 |
A Magyar Mérce címlapjának margójára
Nagy vihart kavart a Magyar Mérce havilap első, augusztusi számának címlapján közölt hír: Gerillacsapat a Délvidékért. Toroczkai László - akit a fénykép fegyverrel a kezében mutat - velem korrekten előre egyeztetett közleményében jelezte a minap, hogy szerinte a címlap félrevezető, mert ez egy hét évvel ezelőtti történet, ami csak a cikkből derül ki, ha elolvassák. A gerillacsapat szervezéséről először a tavaly megjelent, önéletrajzi könyvében számolt be, melyből részletek közléséhez hozzájárult számomra; maga küldte át a fényképeket is hozzá, valamint a könyv kívánt reklámját, mely a cikkben megjelent.
Nem gondolom azonban, hogy ez kárt okozna bárkinek. A titkosszolgálatok ugyanis nyilván tudtak már az esetről, ha máshonnan nem, legalább magából a könyvből. A Magyar Mérce csak szélesebb körben ismertette azt, amit Toroczkai László már megírt. Szerintem egy fegyveres szervezkedés - még ha csak készülődés maradt is - mindenképp hírértékű, mert hát mikor volt ilyen a magyarság történetében legutóbb? Az a többi médium hibája, hogy eddig agyonhallgatták; én az általam elsőként szerkesztett lapszámban közzétettem. Illetve az Ébredő Nemzedék nevű havilap főszerkesztőjeként 1999-ben már közöltem egy interjút a gerillacsapat főszervezőjével, Rózsa Flores Eduardoval, bár ott értelemszerűen még csak a délszláv szabadságharcban való részvételéről beszélt a horvátországi ezredessé előléptetett, újságíróból lett katona.
A Magyar Mérce megjelenése után látszik, hogy jó lett volna Toroczkai Lászlóval egyeztetni a megjelenés pontos formájáról, de a szerkesztés a Magyar Sziget idején történt, amikor ez nem lett volna könnyű. És ha már itt tartunk: Laci sem egyeztetett könyve megjelenése előtt, melyben ezt is megírta: "a nemzeti ifjúság színe-java részt vett a kiképzéseken. A legtöbben ma nemzeti szervezetekben tevékenykednek, sőt néhányat vezetnek is." Persze nevek említése nélkül közölte ezt, de én pl. könnyen beazonosítható voltam, miután Csurka a MIÉP-ből való kirúgásom után 2003-ban - nevetségessé téve engem - azt írta a Magyar Fórumban, hogy néhány haverommal, Rózsa Flores Eduardo vezetésével "vissza akartam foglalni" a Délvidéket, amihez az ő segítségét kértem. (Jegyezzük meg: a MIÉP-nek csak a parlamenti időszakában juttatott, közel egymilliárdos állami támogatása azért elég lett volna egysmásra...) Most, amikor a Magyar Mérce megjelenése után azzal vádolnak néhányan hangzatosan, hogy a délvidékiek életével játszom, nyíltan közzéteszem: magam is részt vettem a lapban ismertetett, délvidéki magyarok védelmében szervezett, fegyveres előkészületekben. Ennek ismeretében érthető, hogy talán szubjektivizmusom is vezetett, amikor e témát címlapra méltónak találtam.
A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom vezetőjével persze a történtek után sem romlott meg a kapcsolatom. Amúgy is osztom könyvében megírt, s lapunkban majd hozzájárulásával megjelenő gondolatát: "Rájöttem, hogy céljaink érdekében - a jelenlegi viszonyoknak megfelelően - sokkal eredményesebben tudok küzdeni szervezett, törvényes és nyilvános keretek között. Igaz, ez a küzdelem lényegesen nehezebb, fáradságosabb, hosszabb és idegőrlőbb, mint puskával ülni egy lövészárokban, s várni az ellenséget." Ma már mindketten ezt a hosszú, rögös utat járjuk; ezt díjazta a Magyar Mérce szerkesztősége is, amikor augusztusi számában Toroczkai Lászlót a Magyar Sziget megvalósításáért a hónap magyarjának választotta.
Novák Előd,
a Magyar Mérce főszerkesztője
Nagy vihart kavart a Magyar Mérce havilap első, augusztusi számának címlapján közölt hír: Gerillacsapat a Délvidékért. Toroczkai László - akit a fénykép fegyverrel a kezében mutat - velem korrekten előre egyeztetett közleményében jelezte a minap, hogy szerinte a címlap félrevezető, mert ez egy hét évvel ezelőtti történet, ami csak a cikkből derül ki, ha elolvassák. A gerillacsapat szervezéséről először a tavaly megjelent, önéletrajzi könyvében számolt be, melyből részletek közléséhez hozzájárult számomra; maga küldte át a fényképeket is hozzá, valamint a könyv kívánt reklámját, mely a cikkben megjelent.
Nem gondolom azonban, hogy ez kárt okozna bárkinek. A titkosszolgálatok ugyanis nyilván tudtak már az esetről, ha máshonnan nem, legalább magából a könyvből. A Magyar Mérce csak szélesebb körben ismertette azt, amit Toroczkai László már megírt. Szerintem egy fegyveres szervezkedés - még ha csak készülődés maradt is - mindenképp hírértékű, mert hát mikor volt ilyen a magyarság történetében legutóbb? Az a többi médium hibája, hogy eddig agyonhallgatták; én az általam elsőként szerkesztett lapszámban közzétettem. Illetve az Ébredő Nemzedék nevű havilap főszerkesztőjeként 1999-ben már közöltem egy interjút a gerillacsapat főszervezőjével, Rózsa Flores Eduardoval, bár ott értelemszerűen még csak a délszláv szabadságharcban való részvételéről beszélt a horvátországi ezredessé előléptetett, újságíróból lett katona.
 Novák Előd |
A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom vezetőjével persze a történtek után sem romlott meg a kapcsolatom. Amúgy is osztom könyvében megírt, s lapunkban majd hozzájárulásával megjelenő gondolatát: "Rájöttem, hogy céljaink érdekében - a jelenlegi viszonyoknak megfelelően - sokkal eredményesebben tudok küzdeni szervezett, törvényes és nyilvános keretek között. Igaz, ez a küzdelem lényegesen nehezebb, fáradságosabb, hosszabb és idegőrlőbb, mint puskával ülni egy lövészárokban, s várni az ellenséget." Ma már mindketten ezt a hosszú, rögös utat járjuk; ezt díjazta a Magyar Mérce szerkesztősége is, amikor augusztusi számában Toroczkai Lászlót a Magyar Sziget megvalósításáért a hónap magyarjának választotta.
Novák Előd,
a Magyar Mérce főszerkesztője
