A Magosz a múlt héten jelezte, hogy gyanújuk szerint a felvásárlók a meggyhez hasonlóan az ipari alma esetében is kartelleznek. Budai Gyula, a Magosz igazgatója elmondta: információik szerint a léalmáért kilónként mindössze 19-20 forintot, más források szerint legfeljebb 9-10 forintot akarnak fizetni a feldolgozók. (Ma.hu)
Blokád alá vonják a gyümölcstermelők a nagy felvásárlókat és feldolgozókat, ha a még betakarítás előtt álló gyümölcsök felvásárlási árai is - a meggyhez hasonlóan - elfogadhatatlanul alacsonyak lesznek. Közben tiltakozásul meggyfákat vágnak ki Vaján. (Agroland.hu )
Hétfőn tárgyalóasztalhoz ülnek a dinnyetermelők és az Auchan képviselői, hogy az áruházlánc által kínált olcsó dinnyéről egyeztessenek. A gazdák azt mondják: ha kell, minden hazai Auchan elé dinnyét öntenek, ahogy szombat reggel tették a soroksári üzlet előtt. (Hírtv)
Szeptemberben demonstrálnak a tejtermelők. A gazdálkodóktól jelenleg 80 forintért vesznek át egy liter tejet, az önköltség viszont 90 forint. A tejtermelők a demonstrációval azt is szeretnék elérni, hogy az áruházak több hazai terméket árusítsanak a sokszor kifogásolható minőségű import helyett; az áruházláncok polcainak legalább 80 százalékában magyar terméket szeretnének látni. (HírTv)
A terményfelvásárlók - látva, hogy a magyar gazdák mennyire érzéketlenek egymás problémái iránt - úgy játszanak a termelőkkel, mint macska az egérrel. Ilyen hozzáállással a máról holnapra, tartalékok nélkül élő, cionista célkeresztben robotoló magyar parasztnak esélye sincs a fennmaradásra. Esélye sincs, mert sikerült kiölni belőle a közösségi szellemet. Hátat fordítanak egymásnak, miközben társaikat most, de holnap majd őket nyúzza meg a nagytőke.
Nem adnak és nem kapnak segítséget. Az almatermelőtől megnyuvadhat a meggy és a dinnyetermelő. Azonban a meggyeseket sem érdeklik az almások, és a dinnyéseket is csak saját bajuk foglalkoztatja. És hasonló a kapcsolat a tejtermelőkkel is.
Sajnos ez a jelenség nem csak a vidékre jellemző. Nincs ez másként Budapesten sem. Az egymástól való elfordulás „csak az én szekerem haladjon" szemlélet az egész országra rányomta sötét bélyegét.
Külön tüntetnek a pedagógusok, az ápolók, külön a BKV és a MÁV megvezetett dolgozói és külön tüntet a kórház és iskolabezárások ellen felvonuló maroknyi csapat is. Nem elég, hogy nem keresik a másik segítségét, de sokszor még el is határolódnak egymástól. Pusztít az önbizalom hiánya, a közöny, az ellenségeskedés és az apátia.
Mindez kizárólag a mi hibánk, vagy egyesek tudatosan akadályozzák az egység megszületését?
Bizony fáradoznak ezen néhányan.
Ezek az emberek nemegyszer kezdeményezőként jelennek meg az elkeseredett gazdák élén. Hangjukat pillanatok alatt széthordja a lakájmédia, hogy mielőbb megtéveszthessék a mögöttük felsorakozókat, kisiklassák ügyüket és megtörjék reményeiket.
Ilyen a párttitkárból átvedlett, Független Szakszervezetek Demokratikus ligájának hírhedt, sztrájklejárató bajnoka, Gaskó István, aki - keménységét bizonygatva - határozatlan idejű munkabeszüntetést hirdet, amit néhány órán belül lefúj. Ilyen a fideszes Budai Gyula, a MAGOSZ szövetségi igazgatója, Jakab István MAGOSZ-elnök és a bátor MSZP-s dinnyevezér, a megbízott aláírásmegtagadó Karsay József.
Ezek a „jóakarók" - akárcsak a parlamenti országvesztők - soha semmilyen számottevő eredményt nem értek el a valódi hatalommal szemben. (Talán nem véletlenül).
Meddig tűri még a gazdatársadalom, hogy az orránál fogva vezessék? Vajon miért kötődnek ezekhez a csaló politikai inasokhoz és miért nem egymástól várnak segítséget?
Nincsenek közületek valók, akikben megbíznátok? Akik valóban a ti érdekeiteket képviselnék? Higgyétek el, a gondjaitokat nem fogja a vállára venni egyetlen kitömött bukszájú politikai bérenc sem.
Ha nem akartok belepusztulni a kilátástalan küzdelembe, egymást keressétek és EGYÜTT lépjetek!
(B.L., L88)