bíróság részben végrehajtandó, részben felfüggesztett szabadságvesztést szabott ki, tucatnyi vádlottat pedig bizonyítottság hiányában felmentett.

Az ügyben kiszabható büntetés a bűnszervezet miatt akár 20 év is lehetett volna, a törvényszék azonban figyelemmel volt a sértetti közrehatásra is. Arra, hogy a sértettek nem voltak körültekintők, amikor a pénzüket irreális, közgazdaságilag nem igazolható hozamok ígéretével befektették.

Az elsőfokú ítélet szerint az ügyben 8,5 milliárdos kár bizonyított. Az elítélt vádlottaknak az elsőfokú döntés szerint több mint 2 milliárd forint, 95 ezer dollár, illetve 860 ezer euró kártérítést kell kifizetniük a sértetteknek.

A törvényszék fenntartotta F. Attila előzetes letartóztatását, négy vádlottat pedig lakhelyelhagyási tilalommal sújtott.

(MTI)

Akár az évtized piramisjátékának is nevezhetnénk a Forgács testvérek által lebonyolított csalássorozatot, ha nem lett volna Bróker Marcsika, a Buda-Cash- és a Quaestor-ügy. Így a két éven át folytatott sokmilliárdos csalás csak a "kisebb ügyek" közé sorolható. Az országos hálózatot felépítő nagykátai ikerpár - amint az az elsőfokon meghozott ítélet kihirdetéskor egyértelműen kiderült - csak a pénzeket szedte be, semmilyen érdemi befektetési tevékenységet nem folytatott.

Az ügy bonyolultságát jól érzékelteti, hogy a Fővárosi Törvényszéken az ítéletek felolvasása is közel egy órán át tartott. Büntetést 29 vádlott ügyében szabtak ki, az elsőrendű vádlott Forgács Attila 11 éves, a másodrendű Sándor Angelika 9 éves, míg a másik Forgács testvér, László 5 év hat hónap fogházbüntetést kapott elsőfokon. Még a 20. rendű vádlottnak is 4 év 4 hónapra börtönbe kell vonulnia.

A vádlottak döntő többségénél alig találtak zárolható vagyont, ezért a zárolt bankszámlákból és vagyontárgyakból vélhetően nem lehet kárpótolni a befektetőket.

A korábbi híradások 1000-1200-ra tették a kárvallottak számát, a bíróság ugyanakkor csak 450 tanút hallgatott ki. A hétfői ítélet hirdetéskor viszont alig több tucat olyan kárvallott nevét sorolták fel, akinek az egykori vezetők vagyonelkobzásából kártérítést kell fizetni. A "Forgács-féle piramis művek" fejeseinek ugyanis alig van zárolt vagyona, értékes gépkocsit és ingatlant nem találtak.

Hajba Krisztina tanácsvezető bíró az ítéletek indoklásában több fontos kérdésre is rámutatott, illetve több kérdést is megfogalmazott. Ezek közül a legfontosabb, hogy hol van a pénz? Az érintettek ugyanis 8 milliárd forintot szedtek be, de alig 1,5 milliárdot fizettek vissza tőke vagy kamat formájában. A hálózat 10-30 százalékos kamatokkal csábította a "befektetőket", amit csak a piramisjáték legelején és csak néhány embernek fizettek ki.

Azt sem tudták meg sem az érintettek, sem a nyomozók, hogy mibe fektették - ha egyáltalán befektették - a beszedett milliárdokat. Forgácséknak ugyanis semmiféle pénzügyi képzettségük-ismereteik nem voltak, csak a másodrendű vádlott Sándor Angelika volt képzett pénzügyi téren.

A beszedett pénzekről semmiféle hivatalos szerződés nem készült, ezek nagy részét ugyanis papírok nélkül, vagy kölcsönszerződésbe "öltöztetve" könyvelték. Egyedül az 5. rendű vádlott volt precíz, aki egy adatlapon rögzítette az ügyfelek nevét és azokét is, akik ajánlóként léptek be a rendszerbe. Ezért aztán azt is nehéz volt felmérni, hogy mekkora volt valójában a hálózat.

A kölcsönszerződésekkel alátámasztott irreális hozamokat sokszor és csakis szóban, tőke és hozam garantált befektetésnek titulálták az ügynökök, akik jó része sajátos módon egyben sértett is, hiszen az ő befektetett pénzüket is elnyelte a rendszer.

A bírónő nem véletlenül hozta szóba a sértettek felelősségét, pontosabban felelőtlenségét is. Az ügyfeleket ugyanis láthatóan egyáltalán nem érdekelte az, hogy mibe fektetik a tőkét, milyen pénzintézettel van a Forgács-piramis szerződésben. Sőt, még az sem zavarta őket, hogy a pénzt sokszor zacskóban, benzinkutak parkolójában adták át. Az ügyfelek megtévesztésére egyébként drága díszleteket is használtak: a fővádlottak a Bank Centerben és az EMKE irodaházban is béreltek irodákat.

A vádlottak, akiket csak a havi csábító hozam érdekelt, egyenként néhány százezer forinttól több tízmillióig "invesztáltak" a hálózatba. Banki kapcsolatként egyedül a Budapest Bankot nevezték meg, amelynek amúgy semmi köze nem volt a piramisjátékhoz. Amikor a pénzügyi kapcsolattartó neve került szóba, akkor egy bizonyos Fehérvári Dénes bukkant fel, aki éppen úgy kitalált személy, mint ahogyan a befektetések. Az elpárolgott milliárdok viszont nagyon is valósak.