Paradigmaváltásra készül Orbán Viktor a titkosszolgálatoknál, ennek keretében kaphat a jövőben új, a privát szférát is érintő feladatokat az Információs Hivatal. A lap kormányhoz közeli forrásai szerint már Pintér Sándor belügyminiszter nemzetbiztonsági ügyekért felelős miniszterelnök-helyettesi megbízása is a paradigmaváltás része.

Orbán Viktor állítólag már a választás előtt eldöntötte, hogy szakít az elmúlt 28 év gyakorlatával, és a jövőben sokkal aktívabban kívánja felhasználni a titkosszolgálatokat – elsősorban a hírszerzést – a kormány a stratégiai gazdasági és politikai döntéseinek előkészítéséhez, valamint a magyar érdekek védelme mellett, azok képviseletére és az érvényesítésére is. Ugyanakkor a korábbiakhoz képest a kormány várhatóan konkrétabb hírigényt fogalmaz majd meg titkosszolgálatokkal szemben.

Kiemelt hangsúlyt kaphat a „cég” munkájában a külpolitikai, nemzetbiztonsági, katonapolitikai és nemzetgazdasági döntésekhez szükséges információk megszerzésén túl kiemelte feladata lesz a hírszerzésnek például a nemzetgazdasági szempontból különösen fontos iparágak, a magyar gazdaság meghatározó vállalatainak, vállalkozóinak érdekvédelme, piacra jutásuk támogatása, piaci pozícióik erősítése.

Ez – ki nem mondva – azt jelenti, hogy a titkosszolgálatnak a jövőben a maga speciális eszközeivel segítenie, támogatnia kell a magyar cégek bevezetését a nyugat-európai tőzsdékre. Továbbá képesnek kell lennie olyasféle helyzetek előrejelzésére (hosszabb távon megakadályozására is), amelyek során – például – egy magyar többségi tulajdonban álló cég pozícióit az adott országban megkísérlik nem piaci eszközökkel befolyásolni.

Emellett a kormány a jövőben minden korábbinál pontosabb képet szeretne kapni arról, miként vélekednek döntéseiről Brüsszelben, Berlinben, Párizsban, és mind jobban tisztában akar lenni azzal, hogy az Európai Unió meghatározó, véleményformáló politikusai a színfalak mögött hogyan terveznek reagálni a magyar kormány lépéseire, törekvéseire; a nekik nem tetsző magyar intézkedésekkel szemben mikor és milyen ellenlépéseket kívánnak megtenni. Ezek az információk nélkülözhetetlenek a Brüsszellel vívott „szabadságharc” sikeres folytatásához.

Ezen a téren várhatóan szorosabbra fűzik a magyar-lengyel titkosszolgálati kapcsolatokat. Mert, bár a lengyelek nem nézik jó szemmel Budapest és Moszkva közeledését – ők hagyományosan nincsenek jóban az oroszokkal –, de az unió jövőjét érintő számos kérdésben a két kormány egy csónakban evez. Ezért mindkét ország vezetői számára fontos, hogy már a tervezés, sőt, a koncepciógyártás időszakában pontosan ismerjék Brüsszel szándékait.

Nem példa nélküli a világban, hogy a nemzeti titkosszolgálatok hírszerzési információkkal megtámogatják országuk cégeinek világpiaci érvényesülését. Csak példaképpen: amikor 2004-ben egy magyar hacker megtámadta a svéd távközlési óriás, az Ericsson informatikai rendszerét, a svéd titkosszolgálat beleállt az ügybe, és kulcsszerepet vállalt a támadó azonosításában, tőrbe csalásában, valamint elfogásában. De más országok más multinacionális cégei is rendszeresen „konzultálnak” a titkosszolgálatokkal és az azokat irányító tárcák illetékes vezetőivel.

Magyarországon ez korábban nem volt gyakorlat. Sőt, a titkosszolgálatok még a magyar cégek ellen külföldről indított ipari kémkedéseket is az adott magáncég belügyeként kezelték, s kezelik még ma is.

Tízmilliárd forintos ügyekre legyintettek rá korábban a szolgálatok, mondván: a magáncégek titkait a tulajdonosoknak és a menedzsmentnek kell megvédeniük, nem a titkosszolgálatnak. Az efféle esetekkel eddig jobbára csak az adóhatóság vagy a pénzügyőrség nyomozói foglalkoztak, ők is csak akkor, ha a bűncselekmények veszélyeztették az államot megillető adóbevételek beszedését.

