Amennyiben hiszünk Istenben, és megpróbálunk aszerint élni, miképpen a Bibliában írva vagyon, akkor tudjuk, hogy Isten akarata nélkül hajunk szála sem görbülhet. Mieink nem azért győztek az osztrák csapat felett, mert jobb játékosállománnyal rendelkezünk, vagy az osztrákok nem akartak játszani, hanem az elbizakodottság uralkodott el rajtuk, és lenéztek bennünket, valamint a magyar csapat szívvel-lélekkel küzdött, adta át magát a játéknak. (Lukács 14:11 Mert aki felmagasztalja magát, megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik.")

Ezen felül egy sajtótermék a jó és a rossz harcának állított be egy sporteseményt. Ha lenne humora Robert Eichenauer szerkesztőnek, akkor a csúfot sem hagyta volna ki... Cikkében (az eredeti itt) harmincéves birodalomról ír, azaz Orbán szerinte harminc éven át akarja Magyarországot irányítani.

Sajnos Eichenauer, illetve a hétvégi magazin több kárt okoz a két nép közötti kapcsolatban, mint gondolná. Miért akarja összeugrasztani egymás ellen a magyarokat és az osztrákokat, miközben alapjában véve semmi bajunk nincs egymással? Sok osztrák megvetően beszélt erről a cikkről, sőt mellettünk állnak. Ők tudják, hogy az önfeladás végzetes lesz Auszria számára. Az Ausztriában dolgozó honfitársainkat megbecsülik, szeretik, elfogadják, különben már rég kidobták volna őket az országból. Nekünk szükségünk van egy jó munkahelyre, a munkaadónak pedig a magasan képzett munkavállalóra, aki a magyar lélekből fakadó hozzállásával tud a számukra is kívánatos munkaerő lenni. A kölcsönös megbecsülés mindezeknek az alapja. Mellékesen jegyzem meg, a történelmi hagyományok miatt minket nem vesznek egy kalap alá a többi külföldivel, mi közelebb állunk a szívükhöz.

A siker hatalmas belső energiát tud felszabadítani, különösen a sportban elért eredmény, hiszen meg tudjuk mutatni magunkat a világnak, jelezzük, van helyünk a Nap alatt. Ugyanez az érzés járta át a béklyóba vert német lelkeket 1954-ben a világbajnokság megnyerése után, melynek hatására beindult a német gazdasági csoda, és évtizedekre lerakta a német jólét alapjait, s lett az európai gazdaság motorja. Mi, magyarok felhőtlenül örültünk a bordói diadalnak, s ebbe a mámorba rondított bele Peter Daniel, egy magyarul is beszélő élőlény. Ahelyett, hogy élvezné a mediterrán napsütést, hogy az övéi között lehet, abba a népbe rúg bele, mely őt kiiskoláztatta, felnevelte, életlehetőséget adott neki. Magyarellenes megnyilvánulásaival mit akar elérni? Miért nem azon dolgozik mint izraeli állampolgár, hogy a zsidóellenesség ne növekedjen? Ugyanis az az "érték", amit ő képvisel, a gyűlölet táptalaja. Remélem, Bodnár Dániel (Tett és Védelem) elbeszélget vele, és elmagyarázza neki, hogy ne messzi földről, az internet adta lehetőséget kihasználva uszítson, inkább életerős férfiként vegyen részt egy-két izraelita temető rendberakásában. A viszonzatlan jóság felettébb hasznos az Úr szemében, és a többi gyülölködő számára is példamutató elfoglaltság lenne.

Egy nappal a vereség után a mérkőzéssel összefüggő, jó hangulatú videót töltött fel Facebook-oldalára az Osztrák Szövetségi Vasutak, reklámozva az utazás közbeni korlátlan internethasználatot. Miközben ők már tudnak nevetni bánatukon, egy magyarul beszélő, külföldön élő ünneprontó miért próbálja elvenni a kedvünket?