A Fővárosi Bíróság jövő héten kezdi tárgyalni azt a személyiségi jogi pert, amelyet Grüner Miklós holokauszt-túlélő indított Köves Slomó, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség vezető rabbija ellen. Dr. Bősze szerint - aki a levélben több perdöntőnek tűnő bizonyítékot is feltár - a per valójában Elie Wiesel, Nobel-békedíjas íróról szól.
(A levelet változtatás nélkül közöljük.)
Nyílt levél Köves (Máté) Slomónak az EMIH főrabbijának
Tisztelt Köves (Máté) Slomó úr!
Ahogy közeleg 2012. január 24-e, a Grüner kontra Köves per napja, – amelynek az a tárgya tulajdonképpen, hogy ki is valójában Elie Wiesel – úgy szaporodnak a különböző hírcsatornákon és médiafórumokon az ezzel kapcsolatos írások és nyilatkozatok.
Ezek egy része találgatás, holott úgy vélem, ebben az ügyben nem kell találgatásokra hagyatkozni. Grüner Miklós – aki a karjába tetovált A-11104 nyilvántartási számmal igazoltan auschwitzi túlélő – 1986 óta folytatott kutató és gyűjtő munkájának eredményeként a perben bizonyítani tudja, hogy az Elie Wieselként ismertté vált, Nobel Béke-díjas író nem az, akinek mondja magát, vagyis az egykori auschwitzi deportált, A-7713-as nyilvántartási számú Lázár Wisel.
Grüner nem állít többet, – igaz kevesebbet se – mint hogy Elie Wiesel „valaki más”. De ha ez így van, akkor mi történt az „igazi” az A-7713-as nyilvántartási számú Lázár Wisellel, aki Grüner Miklóssal együtt túlélte a haláltábort.
Grüner 25 éve próbálja elérni, hogy valamely hatóság, hivatal, állami szervezet valahol a világban állapítsa meg Elie Wiesel személyazonosságát, s nem más okból teszi mindezt, hogy igazolja állítása megalapozottságát. Úgy véli, az igazság minden egyéb szempontnál fontosabb.
A felperesi érvelés tényekre, hiteles adatokra épül.
Dokumentálja, hogy az A-7713-as számmal nyilvántartásba vett auschwitzi fogoly, Lázár Visel 1913. szeptember 4-én született, Máramarosszigeten.
Ha tehát Elie Wiesel magát az A-7713-as számú auschwitzi deportálttal azonosítja, akkor nem lehet a születési dátuma 1928. szeptember 30., mint ahogy azt abban az okiratban rögzítette, amellyel 1957. november 22-én amerikai állampolgárságot kért.
A Kaliforniai Legfelsőbb Bíróságon, 2008. július 7-i tanúkénti meghallgatása során azt állította, – túl azon, hogy ő az A-7713-as nyilvántartási számú túlélő –apját Ábrahám Wieselnek hívták.
Az 1928. szeptember 30-án, Máramarosszigeten született Lázár Visel apja neve Solomon Visel.
Ez a két adat, a csatolt dokumentumok – így az auschwitzi nyilvántartási napló, a máramarosszigeti születési anyakönyvi kivonat, az amerikai állampolgársági kérelem és a San Francisco-i bírósági jegyzőkönyv – alapján mindent eldönt. Minden más bizonyíték csak ezt kiegészítő adalék.
A per célja tehát a valótlan állítás leleplezése, s az igazság kimondása. Nem kíván eszköze lenni antiszemitizmusnak és holokauszt tagadásnak.
A valóság feltárása és megismerése azért fontos, mert a holokausztot nem Elie Wiesel személye és tevékenysége teszi a történelem egyik legborzalmasabb tragédiájává, hanem annak ténye.
Valóban mindent meg kell tenni, hogy az meg ne ismétlődhessék.
Elie Wiesel hiteltelenné válása nem teszi hiteltelenné a holokauszt tényét.
Tisztelt Köves úr!
Ön nem azért lett alperese a személyiségi jog megsértése miatti eljárásnak, mert Elie Wieselt nagyra tartja, s azért sem, mert irodalmi munkássága és közéleti tevékenysége alapján őt tiszteli, vele azonosul.
Ön azért lett alperes, mert egy interneten megjelent írásában megkérdőjelezte Grüner Miklós szavahihetőségét, és azért nevezte történelemhamisítónak, mert vita tárgyává tette Elie Wiesel személyazonosságát.
Ha már feltette a kérdést, veszélyezteti-e ez a per a holokauszt tényének feltétel nélküli elfogadását, erre mindenképp válaszolni kell.
Amik veszélyt jelentenek erre és erősíthetik az antiszemitizmust, vagy a holokauszt tagadók táborát, azok a perek, amelyek hol Svájc, hol Franciaország – s most épp aktuálisan Magyarország – ellen indultak, s arra tesznek kísérletet, hogy a holokausztra hivatkozással egy szűk csoport nagyszámú áldozat után hatalmas összegű kártérítést követeljen magának.
Teszik mindezt ráadásul úgy, hogy a holokauszttal kapcsolatos kártérítés kérdését mind a nemzetközi jog, mind valamennyi európai állam nemzeti jogalkotása rendezte.
A mai napig fizet, és még a jövőben is fizetni fog a Magyar Állam a holokauszt túlélőknek, illetve a hozzátartozóiknak kártérítést, részben jogszabályban vállalt kötelezettsége, részben a MAZSIHISZ-szel kötött megállapodás alapján.
A MÁV és a MNB elleni chicagói per ebbe a kategóriába tartozik. Abba, amelyik árt, s valóban alkalmas arra, hogy felerősítse antiszemitizmust, s megjelenítse a holokauszt tagadás téveszméjét.
Ha a világ azzal szembesül, hogy vannak, akik folyamatosan, búvópatak módjára felbukkanva újabb és újabb követeléssel állnak elő a holokausztra való hivatkozással, úgy kivívják minden olyan józan gondolkodású ember rosszallását – de legalábbis értetlenkedését –, akiknek az antiszemitizmushoz, a holokauszt tagadáshoz, de még a jobboldali eszmékhez sincs kötődésük.
És sajnos ki kell mondanunk, Elie Wiesel hamis állításával is ezt erősíti. Nem írásaival, hanem azzal a megnyilvánulásával, hogy a számára is pénzforrást jelent.
Ez ellen lépett fel Grüner Miklós, mert Auschwitzban azt a fogadalmat tette az édesapjának, - mielőtt elhurcolták a gázkamrába- küzdeni fog azért, hogy ez a szörnyűség meg ne ismétlődhessék, s azért is, hogy a világ „ne hallgasson” – mert az „eredeti” Buenos Airesben 1955-ben jiddis nyelven megjelent Visel könyv címe nem véletlenül volt „És a világ hallgatott”- és ne felejtsen. De azt is meghagyta Grüner Miklós apja, hogy ehhez „pénz ne tapadjon”!
Ez tehát az ő öröksége, ezt a terhet cipeli, s ennek a kötelezésnek tesz eleget.
Veszprém, 2012. január 17.
Dr. Bősze Ferenc
ügyvéd
(iVeszprém nyomán)