Talán haladjunk a nagy képtől a kicsi részletek felé!

Ami jelenleg zajlik Irán körül, kiélezett helyzetnek tűnik, ám ez nagyon messze van attól, ami a hidegháborúban évtizedekig tartott. Ezek az országok felismerték - szerencsére -, hogy egy termonukleáris háború az emberiség végét jelentené.

Ez a felismerés a mai napig megvan, a "három nagy" teljesen tisztában van vele, hogy egymással soha nem fognak közvetlenül harcba keveredni, mert annak nincs, és nem is lehet győztese. Bármilyen konvencionális háború ebbe torkollna.

Amíg pedig ez fennáll, semmilyen ország kedvéért nem fognak háborúba vonulni egymás ellen ezek az országok! Az atomfegyverek jelentik a legnagyobb garanciát arra, hogy világméretű konfliktus nem fog kipattanni, sem Irán, sem Izrael, sem Észak-Korea miatt, de még Taiwan miatt sem!

Ezekről a beavatkozásokról a háttérben döntenek, azt természetesen senki nem kockáztatja meg, hogy beavatkozik, anélkül, hogy ezt előtte megbeszélnék. Líbia is le volt beszélve előre, és most olybá tűnik, hogy a "Nyugat" nem avatkozik be Szíriában - nyíltan -, és ezért cserébe Oroszország és Kína félre fog nézni amíg ott beavatkoznak. Adnak és kapnak. Iránért bizonyára sokat kérnek. A lényeg, hogy nem fog kitörni a harmadik világháború.

Itt most nem térnék ki arra hosszabban (bár tudom, hogy fontos kérdés), hogy gazdaságilag mennyire össze van fonódva az USA, az EU, Oroszország és Kína. Amit Iránnal üzletelnek, az arányaiban nézve semmi ahhoz képest, amit a fogyasztási cikkek, nyersanyagok révén egymás között bonyolítanak le. Ezek az érdekek objektíven nézve sokkal fontosabbak, mint Irán. Gusztustalan a világpolitika, de ez van.

Putyin és Medvegyev - vagy Obama - nyilatkozatai pedig leginkább haza szólnak, mintsem egymásnak. (Emlékszünk még ugye a bekapcsolva felejtett mikrofonra tavaly Obamánál.) Otthon el kell adni, hogy a nagyhatalmi státuszt egymás ellenében képviselik.

Azon kívül, érdemes talán utananézni néhány olyan hírnek is, miszerint Oroszország rendszeres résztvevője lesz most mar az amerikai hadgyakorlatoknak, a bombázó századok egymás reptereit látogatják, orosz katonai cégek francia és olasz hadiipari cégekkel fejlesztenek közösen hajókat és harcjárműveket.

Ki lehet jelenteni, hogy az együttműködés egyre szélesebb, eszük ágában sincs háborúba keveredni egymással. Viszonylag friss hír, hogy a napokban Kína is meghívást kapott a RIMPAC 2014 hadgyakorlatra, ami azt jelzi, hogy ott is szorosabbra fonják az  együttműködést... Irán megpróbálja azt láttatni, hogy totális támogatást élvez ezektől az országoktól, de ha baj lesz, nem fognak atomháborúba vonulni miatta, és ezt Irán is tudja.

Irán nagyon érzi már a totális embargó hatásait, és otthon azért nehéz azzal kiállni a nép elé, hogy a polcokon egyre kevesebb az áru, és a gazdaság lejtőn van. Most már a legtöbb ország bojkottálja őket, és nincs kellő bevétel. Oroszországnak nem tudnak mit eladni, ott a padlás is tele van gázzal és olajjal, tehát nem partnerek, Kínába pedig egész egyszerűen elégtelen a szállítókapacitás. Nem véletlen, hogy Kína és Oroszország között nagyon nagy ütemben halad a vezeték tovább-, illetve kiépítése.

India még jelentkezik mint felvevő állam, de ott is szinte cserekereskedelemmé degradálódott a helyzet.

Irán trükkök sokaságával próbálja kikerülni a szankciók hatásait, de ezekkel a módszerekkel egy nemzetgazdaságot sokáig fenntartani nem lehet. Pláne hogy mennyit költenek fegyverekre és azok fejlesztésére.

