Hetek óta problémát jelentenek a házakba és lakásokba tömegével behúzódó vándorpoloskák és a márványos poloskák. Az MTA honlapján olvasható cikk szerint a jelenséget az okozza, hogy két, itthon nem őshonos poloskafaj, ahogy lassan hűvösödnek az éjszakák, elkezdett melegebb helyeket keresve telelésre elhúzódni.

A zöldes színezetű vándorpoloska és a barnás mintázatú márványos poloska csupán néhány éve jelent meg az országban, de egyedeik nagymértékben elszaporodtak. A vándorpoloska trópusi eredetű, a kutatás feltételezi, hogy Etiópia környékéről származik, míg a márványos poloska jellemzően kelet-ázsiai rovar. Növényevő fajokról van szó, amelyek az emberre nem jelentenek veszélyt – mondta Kontschán Jenő tudományos főmunkatárs, az MTA Agrártudományi Kutatóközpont Növényvédelmi Intézetének igazgatója.

A két poloskafaj elterjedése jelentős károkat okoz: mind a vándorpoloska, mind a márványos poloska valósággal ellepi a mezőgazdasági területeket, a házak körüli kiskerteket és még az erkélyeken tartott növényeket is. A közvetlen kár is igen komoly, mert poloskajárás után fogyaszthatatlanná válnak a zöldségek, gyümölcsök.

A szakember tájékoztatása szerint jelenleg csak kémiai eszközöket, vagyis rovarirtó szereket tudnak alkalmazni. Mindenképp fontos mielőbb elpusztítani a lakásba bejutó poloskákat, mert a védett helyeken áttelelő egyedek lesznek az alapítói a következő évi populációknak. Előszeretettel húzódnak fáskamrákba, sufnikba, pincékbe, ahol a körülbelül egy centiméteres résekben, repedésekben sokszor több tucat példány is elrejtőzhet – magyarázta Kontschán Jenő.

Az MTA szerint a két poloskafaj magyarországi természetes ellenségei jelenleg még nem ismertek. A kutatók a vándorpoloska és a márványos poloska külső és belső parazitáit próbálják feltárni, azt feltételezve, hogy ezek az élősködők segíthetnek a populációk egyedszámának csökkentésében. A vizsgálat azért fontos, mert a paraziták hatékonyan csökkenthetik a poloskák túlélési esélyeit. A kutatás az európai uniós Gazdaságfejlesztési és Innovációs Operatív Program (GINOP) támogatásával folyik.

Azt is próbálják kideríteni, hogy milyen növényeket kedvelnek a poloskák. Ez azért lényeges, mert van esély arra, hogy az értékesebb növények közé olyan, számunkra kevésbé értékes növényeket ültessünk, amelyekre át tudjuk csábítani a poloskákat – mondta a szakember.

A kutatók egy környezetbarát gyérítési módszer kidolgozásával is foglalkoznak. Azt a jelenséget igyekeznek kihasználni, amellyel az utóbbi hetekben rengetegen szembesültek: ezek a fajok együtt, nagy számban vonulnak el telelni. A kutatók modellezik a jellegzetes telelőhelyeket, mégpedig azért, hogy egy könnyen és egyszerűen megsemmisíthető csapdát fejlesszenek ki.

A csapdákkal sajnos nem fogják tudni teljesen kiirtani ezeket a kártevő rovarokat, de az egyedszámukat remélhetőleg jelentősen visszaszorítják majd – tette hozzá a Növényvédelmi Intézet igazgatója.

Mivel a modelleket, majd a csapda mintadarabjait a természetben kell tesztelniük, a kutatás ki van téve a környezeti tényezőknek. Ha elhúzódik a meleg ősz vagy enyhén alakul a téli időjárás, az megbolygathatja az invazív (nem őshonos) poloskák telelését, és mindez nehezíti az eredmények értékelését. Az igazgató úgy tervezi: mire 2020 végén véget ér a kutatást finanszírozó GINOP-pályázat, akkora már egy prototípust elkészíthetnek.

A közlemény szerint, hiába ér véget majd a 2018-as poloskainvázió, lassan készülni kell a következőre. Az elmúlt évek megfigyelései szerint ugyanis hasonlóan tetemes számú poloskára kell számítani, mert a jelentősebb lehűlések sem vetik vissza az áttelelő egyedek számát.

(MTI)