Olvasom az újságban, hogy cigányok dobálták meg a bicikliseket. Én meg csodálkozom, hogy ilyenkor hol vannak azok a jogvédők, akik a romák ügyeit képviselik? Ilyenkor miért nem állnak elé, és nézik meg a szomorú valóságot, hogy az üdvöskéik miként is viselkednek? Mert ugye a romák el vannak nyomva, nem hagyjuk integrálódni őket, és ha felszólalunk, akkor rögvest nacionalisták, szélsőségesek leszünk.

Pedig ebben semmi szélsőségesség nincs, egyszerűen csak az emberek belefáradtak, hogy behunyt szemmel menjenek el az ilyen megnyilvánulások mellett. Ezért van, hogy egyre inkább terjed a romák negatív színben való feltüntetése a köztudatban. De higgyék el a tisztelt romapártiak, ilyen nem lenne, hogyha a védenceik nem szolgáltak volna rá a negatív összképre (még akkor is, ha vannak kivételek).

Csak, ugye, liberális időket élünk. Lassan nem lehet úgy menni az úton, hogy valami, hibernációból felébresztett hippivel ne futnánk szembe. Elvégre, most ez a divat, a hipszter, és hippi gondolkodás. Az meg megköveteli, hogy legyünk elfogadóak, nyitottak, békepártiak, s ne olyan fafejűek, mint azok a kopasz skinheadek. De egyik véglet sem jó, az egyik túl langyos, a másik túl fundamentalista. Miközben a valóság nem ilyen kétdimenziós, ugyanis a társadalom peremén elő roma közösségek törzsiesen viselkednek. Fittyet hányva a törvényekre, élnek a saját szabályaik szerint.

És ha legközelebb nem kőhajigálás lesz, hanem valami sokkal súlyosabb, akkor ideje lesz elgondolkodni azon, meddig védik a liberálisok az ilyen romákat, és mikor ébred már végre a Nyugat, hogy tenni kell valamit ezekkel a csoportokkal?

Szőcs Lajos, Sepsiszentgyörgy