Egyvalamit szögezzünk le az elején. Lehet, hogy most lejtőn vannak, lehet, hogy a gazdaság fenntarthatatlan a jövőben, de jelenleg még az USA számít a világ első számú katonai hatalmának. Több repülője, több hajója, több tengeralattjárója, több atomfegyvere van, mint jelenleg a világ maradék részének együttvéve összesen, beleértve Kínát és Oroszországot is! A minőségi fölényről ekkor még nem is beszéltünk, rengeteg olyan fegyvere és fegyverrendszere van, aminek jelenleg semmi megfelelője nincsen más országok hadseregeiben. Ami még Kínában, illetve az oroszoknál is csak nagyon korai tesztfázisban vagy a tervezőasztalon van, ott már évek óta hadrendben áll.

Ezért nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy az iráni hadsereg önmagában semmilyen kihívást nem okozhat az amerikai, illetve annak szövetségeseiből felállt haderőre nézve. Lehet persze emlegetni a tömeges iráni rakétatámadást a flotta ellen, de azok a flották sokkal komolyabb rakétafegyverek ellen is fel vannak fegyverkezve, a jelenleg hadrendben álló AEGIS hajók még ballisztikus rakétákat is képesek elhárítani (vagy akár műholdakat lelőni), ezeknek semmilyen gondot nem okoznak a főként szubszonikus Iráni cirkálórakéták, még akkor sem, ha százas nagyságrendben lövik ki őket. Arról nem is beszélve, hogy az első kilövéssel elárulják az indítás helyét, amire azonnal válaszcsapást lehet mérni, aminek elhárítására Iránnak nincs eszköze.

Tömeges motorcsónak-támadás? Vagy vitorlás támadás éjszaka? Ezek természetesen a flotta közelébe sem tudnának bejutni, gyakorlatban az automata CIWS-rendszerek akármekkora létszámmal képesek megbirkózni ezek közül. Ezek a rendszerek körkörös védelmet alkotnak és modulos rendszerűek, tehát a fenyegetettség mértékétől függően bővíthető a kapacitás.

A legkülső védelmet az AEGIS-cirkálók SM-3 rakétái jelentik - több verzióban - amelyek nagyon messziről képesek elhárítani extrém nagy sebességű célokat is. Ez a rakéta képviseli jelenleg az elhárító rakéták krémjét, ennek egy változata a fő alkotóeleme a rakétavédelmi pajzsnak is. Ezeknek a hatótávolsága 500 km környékén van, tehát még egy mélyen Irán területéről kilőtt rakétát is le tudnak lőni vele Irán felett, úgy, hogy a flotta még 200-250 km-re van az iráni partoktól, illetve az öböltől.

A második héj már összetettebb, ebben részt vesznek a hordozókról indított repülőgépek - zavarás, felderítés, elhárítás -, valamint az Arleigh Burke osztályú légvédelmi rombolók és az azokról indított RIM-66-os közepes hatótávolságú rakéták, valamint a hordozók saját fegyverzeteként indított Sea Sparrow rakéták is. Ez a rendszer körülbelül 150-200 km-re ér el a flottától. Ez a héj szintén moduláris, a kapacitása pedig több száz szuperszonikus rakéta egyidejű leküzdésére is elegendő megfelelő számban alkalmazva.

Az utolsó héj már alapvetően a Phalanx rendszeren alapszik, ez lényegében teljesen autonóm módon működő csöves elhárító rendszer. Ez alkalmazható mind vízi, mind légi célpontok ellen. Ez a fegyverrendszer megtalálható minden amerikai felszíni hajón, tehát egy 60 hajóból álló flottaköteléknél 80+ ilyen ágyúval lehet számolni. Ennek a tűzerejét civilként fel sem tudjuk mérni, nincs annyi motorcsónak, vagy vitorlás, vagy bármi, ami ezen átjut. Természetesen ezek a rendszerek időjárástól függetlenül működnek, mind éjszaka, mind nappal. Az összes rendszer össze van kapcsolva, aminek még elemei az AWACS (E-2, E-3) repülőgépek, műholdak, Global Hawk- és Predator-drónok, és az elektronikai zavarást végző repülőgépek is.

Ez történik a víz felett. A víz alatt a flottát Los Angeles és Virginia osztályú tengeralattjárók kísérik. Ezeknek a hajóknak a szonár rendszerei rettenetesen érzékenyek - valamint kis előkészítéssel aktív felderítést is alkalmazhat a flotta, bóják segítségével - nyílt vízen teljesen lehetetlen a flotta közelébe kerülni, sekély szűk, helyekre pedig egy hordozókötelék nem megy be.