Felvetődik azonban a kérdés: kiket fognak védeni és támogatni a kormányzat által még rövidebb pórázon vezetett titkosszolgálatok a jövőben? A nemzetbiztonságon túl, persze. Minden külpiacra kilépő vállalkozás számíthat majd a támogatásukra vagy csak egy szűk kör? Erre a kérdésre egyelőre senki nem tudja a választ. És vélhetően nem is fogja, hiszen a titkosszolgálatok és a magánszféra konkrét együttműködéseit sehol a világon nem verik nagy dobra.

A Zoom szakértői azonban némi párhuzamot vélnek felfedezni a titkosszolgálatok feladatainak átalakítását célzó magyar törekvések és az orosz modell között. Emlékeztettek rá, hogy Oroszországban Vlagyimir Putyin látványos meggazdagodása mögött – egyes becslések 200 milliárd dollárra teszik az orosz elnök magánvagyonát, s őt tartják a világ leggazdagabb emberének – sokan a titkosszolgálatokat, továbbá az elnök titkosszolgálati múltját sejtik. Titkosszolgálati eszközökkel és módszerekkel lényegében a világ bármelyik cége megroppantható, befolyásolható; döntéshozói megtéveszthetők, megfélemlíthetők. Ezzel pedig extra profithoz lehet juttatni más cégeket vagy magánszemélyeket.

Hacsak nem védi a befolyásolni kívánt céget is egy titkosszolgálat.

Bárhogyan is lesz, az már szinte bizonyos, hogy a magyar titkosszolgálatok a rendszerváltáshoz fogható átalakulás előtt állnak. Egyszersmind úgy fest, az a titkosszolgálati politika, amelyet eddig a Fideszben Kövér László képviselt és alakított, megbukott. A Fidesz egyes számú tagkönyvének tulajdonosa, aki 1998 júliusa és 2000 májusa között az első Orbán-kormány titokminisztere volt, már nem képes meggátolni a polgári titkosszolgálatok integrációját.

Orbán Viktor negyedik kormányában Pintér Sándor belügyminiszter miniszterelnök-helyettesként irányítja majd a nemzetbiztonsági kabinet munkáját. Ezzel, ha de jure nem is, de facto megvalósult Pintér egyik régi terve, a polgári hírszerzés és elhárítás integrációja, amit Kövér eddig minden rendelkezésére álló eszközzel hátráltatott.

Formálisan – az eddig kiszivárgott hírek szerint – továbbra sem olvad egybe az Információs és az Alkotmányvédelmi Hivatal; előbbi a Miniszterelnökségtől visszatér a Szijjártó Péter vezette Külgazdasági és Külügyminisztériumhoz, az elhárítás marad a Belügyminisztérium alárendeltségében. Ám nemzetbiztonságért felelős miniszterelnök-helyettesként mind a két cég Pintérhez tartozik majd, és senkinek se legyenek kétségei: a jövőben a hírszerzésnél is Pintér szava lesz a döntő.

Ezzel a titkosszolgálatoknál minden bizonnyal véglegesen lezárul az a korszak, amelyben Kövér László – vélhetően a köré csoportosult titkosszolgák hatására – mindenáron fenn akarta tartani az egymással versengő titkosszolgálatok rendszerét. Ő hitt abban, hogy a versengő hírszerzések és elhárítások (polgáriak és katonaiak egyaránt) egymást – és egymás híreit – is ellenőrizve pontosabban szolgálják ki a kormány hírigényét, mintha egy konglomerátumba szerveznék az összes titkosszolgálatot. Kövér részben ezért tartotta fenn miniszterként az 1990-ben kialakított szétaprózott, drága és még az ott dolgozók szerint is rendkívül rossz hatékonysággal működő titkosszolgálati struktúrát. És később, a Fidesz egyik legbefolyásosabb politikusaként ezért tett keresztbe minden olyan törekvésnek, amely a titkosszolgálatok összevonását célozta volna.

Kövér emberei hivatalosan a szolgálatok közti hírverseny előnyeivel érveltek a rendszer fenntartása mellett, de más okból sem tartották szerencsésnek a visszatérést az 1990 előtti rendszerhez, amelynek során az összes titkosszolgálat a Belügyminisztérium III.-as főcsoportfőnökségének keretei között működött. Kövér – és vélhetően az ő hatására Orbán is – mindezidáig nem akarta, hogy bármelyik miniszter kezében is túl nagy (titkos információs) hatalom összpontosuljon.

