A vizsgálatok eredményeképpen az FRP az esetek 40%-ban súlyos jogsértést, 15%-ban enyhébb fokú jogsérelmet állapított meg. Fontos megjegyezni, hogy a fennmaradó 45%-ban sem biztos, hogy nem történt jogsértés, csak az esetleges rendőri hazudozásoknak köszönhetően nem volt bizonyítható a túlkapás.

Az idevonatkozó törvényi szabályozás szerint az FRP állásfoglalásai ezek után az országos rendőrfőkapitányhoz kerültek, mely a megállapított törvénysértések csak 3%-nak adott helyt. Ez azt jelenti, hogy a kb. 800 panaszból végül is csak kb. 12 esetben ismerte el a rendőrség a felelősségét. Az csak hab a tortán, hogy e néhány esetben sem lehet tudni, hogy lett-e bármiféle következménye az eljáró, illetve a parancsot kiadó rendőrre nézve a jogsértésnek. Zagyva Gyula elmondta, hogy az Országgyűlés Emberi Jogi Bizottsága pedig azért nem hallgatja meg ezzel kapcsolatban Pintér Sándort, mert a Fidesz-KNDP-s többség szabotálja a jobbikosok erre irányuló kérését.

A panaszeljárásoknak van egy másik útja is. Ekkor nem az FRP vizsgálja első körben az esetet, hanem a rendőrség folytatja le az I. és II. fokú eljárást. Azt hiszem, hogy itt külön magyarázatra sem szorul, hogy a nemzeti oldal tagjai által tett panaszokat automatikusan lesöprik vérlázítóbbnál-vérlázítóbb indoklással. A rendőri hazudozások ellenkezőjét bizonyító videofelvételek, az ávósok egymásnak is ellentmondó nyilatkozataik dacára, pofátlan határozatok születnek.

Ekkor a panaszosnak egyetlen lehetősége marad, mégpedig a bírósági felülvizsgálati kérelem. Itt viszont már nem árt az ügyvédi képviselet, mivel a bíróságok igencsak furcsán értelmezik a szerepkörüket. Mindenféle jogi csűrcsavarral próbálják elvenni a kedvét az állampolgárnak attól, hogy az erőszakszervezettel kapcsolatos panaszát érvényesítse. A rendőrre kötelezettségeket rovó törvényeket nem akarják ismerni, vagy szándékosan félreértelmezik. Az FRP, de még az ombudsmani állásfoglalásokat is figyelmen kívül hagyják. A mellékelt videón látszik, hogy Minya Krisztián bíró a tárgyalás elején megtiltja a filmfelvétel készítését, illetve a kötelezően elhelyezendő névtábláját sem rakja ki, hogy a közvélemény ne láthassa, milyen botrányos tárgyalásvezetéssel hozza vérlázító döntését.

Ilyen esetekben még az ügyvéd tudománya is megáll, hiszen a jogot megerőszakoló, önkényeskedő bíróval szemben tehetetlen. Ez viszont egy jogállamban (bár Magyarország egy banánköztársaság, abból is csak közepesen fejlett) tűrhetetlen és elfogadhatatlan.

Ilyen hozzáállással nem, hogy elszámoltatás és ezáltal változás nem lesz, de a Minya Krisztiánéhoz hasonló kiskirálykodások a rendőrséget további jogsértésekre fogják biztatni.