Megszokhattuk már, hogy ha a saját országodban vagy őslakó, akkor eleve hátrányból indulsz, merthogy nem vagy hátrányos helyzetű. Logikus, nem?

Ha autód is van, akkor a törvény a legkeményebb szigorával csap le rád, ha meg netalántán még vállalkozni is mersz, akkor meg igazi közellenség vagy. Most nem azokról szólok, akiknek alkalmazottai vannak, hanem akik a saját maguk, a saját kétkezi munkájukból szeretnének megélni, és mindezt elvetemült módon önállóan szeretnék tenni.

Először is szeretnék egy kevésbé ismert jogi fogalmat tisztázni, ez a káronszerzés tilalma. Ennek lényege, hogy egy kártalanítás során a kártalanított nem kerülhet előnyösebb helyzetbe, mint a káresemény előtt volt, magyarul nem lehet haszna a kártalanításból.

Azonban a „nagyok” mindenre megtalálják és megalkotják maguknak a kiskaput. Megszokhattuk már, hogy a szolgáltatók, a bankok, a multik, mindig sírnak-rínak, hogy nincs elegendő nulla a számlájukon.

A szolgáltatók is állandóan panaszkodnak, hogy az ügyfelek késedelmes fizetései miatt mennyi kár éri őket, és ez számukra elviselhetetlen. Szóval lobbiztak-lobbiztak, és megszületett a 2016. évi IX. törvény, a behajtási költségátalányról. Persze csak azért, mert uniós tagok vagyunk és az uniónak meg kell felelni! (Nem tudom, ki hogy van vele, de én nem erre az unióra szavaztam 2004-ben.)

Ennek a tényleg nyúlfarknyi törvénynek a lényege az, hogyha te mondjuk egy vállalkozó vagy és mondjuk fizetsz pl. ötezer forint villanyszámlát, amit elvetemült módon elfelejtesz időben befizetni, vagy csak „sakkozol” a csekkekkel, hogy melyiket fizesd be most és melyik ér rá később, mert nincs mindre pénzed, akkor te akkora kárt okozol az áramszolgáltatónak, hogy 40 euró, azaz kb. 12 ezer forint úgynevezett behajtási költségátalányra jogosult, és azt ki is fogja számlázni neked.

Hát nem zseniális? Innentől kezdve a későn fizetők extraprofitot hoznak a szolgáltatóknak, és mindezt törvényesen!

Azért kíváncsi lennék, hogy a hivatkozott uniós irányelvnek vajon tényleg az volt a szándéka, hogy lehetővé tegye a káronszerzést, vagy csak a magyar „átirat” lett „véletlenül” így megfogalmazva?