Az amerikai flotta nem fog behajózni a Hormuzi szorosba, attól teljesen biztonságos távolságra fog támadni, ahol nem lehet meglepni őket, ahol nincsenek aknák, és ameddig jóformán el sem tud lőni Irán. Ellenben ők lépésről lépésre ki tudják iktatni a levegőből a radarokat, a rakétaindítókat, a repülőtereket, a kikötőket, a légierőt és a flottát.

Megszállásról nyilván szó sem lesz most, ez hasonló lesz az első Sivatagi Viharhoz.

Egy háború rendkívül komplex dolog. A fegyverek száma egy fontos tényező, de önmagában nem meghatározó! Azokat a fegyvereket egyrészt célba is kell juttatni valamivel, másrészt tudni kell, hogy hova kell őket juttatni! Ha valahol a tengeren kint van egy flotta 200-300 km-re, azokra komplex műholdas irányítás nélkül nem lehet lőni. Ez nem a Doom. Oda pontos felderítés kell, hogy meghatározza az indítóállásoknak, hogy hova lőjenek. AWACS rendszerek és műholdak hiányában Iránnak erre semmilyen lehetősége nincsen, ezért szinte csak vizuális kontaktus esetén lenne lehetőségük a támadásra. Ez nem fog megtörténni, nem hülyék az amerikaiak, hogy erre lehetőséget adjanak.

Iránnak "blue water" tengerészete szinte nincs, a partoktól minimális távolságra tudnak csak harcolni, pár száz kilométernél messzebb nem. Tehát nem lesz New Yorkban partraszállás, vagy hadgyakorlat Key Westnél.

Az elaknásítás egy valódi eszköz, de valószínűleg ennek a kapacitásnak az előzetes felszámolása lenne az egyik legelső lépése a támadásnak. Ha nincs mivel aknásítani, nem lesznek aknák.

Népszerű teória, hogy Irán kilövi az összes rakétáját Izraelre, amivel porig rombolja azt.

De Iránnak nincs ennyi rakétája, a beérkező rakéták egy jó részével pedig elbánna az Iron Dome rendszer, valamint az egyéb odatelepített Patriot- és SM-alapú elhárító rakéták.

De ha mégis tudnak eleget indítani, és jelentős károkat tudnak okozni? Azzal tulajdonképpen annyit nyernek, hogy Izrael biztosan atomfegyverekkel fog válaszolni, márpedig százas nagyságrendűre becslik az izraeli arzenált, és a Jericho II/Jericho III rakétákkal megvannak azok az eszközei, amivel biztosan célba is tudják juttatni azt. Ezzel Irán tökéletesen tisztában van, ezért ezek a fenyegetőzések propagandának minősíthetők.

Irán már hatalmas eredményt ért el azzal is, hogy konvencionális hadviseléssel Izrael már nem tudja megtámadni őket, és ha sikerül atomfegyverre szert tenniük, akkor új fejezetet fognak nyitni, ez kétségtelen. Viszont a jelenlegi helyzetben, ha a háttérben megegyezés születik róluk, önerőből nem tudja megállítani a támadást.

Csak lazán kapcsolódva ide:

A drón lehozatala egy igen meglepő és tanulságos lépés volt. Szerintem ennek jelentőségét mindenki elismeri. De megkaparintani egy ilyet, és netán visszafejteni/lemásolni azt, az egy teljesen másik történet.

Talán egy jó példa rá, hogy a kínai ipar évtizedek alatt nem tudta még lemásolni azoknak a Szu-27-es gépeknek a hajtóművét teljesen, amit Oroszországtól vásároltak anno. Pedig a Kínai K+F, valamint a pénzügyi és ipari háttér nagyon nem kicsi, és egy kevésbé komplex feladatról beszélünk, mint egy lopakodó drón lemásolása. Éppen ezért nem kell olyant vizionálni, hogy majd a továbbfejlesztett drónokkal tömegest támadást indítanak az irániak, ezzel lesöpörve a jenki flottát a vízről. Ilyen sem lesz.

Mielőtt megvádolnak azzal, hogy én zsidóbérenc Amerika-barát vagyok: nem vagyok az. De Iránnak sem "szurkolok", nekem egyik világrend sem jön be ezekből.

Egyszerűen csak leírtam azt, hogy jelenleg ez a helyzet, kicsit objektíven szemlélve.

Sokan túlbecsülik Irán képességeit. Nem gyengék, regionális hatalomnak kifejezetten erősek, de ha egy szélesebb nyugati koalícióval kerülnek szembe, nem lesz esélyük.

Remélem, pár dologban segítettem az olvasóknak tisztábban látni.

(A szerző nem azonos az SZJPE elnökével.)