1956 kevés meghagyott, a kádári restaurációban sem visszacsinált eredményeinek egyike a Rákosi-címer kiakolbólítása. A búzakalászos-kalapácsos címert a forradalom leverése után sem hozták vissza, közterületen rég nem volt látható. Idáig. Egy győri lakóházon egy éve feltárták az évtizedeken át befalazott domborművet. A lakók úgy döntöttek, a restaurált Rákosi-címer maradjon.

Ahhoz képest, hogy ezzel ez lett az első, eredeti állapotában helyreállított önkényuralmi jelkép Magyarországon, meglepően simán ment a dolog, anélkül, hogy a művészetiként induló projektet maga alá temette volna a pártpolitika.

Az egész egy kiállításon kezdődött. Szolnoki József és Katharina Roters elég régóta foglalkozik az emlékezet és felejtés helyeivel, azzal, hogy mit tudunk kezdeni a múlt darabjaival. Szolnokinak a Krumplibogár és mások mellett volt egy nagyon erős filmje a magyarországi „hun nemzetiségről”, foglalkozott a Turul Kólával és az ezoterikus nacionalizmus burjánzásával, feldolgozták a Kádár-rendszer kockaházainak örökségét, de az egyik fő témájuk a (közel)múlt alulnézetből, a közös történelem, ahogy azt az átlagember látja, használja, satírozza – megdolgozza vagy eltakarja.

Mivel a művészházaspár egyik mániája az átragasztott szimbólumok, az eltüntetett címertáblák, nagyon lelkesek voltak, amikor kiderült, hogy a salgótarjáni megyeházán még mindig ott van egy kommunista összefogást hirdető dombormű és egy Rákosi-címer. Arról, hogy mit gondolnak erről az emberek ma, csináltak is egy kiállítást Hackeld a múltat! címmel – és lám, mire jó egy tárlatvezetés: egy ilyen alkalmon jött oda hozzájuk egy látogató egy igen hasonló sztorival Győrből.

A dolog lényege, és ezt tanúsította a látogató által hozott harmincéves fotó is, hogy az Attila utca 15. számú ház homlokzatán a nyolcvanas évekig díszelgett egy Rákosi-címer. Akkor egy felújításnál eltüntették, de a reliefet nem verték le, csak befalazták. Azóta is ott volt a bejárat felett, a láthatatlanná tett, mégis velünk lévő múlt kis darabjaként.

Önmagában érdekes, hogy a mázas kerámia dombormű a késő-Kádár korig a helyén maradhatott, hiszen a Rákosi-címereket 1956 után a legtöbb helyen igyekeztek gyorsan eltüntetni. A lyukas zászló, melyből éppen a régi címert vágták ki, a forradalom egyik legfontosabb jelképe lett, és az egyik fő köztérmegtisztítási forradalmi rituálé is (a vörös csillagoké mellett) a Rákosi-címerek eltávolítása volt – a gellérthegyi Szabadság-szobor talapzatán lévőt például katonák lőtték szitává.

A Rákosi-címerek forradalmi eltüntetése nem csak spontán történt: október 28-án a kádári megtorlásban később kulcsszerepet játszó Münnich Ferenc (már ekkor is ő volt a belügyminiszter) adott ki parancsot a régi címer eltávolítására, Nagy Imre pedig ugyanaznap jelentette be a rádióban, hogy a kormány azt javasolja: a Kossuth-címer legyen az új magyar címer. Mint tudjuk, a forradalom bukása után a Kossuth-címer nem maradhatott, de a sztálinista jelképet sem hozták vissza: az országgyűlés forradalom utáni első ülésén, 1957. május 9-én fogadta el az új, „Kádár-címerről” szóló törvényt.

A művészeti projekt keretében az alkotók kibontották, és restaurálták a befalazott győri Rákosi-címert. A tavalyi munkálatokról videó is készült:

"Mi nem értelmezünk, nem értékelünk, hanem feltárunk, szemeket nyitogatunk, s aki szívesen beszél – sokan nem akarnak –, azzal beszélgetünk" – mondta egy interjúban Katharina Roters. Szerinte az Attila utcai Rákosi-címeres dombormű egy "street art emlékmű", ők pedig elsősorban "egy párbeszédet szeretnének életre hívni", ebben az esetben elsősorban az ötvenes évekről.

A projekt részeként a győri Kazinczy Ferenc Gimnázium diákjait is megkérték arra, hogy otthoni tárgyakon keresztül vizsgálják a saját családjuk ötvenes évekhez kapcsolódó emlékezetét. Az alumínium kávéfőzőtől a mosonmagyaróvári sortűz helyén talált Rákosi-címeres gombig a legkülönbözőbb tárgyak jöttek elő. A gimnazisták mellett maga a Rákosi-címeres ház lakói is helyzet elé voltak állítva: nekik kellett eldönteniük, hogy mi legyen a forradalom 60. évfordulójára újra láthatóvá tett önkényuralmi jelképpel.

A győri Attila úti ház vagongyári kádereknek épült a Rákosi-korszakban. Azóta a lakóközösség nyilván szinte teljesen kicserélődött. A most itt élők lényegében három lehetőség közül választhattak:

A tulajdonosok szinte egyöntetűen az első opció mellett döntöttek. Csak egyvalaki szavazott nemmel, ő úgy érezte, hogy "ez olyan lenne, mintha egy diktatórikus rezsimnek állítanánk emléket". A többség azonban a Rákosi-címer meghagyása mellett volt, így jövőre, miután felkerül a külső szigetelés, a felújított címer a házon lévő többi domborművel együtt visszakerül majd. Egy emléktábla is kerül majd mellé, ezzel a szöveggel:

Az alkotók szerint ezzel a kísérő szöveggel az emléktábla már nemcsak a Rákosi-rendszert szimbolizálja, hanem az ahhoz való viszonyunkat is. Magyarországon legjobb tudomásunk szerint ez lesz az első, eredeti állapotában helyreállított önkényuralmi jelkép.