És főleg azt nem, hogy Pintér Sándor legyen az az valaki. Noha Pintérben a miniszerelnök maximálisan megbízik, Kövér már korántsem annyira. Kettejük hagyományos „jó” viszonyával magyarázzák bennfentesek, hogy Pintér 2010-ben megkapta ugyan az alkotmányvédelmet és a szakszolgálatot, a külföldi hírszerzést azonban előbb a Külügyminisztérium alá szervezték, majd a Miniszterelnökséghez, azaz Lázár Jánoshoz, akivel Pintér viszonya, ha lehet, még kevésbé volt jó, mint amilyen Pintér és Kövér kapcsolata.

A rendszerváltozás óta a titkosszolgálatokat együttesen mintegy húsz miniszter irányította, többször átszervezték őket, de ahelyett, hogy a hatékonyságuk javult volna, inkább csak bonyolultabbá vált a rendszer a folyamatos átszervezések következtében.
A migrációs válság ürügyén a Belügyminisztérium kijárta a Terrorelhárítási Információs és Bűnügyi Elemző Központ (TIBEK) megalakítását, amihez Pintérnek – és a Belügyminisztériumból azóta titkosszolgálati múltja miatt éppen Lázár János közbelépése nyomán kiebrudalt Tasnádi Lászlónak – sikerült megszerezni az ellenzék támogatását.

A TIBEK létrehozását azzal indokolták, hogy „kell egy olyan szervezet, amely a különböző titkosszolgálatoknál és nyomozóhatóságoknál összegyűjtött információkat összegzi, elemzi és ezzel csökkenti az információvesztés kockázatát”. Ez az indoklás persze egyszersmind annak a beismerése is, hogy korábban a rendszer nem működött megfelelően, vesztek el, veszthettek el az ország nemzet- és gazdaságbiztonsága, kül- és katonapolitikája szempontjából fontos információk. Azaz a kormány szerint nem mindig voltak adottak a megalapozott döntéshez szükséges információk.

Bár ezen az állapoton a TIBEK létrejötte sem változtatott (attól még, hogy a megriasztott verebek más sorrendben ülnek vissza a villanyvezetékre, egyikből sem lesz sas), de a szervezet létrehozása minden jel szerint ennek ellenére is fordulópontot jelent a hazai titkosszolgálatok történetében.

A szervezetben rejlő lehetőségek; tudniillik az, hogy az összes titkosszolgálat minden titkára rá lehet látni a TIBEK-en keresztül, megtetszett a miniszterelnöknek. A Zoom.hu információi szerint Orbán már jóval a választások előtt elhatározta: újabb kétharmados győzelem esetén első dolgainak egyike lesz a titkosszolgálatok megújítása. Ezt egyszerre indokolta a migrációs helyzet, az Európai Unió folyamatban lévő átalakulása és az ország, a magyar gazdaság, a hazai vállalkozások érdeke. Ez utóbbiakra célozhatott Orbán, amikor alig egy hónappal a sorozatban harmadik kétharmados a választási győzelem után, a szokásos pénteki rádióinterjújában bejelentette:

Arról nem beszélt, hogy az új titkosszolgálatnak – már ha az lesz a központ – mi lesz a pontos feladata. Értékeli, elemzi a külföldi eredetű (hírszerzési) információkat, közreműködik a kormány hírszerzési politikájának kialakításában és a többi – egyelőre ezt lehet tudni. Az Atv.hu információja szerint formálisan meg sem alakul a hírszerzési központ.

De nem is kell megalakulnia. Mindenekelőtt azért nem, mert Pintér (és Szijjártó) kezében nagyobb biztonságban tudhatja a hírszerzést, mint az elmúlt négy évben Lázár Jánoséban. Továbbá azért nem, mert a titkosszolgálatoknál egy rossz szakmai döntés vagy valamelyik ellenérdekű titkosszolgálat akciója miatt bármikor kitörhet egy olyan botrány, amely még nálunk is fejeket követelhet. Ezért is igyekeztek lebeszélni a tanácsadói Orbánt, hogy az új rendszerben közvetlenül akarja irányítani a hírszerzést. Rossz nyelvek szerint a miniszterelnök védelmében találták ki a nemzetbiztonságért felelős helyettesi pozíciót.